2007.01.12. 

Nemzeti incidensek a Vajdaságban

A nemzeti alapú incidensek száma és intenzitása 2006-ban csökkenő irányzatot mutat, olvasható a nagybecskereki Civil Társadalom Fejlesztési Központ (CDCS) legújabb, Nemzetek közötti incidensek Szerbiában 2006-ban című elemzésében. A szakértők erre a kedvező irányzatra már 2005-ben felfigyeltek, mivel az incidensek száma az ezt megelőző (2004-es) évhez viszonyítva csökkent. Az elemzés szerint csökkenést mutat a nemzeti színezetű támadások száma is. A 2006. évi incidensek legtöbbje Vajdaságban (33, ezek közül 9 Újvidéken, 6 pedig Szabadkán) történt. A sértettek között továbbra is a legtöbb a magyar és a horvát (12–12), majd az albánok és a bosnyákok (5–5), zsidók (3), szlovákok (2), ruszinok (1) és a montenegróiak (1) következnek. Az esetek között a legtöbb a gyűlöletbeszéd (17 eset), a nacionalista tartalmú falfirka (15), a temetőrongálás (6) és a vagyonrongálás (6), de volt a halálos fenyegetés (2) is. Egyre gyakoribb jelenség a többnyelvű helységnévtáblák rongálása, de erről a sajtó leginkább nem számol be. A helyi önkormányzatok is eltérően viszonyulnak ehhez: egyes önkormányzatok, mint például a nagybecskereki, a rongálást azonnal elítélik és kijavítják a helységnévtáblákat, míg mások, mint például a magyarcsernyei, egyáltalán nem reagálnak. Vajdaságban 2004-ben történt a legtöbb etnikai színezetű incidens, amikor a koszovói és a dél-szerbiai erőszakhullám a tartományban is erősen éreztette hatását. A kisebbségellenes megnyilvánulások, amelyek legnagyobb része éppen a vajdasági magyarok ellen irányult, csak a nemzetközi közösség – elsősorban az Európai Unió, az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet – erőteljes nyomására csökkentek. Ennek hatására a rendőrség is megkezdte a bűnvádi feljelentések megtételét és ’’az igazságügyi szervek sokkal gyorsabban dolgoznak, mint 2003-ban és 2004-ben” – állapítja meg a jelentés. A CDCS jelentése felhívja a figyelmet a nacionalista jelenségeknek Vajdaság északi részéről a tartomány központi része felé való ’’földrajzi elmozdulására”, amely részre ’’az etnikai homogenizáció gyors folyamata a jellemező”. Az elemzés szerint a nemzetek közötti incidensek esetei arra utalnak, hogy a többnemzetiségű közösségekben a fiatalok etnikai alapon egyre inkább elkülönülnek. Megállapítja, hogy a más nemzetiségű fiatalok között nagyfokú etnikai távolság van, illetve ’’párhuzamos életet élnek”. Ezt összefüggésbe hozza azzal a ténnyel, hogy legtöbb nacionalista kilengés, vagyis az esetek mintegy kilencven százalékának elkövetői leginkább fiatalok. A CDCS elemzői végül rámutatnak: Koszovó státusa rendezési folyamatával kapcsolatban szükséges, hogy a nemzetközi közösség és a nemzetközi szervezetek fokozottabban figyeljék a szerbiai kisebbségek jogainak megvalósulását. ’’A 2004 márciusi események tapasztalataira való tekintettel, amikor az etnikailag motivált erőszak Belgrádra, Nisre és Vajdaságra is átcsapott, a nemzetközi szervezetek figyelmének az elkövetkező időszakban felbecsülhetetlen jelentősége lehet” – nyilatkozta Snezana Ilic, a Központ koordinátora a Danas című belgrádi napilapnak. A jelentés eredményeit megerősítette Ana Tomanova-Makanova, a vajdasági kisebbségi nemzeti tanácsok koordinátora is, aki január elején a B92-nek elmondta6, hogy ’’a nemzeti alapon történő incidensek száma csökkent az előző évekhez képest, főleg 2004-hez viszonyítva”, de óvatosságra intett, ’’mert közeledik Koszovó végleges státusának kihirdetése. Ha a megoldás Szerbia számára nem lesz kedvező, akkor újabb erőszakhullám jelentkezhet a kisebbségekkel szemben”. Ana Tomanova-Makanova megítélése szerint a rossz kisebbségpolitika miatt a vajdasági kisebbségek fokozatosan bezárkóznak a gettóikba. Arra is kitért, hogy a szerbiai kormány tavaly nem volt hajlandó rendezni a kisebbségi jogok védelmének kérdését, ’’amit a törvénytelenség és a káosz jellemez”. Szerinte nem volt meg a politikai akarat, hogy meghozzák a szükséges törvényeket, mint amilyen a kisebbségek jogairól és helyzetéről, valamint a nemzeti tanácsok fennhatóságairól, megválasztásáról és pénzeléséről szóló törvény.

– Ez annak a következménye, hogy Szerbia lakosságának 20 százaléka még mindig attól fél, hogy valaki ismét szendvicseket kínál nekik, hogy hagyják el az országot. A múlttal szembe kell néznünk, és úgy viszonyulnunk hozzá, hogy mindannyian építhessük az új ideológiát és a kisebbségi kérdés problematikájához való viszonyulást – mondta a nemzeti tanácsok koordinátora. A jelentés kapcsán meg kell jegyezni, hogy kisebbségi jogsérelmek és a kisebbséghez tartozók (a legtöbb esetben magyarok) elleni támadások pontos számát valójában senki nem is tudja. Csak a legkirívóbb (megkerülhetetlen) esetek, leginkább a büntetőügy tárgykörébe tartozó fizikai támadások kerülnek nyilvánosságra. Az emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert félnek. A jogsértő esetek túlnyomó többségében azonban, amelyekben nem lehet bizonyítani a nemzeti alapú indíttatást – mint pl. valamely jog megvalósításnak elutasítása, vagy elhalasztása – az érintettek elhallgatják a jogsértést. Az incidensek miatt növekedett a nemzetek közötti feszültség és bizalmatlanság, erősödött a nemzeti türelmetlenség és megromlottak a nemzetek közötti viszonyok, amit különösen a fiatalok nemzeti alapon történő elkülönülése is mutat. A nemzeti kisebbségi közösségek tagjai elleni (különösen 2004-ben) sűrűsödő támadások és a nemzetek közötti feszültségek miatt az Európai Parlament (2005. január 28-től 31-ig) ad hoc bizottságot küldött a Vajdaságba, majd a 2005. szeptember 29-i Vajdaságra vonatkozó állásfoglalásában ’’mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok ismétlődő megsértései, a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt”, valamint azonnali és – a hasonló jellegű cselekmények orvoslása, illetve jövőbeli megelőzése érdekében – hatékony fellépésre szólította fel (az időközben megszűnt) Szerbia és Montenegró hatóságait, javasolva azt is, hogy küldjenek EU megfigyelőket (EUMM) a térségbe. A volt államközösség minisztertanácsa – az Európai Unió nyomására – 2005. november 2-án létrehozta ugyan a Vajdaságban történt nemzetek közötti incidensek kivizsgálásával és az incidensek megelőzésére vonatkozó javaslatok megtételével foglalkozó bizottságot, de a testület munkájáról szinte semmit nem hoztak nyilvánosságra és teljesen feledésbe is merült. Külön problémát jelent az ún. kettős mércék alkalmazása a bíróságok gyakorlatában (hosszabb és súlyosabb büntetések kimondása azonos vagy hasonló bűncselekmények elkövetése esetében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek feletti ítélkezések alkalmával), amire az ún. temerini, zentai, magyarkanizsai stb. estek is utalnak (és amelyeket külön kellene tanulmányozni). Mindezek miatt Szerbiának sokkal többet kellene tennie a kisebbségek védelme érdekében, mint ahogy azt az ezzel a témakörrel foglalkozó politikusok is elismerik, mert továbbra is komoly eltérés mutatkozik egyrészről az elvileg elfogadott nemzetközi kötelezettségek, másrészről a kisebbségek normatív és a kisebbségek tényleges helyzete között. Ennek természetesen előfeltétele a nemzeti kisebbségekhez tartozók helyzetének valós felmérése és az itt meglévő problémákkal való nyílt szembenézés, valamint azok hatékony megoldása érdekében egy időhöz kötött tevékenységi programnak az elfogadása.

A képen: Gyűlölködő falfirka. ’’A horvátokat legyilkolni, a törököket karóba húzni, a magyarokat a jég alá, az albánokat elégetni, a zsidókat Auschwitzba, a romákat Indiába” (A felvétel az egyik újvidéki ház faláról készült.)

(forrás:vajdasagma.info)