2007.02.23. 

Viva la morte, insieme!

Operaház - Andrea Chenier

Éljen a halál-együtt!- ezzel a korán sem mindennapi felkiáltással fejeződik be Umberto Giordano:Andrea Chenier c. négy felvonásos operája. A „négy felvonásosságot” külön ki kell hangsúlyozni, mert a Magyar Állami Operaház február 17-ei bemutatóján a darabot két részben játszották. Ha a mai rezsi költségeket vesszük számításba, akkor megérthetjük a koncepciót, ám művészileg ez ennél a dalműnél nem ajánlott. Ugyanis a címszereplőt megszemélyesítő énekes mind a négy felvonásban igen nehéz, kényes és exponált áriákat, duetteket énekel, így rá fér egy kis pihenés. Külföldi nagy operaházakban (MET, Scala, stb.) a darabot négy felvonásban játsszák, és nem azért, hogy kedveskedjenek a ’’büfésnek”. Egy Domingo, vagy egy Carreras nem engedheti meg magának, hogy spórolás miatt küszködve énekelje el az opera zárókettősét. Sajnos kiváló tenoristánk, Kiss B. Attila (képünkön) elleni merényletként lehet elkönyvelni a ’’két részes” hazai változatot. A premier utolsó képében ugyanis azt tapasztalhattuk, hogy Kiss B.-nek ’’elvesztek” a középhangjai. Igaz, a mű felvonásai igen rövidek (18-22 percesek), de Giordano nem véletlenül írta művét négy felvonásban, hisz a négy kép külön egységet képvisel. Fura volt, hogy a zenekar az I. és a II., illetve a III. és IV. felvonás között intermezzókat játszott. Először az első felvonásban elhangzott pásztorjáték zenekari átiratát, majd egy gyenge, unalmas és az opera témájához oda nem illő rövid zeneművet. Talán a zenekarnak akartak vele adni egy kis plusz feladatot is, hisz az operának se nyitánya, se közjátéka nincsen. Az előadást dicséri, hogy Selmeczi György nem rendezett a zene ellen. Énekeseket nem kényszerítette akrobata mutatványokra és mellőzte a lila gőzöket is. Nem azon törte a fejét a publikum, hogy vajon mit akar üzenni a különböző képekkel a rendező, mint egy másik verista opera, a Galgóczi Judit-féle Parasztbecsület Erkel színházi előadásain. Aki külföldi tv-csatornákon, DVD-ken látott már Chenier- közvetítéseket, annak néhány rendezői megoldás ismerősként köszönt vissza (pl.: az első felvonás végén az arisztokrata bálozók elsüllyesztése.). Nem vádolok senkit sem lopással, bár a jelenlegi helyzetben már az is dicséretes, ha valaki jótól lop ötleteket. Selmeczi nagyon helyesen ellenszenvesnek mutatja be az úri rendet, ám hiányoljuk a forradalmi tömeg vérszomját, arroganciáját. A közjóléti törvényszék elnöke és a közvádló sem volt elég antipatikusnak ábrázolva. Visszatérve a tömegre. Az opera III. felvonásában van a női karnak egy felelgetős, pletykás jelenete. ’’Mi újság?” ’’Emelik a kenyér árát.” ’’Tudjuk, az angol kutya, Pitt miatt.” (William Pitt, miniszterelnökről van szó.) Ez a mondat teljesen rímel jelenünk politikai helyzetére. Hányszor hallhatjuk a villamoson: ’’Emelik az árakat.” ’’Persze, az Orbán miatt.” Természetesen ez a részlet rendezésileg nem volt teljesen kidolgozva. Mindezen hiányosságok ellenére megmaradt a mű mondanivalója: a nagynak becézett francia forradalom kritikája, amit pont a forradalmár Gerarde mond ki: a ’’forradalom megöli saját fiait.” Mert valóban, Chenier szimpatizált kezdetben a forradalommal, de a vérgőzös jakobinus diktatúrát elutasította. A libériás lakájból lett forradalmárt kiválóan alakította, s szólamát a tőle elvárható legjobb minőségben szólaltatta meg a hazánkban élő orosz származású baritonista, Anatolij Fokanov. Második felvonásbeli monológja hatalmas sikert aratott. Szintén a tőle elvárt hangi teljesítményt nyújtotta Maddalena szerepében a külföldi operaszínpadok sztárja: Lukács Gyöngyi. Kiss. B. Attila személyes ’’tragédiáját” már említettük. Az első felvonásban az improvizációt, majd a másodikban az áriát és a duettet kiválóan énekelte el, de utána fáradtság vett erőt hangján. Az Operaház vezetésének vigyázni kéne kiváló tenoristánkra, s nem agyonénekeltetni, s nem szabad engedni, hogy a már említett spórolás miatt kifulladjon az előadás végére.

Medveczky Attila