2007.01.12.
''Emlékezni, látni, megnevezni
és sohasem félni"
Január 3-án hosszan
tartó betegség után elhunyt Nagy Gáspár költő. A Kossuth- és
József Attila-díjas alkotót 57 éves korában, türelemmel és
méltósággal viselt hosszú szenvedés után, múlt hét szerdán érte a
halál. "Nagy Gáspár munkásságát a magyarság sorskérdései iránti
érzékenység és a felelős emberi létezés igénye határozta meg.
Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni - költői
szerepvállalásának vezérlő elveihez mindvégig hűséges maradt" -
fogalmazott az MTI-hez eljuttatott nekrológban a Magyar Katolikus
Rádió, amelynek kulturális szerkesztőségét 2004 óta a költő
vezette. Nagy Gáspár magyar költő egy dunántúli kis faluban,
Bérbaltaváron született 1949. május 4-én. Szülei földművesek
voltak. Gyermekkorának két meghatározó élményköre a paraszti élet
és a kereszténység volt. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban
érettségizett. 1971-ben Szombathelyen szerzett
népművelő-könyvtáros diplomát. 1971-től Budapesten könyvtárosként
dolgozott előbb rövid ideig a Zrínyi Katonai Műszaki Főiskolán,
majd a Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtáraiban, 1974-75-ben pedig a
Magyar Írók Szövetsége könyvtárában. 1972-75 között esztétikai
tanulmányokat folytatott. 1976-1980 között a Móra Kiadó lektora.
1981-től 1985-ig a Magyar Írók Szövetségének titkára. Az
írószövetség könyvtárosaként, majd titkáraként személyesen
megismerte szinte az összes élő magyar írót, találkozott
Közép-Kelet Európa sok művészével is. 1985-től a Bethlen
Alapítvány titkára. Ez az alapítvány írók, művészek
kezdeményezésére jött létre, hogy közadakozásból díjakkal ismerje
el és segítse a magyar nemzet épülését. Nagy Gáspár 1988-tól a
Hitel című folyóirat szerkesztője. Ez a folyóirat volt az első
legálisan engedélyezett ellenzéki lap, melynek Nagyon fontos
szerepe volt a rendszerváltás szellemi folyamataiban. Az 1956-os
forradalom eszméi már gyermekkorában megragadták Nagy Gáspárt.
Szemléletét meghatározta 1968: a Prágai Tavasz leverése
ébresztette arra a fiatal költőt, hogy személyes feladatának
érezze a diktatúra elleni küzdelmet és nyíltan szót emeljen a
történelem tényeinek meghamisítása ellen. Költészetének
kezdetektől fogva fontos motívuma lett “ötvenhat” , “október” és
“hatvannyolc”. Aktív tagja volt a Fiatal Írók József Attila
Körének a hetvenes években. Kezdettől munkatársa volt nyitott
szemléletű folyóiratuknak, az 1975-ben indult Mozgó Világnak,
melynek szerkesztőit a politikai hatalom 1983-ban leváltotta.
1984-ben az Új Forrás című folyóiratban jelent meg az Örök nyár,
elmúltam kilenc éves című “rendszerváltó verse”, mely nyíltan
követeli az 1956 októberi forradalom kivégzett miniszterelnökének,
Nagy Imrének az eltemetését és gyilkosainak néven nevezését. E
verse miatt 1985 márciusában elbocsátották írószövetségi
állásából. 1986-ban a Tiszatáj című folyóiratban megjelent A fiú
naplójából című verse miatt pedig a folyóirat szerkesztőit
váltották le. Nagy Gáspár költészete a magyarországi
rendszerváltás folyamatának érzékeny ösztönzője és kritikus
megítélője. ’’Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni – eme
szemléleti alapelvek szerint épül Nagy Gáspár költészetének
morális és poétikai rendje” – írja a költőről szóló
monográfiájában Görömbei András irodalomtörténész. Nagy Gáspár
neve és költészete összeforrt az ötvenhatos forradalomra való
emlékezettel. ’’Rendszerváltó” verseiben átütő erővel szólt arról,
hogy a magyarországi forradalomra, a mártírokra emlékezni kell, a
temetetlen halottakat pedig el kell temetni. Kultikussá vált
versei 1984-ben az Új Forrásban, majd 1986-ban a Tiszatáj
folyóiratban jelentek meg, a közlésért a párthatalom menesztette a
szerkesztőket. Mintegy húsz vers-, próza- és esszékötete jelent
meg, fordított a modern közép-európiai lírából. A 2006-os
könyvhétre jelent meg a Püski Kiadó gondozásában az 1956 fénylő
arcai című, Kiss Iván grafikusművésszel közös emlékkötete.
szerk |