2007.02.09. 

50 éve halt meg a Kormányzó

Vitéz nagybányai Horthy Miklós, tengerésztiszt, politikus, a két világháború közötti Magyarország kormányzója Kenderesen született 1868. június 18-án. Gimnáziumi tanulmányai után,1882 őszén a fiumei tengerészeti akadémia növendéke lett. 1886-ban avatták az osztrák-magyar hadiflotta II. osztályú tengerész-hadapródjává. 1890-ben sorhajózászlósként az Isztambulban horgonyzó „Taurus” fedélzetén szolgált, 1892/1894-ben pedig, mint beosztott tiszt a „Saida” kelet-ázsiai és óceániai útján vett részt. 1908-1909-ben sorhajóhadnagyként a Taurus parancsnoka. 1909 és 1914 között I. Ferenc József király szárnysegédje volt. 1914. január 20-án érte el a sorhajókapitányi rendfokozatot, amely a szárazföldi hadseregben az ezredesnek felelt meg. Az első világháború kitörése után 1914-ig a Polában horgonyzó 8300 tonnás Habsburg csatahajó parancsnoka, majd a flotta egyik legkorszerűbb egysége, a frissen épült Novara gyorscirkáló kapitánya lett. A flotta olasz kikötők elleni 1915. május 24-i támadásában a Novara vezette hajóraj parancsnokaként Porto Corsini bombázását irányította, majd több hasonló akcióban vett részt. 1916. július 8-án a Novarával, három torpedórombolóval és az U-17 búvárhajóval sikeres támadást intézett az antant flotta otrantói záróvonala ellen, és öt őrhajót megsemmisített. 1917. május 15-én vezetésével a Novara, a Helgoland és a Saida cirkálók, valamint a Balaton és a Csepel torpedórombolók ismét áttörték az otrantói záróövet, és 12 gőzöst süllyesztettek el. 1918. február 27-én ellentengernaggyá, és több, rangban felette álló sorhajókapitányt és tengernagyot átugorva a cs. és kir. flotta parancsnokává nevezték ki. 1918. júniusában a teljes flotta élén ismét kifutott, hogy az otrantói védőzárat megtámadja, de a – másik hajóegységet vezető – Szent István csatahajó megtorpedózásának hírére visszafordult. Végül 1918. október 31-én a király utasítására átadta a flotta hajóit a Szerb-Horvát-Szlovén Nemzeti Tanácsnak; november 1-jétől altengernagy lett. Az összeomlás után kenderesi birtokára vonult vissza. A kommün idején csatlakozott a francia megszállás alatt levő szegedi ellenforradalmi szervezkedéshez, gróf Károlyi Gyula kormányában hadügyminiszter lett. Az antant nyomására a testületet leváltották, Horthy pedig kimaradt az új ellenkormányból. Ekkor függetlenítette magát a szegedi hadügyminisztériumtól, és a Nemzeti Hadsereg élére állt.

A kommün bukásakor, 1919 augusztusának elején csapataival a Dunántúlra vonult, főhadiszállását pedig Siófokon rendezte be. Horthy helyesen ismerte fel, hogy a zűrzavaros helyzetben kizárólag egy összefogott fegyveres erő képviselhet reális hatalmat: George Russel Clerk brit diplomata végül a fővezérrel állapodott meg arról, hogy a román kivonulás után a Nemzeti Hadsereg vegye át az ellenőrzést Budapesten. A Clerk-misszió eredményeként 1919. november 16-án, miután a román hadsereg távozott a kifosztott Budapestről, Horthy hadereje élén bevonult a fővárosba. 1920. március 1-jén előzetes megbeszélés után a Nemzetgyűlés Magyarország kormányzójává választotta Horthy Miklóst. 1921 nyarán államfőként gr. Bethlen Istvánt nevezte ki miniszterelnökké, ezzel hozzájárult a húszas évek konszolidációjához. A nemzetközi közvélemény elvárására 1921. november 6-án a Nemzetgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását Magyarországon. Horthy kormányzósága végleg megszilárdult. A kormányzói tisztség örökletessé tétele érdekében is tett lépéseket: ugyan hívei közül sokan ellenezték, 1942-ben kormányzóhelyettessé tette idősebbik fiát, Horthy Istvánt, aki még abban az évben elhunyt repülőbalesetben a szovjet hadszíntéren. Halála után nem avattak új kormányzóhelyettest.

Horthy Miklós az 1920-as és ’30-as években visszahúzódott a napi politikától, szerepe csak a terület-visszacsatolások kapcsán nőtt meg ismét, mint a magyar hadsereg főparancsnokáé. Teleki Pál miniszterelnök kormányzata igyekezett elszigetelődni a német befolyástól: a II. világháború kitörésekor megtagadta, hogy a Wehrmacht csapatai Lengyelország felé menet áthaladjanak Magyarországon, és rengeteg lengyel menekültet engedtek át Jugoszlávia felé. Horthy egyetértésével a fegyveres semlegesség jegyében kívánt politizálni, hogy a magyar haderő megmaradjon a háború utáni rendezés idejére. Teleki belátta, hogy sem a Jozef Tiso vezette Szlovákia, sem az Ion Antonescu által irányított Románia nem számít kiútnak az Anschluss révén egyre szorultabbá váló helyzetből, így örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával, ahol érezhető volt a németellenes tendencia fölénye. 1940-ben mégis a németek javára billent át a mérleg: a II. bécsi döntés részleges revíziót biztosított Erdélyben, amely lehetőséget a revizionizmusra épülő Horthy-rendszer nem szalaszthatott el. 1941-ben Teleki politikája végleg csődöt mondott: tavasszal német támadás kezdődött Jugoszlávia ellen, Horthy pedig beleegyezett, hogy átengedje a Wehrmacht seregeit Magyarország területén. Mivel azonban az örökbarátsági szerződés még létezett, a britekkel pedig már az átengedés megrontotta a kapcsolatot, a kormányzat csak azután indított támadást dél felé, miután a jugoszláv állam hivatalosan megszűnt. Teleki ezt már nem érhette meg: a labilis idegrendszerű, kitűnő földrajztudós öngyilkos lett április 3-án. Magyarország április 11-én lépett be a világháborúba, amikor megszerezte Bácskát, a Muraközt és a Dráva-háromszöget. A késlekedés miatt Hitler nem járult hozzá további területek visszacsatolásához. A villámgyors német sikerek hatására a magyar vezetés – Horthy-t is beleértve – feladta korábbi aggályainak egy részét. A német megrendelések egyébként felvirágoztatták a magyar gazdaságot, megszűnt a munkanélküliség, így a szélsőségek támogatottsága is visszaesett ebben az időben. A kormány az Egyesült Államokba kihelyezett összeget is visszavonta. Teleki utódja Bárdossy László lett a miniszterelnöki székben. Miniszterelnöksége idején, 1941. június 22-én indult meg a Barbarossa-terv megvalósítása: a németek és szövetségeseik támadása a Szovjetunió ellen. Június 26-án ismeretlen felségjelű repülőgépek bombázták Kassát, amit Horthy és Bárdossy a hadiállapot deklarálására használt fel. 1943. március 15-én a kormányzó a következő szavakkal fordult hazánk ifjúsága felé: „A nemzeti élet egyik legfontosabb alapja a fegyelem. Az összetartás, a belső rend fenntartása, a belső front ma már az ország számára a lét, vagy a nemlét kérdése. Szálljatok mindig keményen szembe a társadalombontó törekvésekkel. Ezek rendszerint válogatás nélkül, mindennel szemben a tagadást hirdetik. Legyetek mindig méltóak nagy őseitekhez, állítsátok ifjú erőtöket épp olyan lelkesedéssel a haza szolgálatába és teljesítsétek éppoly híven kötelességeteket.” A háború, mint 1943-ra bizonyossá vált, elveszett a németek számára. Amikor nyáron Olaszország is kiugrott, felcsillant a remény, hogy az angolszász csapatok előbb érik el hazánkat, mint a Vörös Hadsereg – azonban az új olasz kormány és a szövetséges hadvezetés sorozatos hibái, késlekedése révén Olaszország északi fele hadszíntérré vált, amit a német erők 1945-ig védelmeztek. A britek még a balkáni partraszállás esélyét is felcsillantották a magyar tárgyalófelek előtt, de Sztálin ellenállása miatt ez nem valósult meg. Az átállást tervezgető Magyarországot 1944. március 19-én német csapatok szállták meg. (Horthyt tárgyalni hívták Klessheimbe, ahol elzárták, így nem tudott ellenállásra utasítani.) Kállayt leváltották, utódja Sztójay Döme lett, aki hűségesen kiszolgálta a megszállókat. Ugyan ellenkezése ellenére Horthy megmaradt kormányzónak, gyakorlatilag az ország élére kinevezett Edmund Veesenmayer birodalmi biztos kezében volt az irányítás. A normandiai partraszállás keltette zűrzavart kihasználva az addig passzivitásba kényszerülő Horthy júniusban a hozzá lojális katonai erők segítségével megtiltotta a budapesti zsidóság deportálását, majd parancsára Koszorús Ferenc vezérkari ezredes 1944. július 6-án megakadályozta Baky László belügyi államtitkár úgynevezett „csendőrpuccs”-át, a román kiugrás keltette káoszban pedig lemondatta Sztójayt (helyére Lakatos Géza került), ezzel megmentve a Budapesten összezsúfolódott közel negyedmillió zsidó életét. Immár nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetunióval lesz kénytelen tárgyalni. Faragho Gábor tábornok előzetes fegyverszüneti bizottsága Moszkvába ment, ahol október 8-án elfogadta a feltételeket (hadüzenet Németországnak, visszavonulás az 1937-es határok mögé), október 15-én pedig megkezdődött a kiugrási kísérlet, ami a németbarát tisztek ellenállásán megbukott. A Gestapo elrabolta Horthy fiát, ifjabb Horthy Miklóst, a kormányzó pedig október 16-án kénytelen volt visszavonni parancsait és lemondani; a hatalmat Szálasi Ferencnek, a nyilasok vezetőjének adta át. Másnap családjával együtt Németországba internálták. Horthy a háborút követően az amerikaiak fogságába került. A nürnbergi per során tanúként hallgatták ki, még Sztálin is visszautasította, hogy vádlottként álljon a törvényszék elé. Felesége romló egészsége miatt végül Portugáliába költözött. Estorilban halt meg, 1957. február 9-én. A híradások szerint az 1956-os forradalom fellelkesítette, ám a kudarc nagyon megviselte a mindvégig jó egészségnek örvendő Horthyt. Végakarata szerint addig nem szállíthatták haza holttestét, amíg a szovjet csapatok ki nem vonultak Magyarországról. Végül 1993-ban Kenderesen újratemették. Még a mai napig is vannak olyan alakok, akik Horthyról és rendszeréről, fasiszta, náci jelzőket zengenek. Bűnösök voltak a zsidók kiirtásában- rikoltják. Ha ez így lett volna, Adolf Eichmann nem mondta volna vallomásában a következőt: „Horthy és a magyar katonák akciója volt a Hitler által megszállt Európában az egyetlen eset, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentsék a zsidókat. Ilyesmit képtelenségnek tartottam; azt hittem, téves jelentésről van szó, vagy álmodom - de nehány héttel később Lakatos Géza kitiltott engem Magyarországról.”

emma