2007.01.05. 

Régimódi történet

(Szabó Magda regényéből készült tévéfilmsorozat)

A két ’’nagy’’ kereskedelmi csatorna szappanoperáját leszámítva mostanában nagyon kevés hazai filmsorozat látható. Ezért is várta fölcsigázva a magyar filmeket szerető közönség Szabó Magda saját famíliáját bemutató családregényének adaptációját. A Régimódi történet epizódjait karácsony és újév közötti időszakban vetítette a ’’királyi” televízió méghozzá az esti fő-műsoridőben. Szabó Magda regénye 1977-ben látott napvilágot, és színpadi változata még ugyanebben az évben készült el, aminek a fővárosi Madách Színházban volt az ősbemutatója. Még abban az esetben is, amikor az író és az átdolgozó ugyanaz a személy, nagy kihívást jelent prózai műből drámát írni, és ebből a nézők érdeklődését mindvégig fenntartó, eleven előadást létrehozni. Mindez a megállapítás még fokozottabban érvényes, ha az nem egy mindössze szűk három óráig tartó színielőadás, hanem hat részből álló tévéfilmes változat. Ami kiváló regénynek, nem mindig alkalmas színjátéknak, vagy tévéfilmnek, azon egyszerű oknál fogva, hogy más a műfaji követelménye a regénynek, a színműnek és a filmsorozatnak. Szabó Magda a próza- és a drámaírásnak is avatott mestere, számtalan darabját mutatták be és játsszák, közöttük a Régimódi történetet is, mert biztos – anyagi és erkölcsi – sikert aratnak vele. Nyilvánvalóan ezért esett a közszolgálati televízió vezetésének a választása Szabó Magda regényének a földolgozására, mert pazar szerepekkel ajándékozza meg a színészeket, könnyen követhető cselekménye van, nem igényel sokféle helyszínt, bonyolult technikát, tehát költségtakarékosan, azaz kevés pénzből lehet elkészíteni. A forgatást tavaly májusban kezdték el, és mindössze másfél hónapig tartott. Bereményi Géza már 2004-ben Zalaegerszegen rendezte a Régimódi történetet, nyilvánvalóan ezért kérték fel őt a sorozat rendezésére is. A forgatókönyv írásában maga Szabó Magda is segédkezett.  A hat rész megtekintése után az a jóérzés keríti hatalmába a nézőt, hogy ugyanazt az élményt nyújtja, mint amit előzetesen elvárt. Aki olvasta regényt, és úgy ült le a készülék elé, azt sem csalódik, mert a regénybeli hús-vér embereket látja a képernyőn, nem csupán az üres vázukkal találkozik. Aki viszont nem olvasta, így nincsenek előzetes elvárásai sem, őrá pedig az újdonság erejével hat.

Azt is mindenki tudja, mert az elemi iskolai irodalomtankönyvekben is vastag betűkkel szedve olvashatja, hogy a próza is más, a dráma is és film is. Ez utóbbinak nem feladata a regény cselekményének pontos visszaadása. Ennek ellenére ez a hat részből álló sorozat maximálisan igyekszik visszaadni és vissza is adja az alapmű tartalmát. Ez a szélesen hömpölygő sorozat minden miértet megválaszol. Szépen sorjában feslik fel a néző szeme előtt ennek a szétágazó családtörténetnek a szövete: láthatja a se  nem szép, se nem csúnya, kemény és érzéketlen kalmárlánynak, Rickl Máriának a dzsentrik összes hibáját, úrhatnámságát, kivagyiságát magán viselő Jablonczay családba kerülését, az idősebb Kálmán saját birtokán való kasznárrá minősülését, a fellengzős, pipogya ifjabb Kálmánnak a Gacsáry vagyont elúsztató felelőtlen magatartását, a mindkét szülőjének könnyelműsége miatt kiszolgáltatottá váló Jablonczay Lenke boldogtalanságát, a meg nem értésből fakadó lelki gyötrelmeit.

Egy pár kellően ki nem dolgozott résszel marad csak adós a Régimódi történetnek az a változata. Nem látható az a lassú folyamat, amiben a jéghideg nagyanyai szív unokája iránt fokozatosan fölenged és igazi óvó szeretetté alakul át, vagy az sem, hogy miért szeretheti el a csúnya vénlány Gizella nagynéni a viruló szépségű, mindenki által csodált és körberajongott Lenkétől a beteges, tutyimutyi férjét. Adós marad a film azzal is, hogy a nagy szerelmi csalódását soha ki nem heverő Lenke hogyan talál menedéket Szabó Elekkel, Szabó Magda édesapjával között második házasságában. Gacsáry Emma alakja is jóval haloványabb, pedig az anyós és a meny közötti örökzöld ellentét emelhette volna a film feszültségét.

A kemény és erős Rickl Máriát, ezt a Jókai Mór és Madách Imre édesanyjához hasonlítható dámát Egri Kati (első képünkön) igazán hitelesen jeleníti meg: egy olyan, a parancsait mindenkire rákényszerítő, az övéit vasmarokkal szorító nagyasszonyt mintáz meg, aki előtt reszket mindenki, és bizony nincs apelláta, bármit mond is. Az undok, csípős nyelvű öreglányt, a hervadt Gizellát Bíró Kriszta játssza. A szeretethiánytól szenvedő Lenkét Nagy Cili olyannak formálja meg, amilyennek lennie kell: szépnek és érzékenynek. Szirtes Ági a mindenes Klárit alázatosan, a szolgálók egykedvű beletörődésével kelti életre. A Régimódi történetben a férfiak, a ’’kanok” mindig csak bajt okoznak, a legtöbb galibát, bonyodalmat a fess fiatalúr, a széltoló, ugyanakkor művészi hajlamú Kálmánka okozza, őt Horváth Illés szeretetre méltóan formálja meg, olyan link, nagyotmondó, ábrándozó, mint ahogyan azt a szerepe megkívánja Cserhalmi György (második képünkön)a felesége által lehurrogott, kordában tartott idősebb Kálmánt alakítja. A Régimódi történet sok mindent kibírt már, nem hiába van színpadjainkon immár harminc éve jelen. Ez az tévéfilmes átirat nem rontja el az eredeti művet.

Dr. Petővári Ágnes