2007.01.05. 

Mi vár a kistermelőkre?

A legtöbb mezőgazdasági kistermelő csak álmodik arról, hogy az áruja bekerül előbb-utóbb valamelyik kereskedelmi láncba. Egyedül ugyanis nehezen boldogul ma a termelő, és csak kevesen jutnak egyről a kettőre. Ráadásul a minőségi termékek iránti kereslet növekedésével egyre szigorodnak a piaci feltételek. Többek között a szervezetten előállított, minőségi termékek jelenthetik a kitörést. Milyen akadályokat kell leküzdeniük a kistermelőknek, hogyan alkalmazkodhatnak, és képesek-e egyáltalán alkalmazkodni a változó mezőgazdasági piacokhoz? Csáki Csaba, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára az Átalakuló Piacok projekt kutatásainak tapasztalatai alapján kifejtette:

- Kétségtelen, hogy a kisgazdaságoknak nagyon sok gonddal kell napjainkban szembenézniük, ha azonban nem kötődnek szorosabban a piachoz, akkor nem sok jóra számíthatnak a jövőben. A piacra jutáshoz elengedhetetlen a gazdálkodók együttműködése. A legújabb vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a mezőgazdasági piacok változásai, a pluszköltségek felemésztik a kisgazdaságok hagyományos hatékonysági előnyét. Ezt kivédeni csak termelői közösségben lehet. Nagyobb támogatás is szükséges azonban ahhoz, hogy a kisüzemek az új piacok tényleges részeivé válhassanak, de úgy tűnik, hogy a vidéki szegényebb termelővel ma nem igazán számol az uniós agrárpolitika.

Tény az, hogy ahol rengeteg család él a mezőgazdaságból, ott a feldolgozók és a kereskedők is jobban szem előtt tartják a kistermelők érdekeit. Így van ez például Lengyelországban is. Míg egy magyar tehenész csak akkor reménykedhet abban, hogy komolyabban tárgyal vele egy tejfeldolgozó, ha legalább 15-20 fejős tehene van, addig a lengyeleknél a kisebb állományok, akár öt tehén termelése is tételnek számít, ezért megoldott a tej napi begyűjtése. Dominika Milczarek, a lengyel partnerprojekt munkatársa ezzel kapcsolatban elmondta, náluk a nagyobb tejfeldolgozók sem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyenek szoros kapcsolatban a kistermelőkkel, hiszen szükségük van az általuk termelt tejre. Az elmúlt ötven évben egyébként is megszokták, hogy számolniuk kell a kisebb gazdaságokkal. Hozzátette azonban, hogy a fejlettebb régióikban már csupán a valamivel nagyobb, legalább tíztehenes gazdaságok teje kerül a kereskedelembe.

A projekt keretében a Mórakert Zöldség-Gyümölcs Termelői Értékesítő Szövetkezetben végzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az együttműködő gazdálkodók boldogulnak. A mórahalmi termelők már régebben, 1995-ben rájöttek: össze kell fogniuk, hogy termékeik eljussanak valamilyen formában a piacra. Hódi Pál elnök szerint a családi gazdálkodásra alapozó, új típusú szövetkezés keretei között könnyebb alkalmazkodni a megváltozott fogyasztói szokásokhoz. A vásárló ma már megköveteli ugyanis, hogy piacképes, jó minőségű, osztályozott, csomagolt áru kerüljön az áruházláncokba. Fel kell készülni a jövőben arra is, hogy a várhatóan átalakuló nagybani piacokat szintén együttműködő, valamilyen szervezetbe tömörült termelők tudják kiszolgálni.

A mezőgazdasági kisüzemek nagy része még nem készült fel az agrártermékek piacán végbemenő változásokra. A Regoverning Markets (Átalakuló Piacok) projekt kutatási eredményei tanácsokkal, iránymutatásokkal segítik a kistermelőket abban, hogy könnyebben eligazodjanak a gyorsan változó környezetben, és megállhassák a helyüket a piaci versenyben. A hét régiót vizsgáló nemzetközi projektet a Budapesti Corvinus Egyetem Agrár-közgazdasági és Vidékfejlesztési Tanszéke koordinálja a kelet-közép-európai régióban.

(forrás: Szabad Föld)