2007.02.02. 

Erdő Péter Európa első katolikus vezetője

Az Inside the Vatican című vatikáni témákkal foglalkozó angol nyelvű katolikus folyóirat minden évben tízes listát készít a katolikus egyház legjelentősebb személyiségeiről. Az európai katolikus vezetők kategóriában idén az első helyen Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása áll. A Vatikáni Rádió ebből az alkalomból interjút készített a bíborossal, amelyet az alábbiakban szerkesztett formában közlünk.

-Mit jelent az ön számára ez a megtisztelő hely?

-Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy vannak, akik ezt így látják. Ez biztosan Magyarország, a magyar egyház, illetve a mi térségünk egyházának is egyfajta elismerése. Meg vagyok győződve arról, hogy európai viszonylatban térségünknek valóban különleges hivatása van. Hiszen egyrészt most már belül vagyunk az Európai Unión is, kulturális gyökereink szerint mindig is a nyugathoz tartoztunk, ugyanakkor szerves kapcsolatunk van történelmi és társadalmi értelemben egyaránt Európa keleti felével – bizony a kontinens ebben az értelemben és kulturálisan az Urál-hegységen is túlnyúlik. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának 34 tagországa messze az Uráltól keletre helyezkedik el, hiszen Oroszország egészen a Csendes-óceánig tart. Ebben az összefüggésben gondolkodva az európai kulturális térről azt hiszem, hogy a mi helyzetünk nagyon is tanulságos lehet sokak számára.

-Bíboros úr októbertől elnöke a CCEE-nek. Milyen újdonságokról tud beszámolni, milyen tervekkel néznek az új év elébe?

-Először is az új elnökséggel és a szakosztályok új elnökeivel együtt látogatást tettünk Sankt Gallenben, a CCEE központi titkárságán. Felvettük a kapcsolatot a munkatársakkal, áttekintettük az aktuális ügyeket, és kalendáriumot írtunk, ami mindig a legnehezebb feladat. Rengeteg program van erre az évre is, kezdjük mindjárt egy olyannal, amire hamarosan sor kerül: Wittenbergben találkozunk európai egyházi vezetőkkel, hogy a szeptemberben Nagyszebenben sorra kerülő III. Európai Ökumenikus Nagygyűlésnek az előkészítő rendezvényét tartsuk meg. A tavaszi félév másik fontos eseménye egy kölcsönös látogatás a különböző római dikasztériumoknál (dikasztérium alatt az Államtitkárságot, a kongregációkat, az egyházi törvényszékeket, a pápai tanácsokat bizottságokat és irodákat értjük), amelyet szintén a CCEE elnöksége fog megtenni, hogy megismerje a Szentszéknek az útmutatásait és elgondolásait az egyházi élet különböző területeiről. Május 13-án egészen rendkívüli alkalom lesz, hiszen a Szentatya Brazíliába látogat, hogy megnyissa a CELAM (Latin-amerikai Püspöki Konferenciák) ünnepi ülését. Ezen a látogatáson az európai püspököket is képviselni kell, kifejezve ezzel is azt a szolidaritást, ami földrészeinket és egyházainkat összekapcsolja. A COMECE (Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága) szervez Rómában találkozót az Európai Unió kezdeteinek 50. évfordulója alkalmából. Ezen a rendezvényen képviselőink szintén részt vesznek, bár ott nem mi vagyunk a szervezők. Ezzel szemben a CCEE szervezi azt a júliusi nemzetközi összejövetelt, ahol több mint ezer egyetemi professzor találkozik majd, katolikus és nem katolikus intézményekből egyaránt. Erre Rómában kerül sor, és reményeink szerint a Szentatyával is találkozunk majd. Az év további részében szintén számos rendezvényre kerül sor, gondolok itt az Afrikával való kapcsolattartás különböző mozzanataira, hiszen tudjuk, hogy van egy keretszerződésünk az Afrikai Püspöki Konferenciák Tanácsával, amely rendszeres találkozókat és tematikus együttműködéseket is kilátásba helyez. Az ősz során Nagyszebenben lesz a III. Európai Ökumenikus Találkozó, majd októberben sor kerül plenáris ülésünkre, amelyet a Portugál Püspöki Konferencia meghívására Fatimában tartunk. Éppen az idén van 90 évfordulója a fatimai jelenéseknek. Ez elgondolkoztat bennünket arról is, hogy a fatimai üzenetben van egy európai nép, egy európai ország, amelyről külön is szó van: Oroszországra gondolok, és arra, hogy az orosz kereszténységnek Európa lelkében szintén nagyon fontos helye van.

-A cikkíró az Inside the Vatican-ban azzal zárja a kérdéseit, hogy mesélje el, milyen személyes élményei fűződnek II. János Pál pápához és a mostani pápához.

– II. János Pál pápával kapcsolatban a megragadottság érzése az, ami mindig is megvolt bennem, hiszen Rómában tanuló fiatal magyar papként ott voltam a Szent Péter téren, amikor a Szent Péter-bazilika erkélyéről Felici bíboros kihirdette a pápaválasztás eredményét. Tehát első beszédétől fogva nagy érdeklődéssel és örömmel kísérhettem II. János Pál pápa apostoli munkáját. Ő is szentelt püspökké, ami meggyőződésem szerint különleges személyes és lelki kapcsolatot is jelent. Máig csodálom őt mint nagy pápát, és mint szent embert is. Azt hiszem, hogy az a karizmatikus erő, ami belőle sugárzott, ma is működik az egyházban. XVI. Benedek pápának a személye mindannyiunk számára régóta ismert, hiszen világhírű személyiség volt, amikor megválasztották. Mint teológust, kispap koromtól kezdve művein keresztül ismertem és tiszteltem, világos beszédű és katolikus emberként, akinek az írásai mindig megerősítettek bennünket a hitben.Ha a Szentírásra gondolunk, Szent Péternek is éppen az a különleges szerepe, hogy megerősítse a testvéreit. Ezt a megerősítést érezzük, valahányszor a mostani Szentatyának a szavait halljuk vagy az írásait olvassuk.

(Vatikáni Rádió/Magyar Kurír)