2007.03.02. 

Orbánnak kell menni?

’’Vigyázz, mert ha rossz leszel, elvisz nagy fekete zsákjában az Orbán!”. Talán ezzel a mondattal fenyegetheti Ujhelyi István, az MSZP alelnöke gyermekeit, akiket „biztonságos helyre” költöztetett, amikor néhány feltüzelt ember szőregi háza elé tüntetést szervezett. Lassan ott tartunk, hogy Néró, Dzsingisz kán, Nagy Szulejmán, Hitler és Sztalin összes gonoszsága eltörpül Orbánéval szemben. A Fidesz elnökét el kell tüntetni, ki kell iktatni a közéletből. Ez a közös érdeke a vezető pénzügyi köröknek és az őket kiszolgáló hazai szocialista-liberális politikai elitnek. Igaz, az utóbbinak tagjai a sajtó felé próbálják bagatellizálni az önkormányzati választások eredményeit, de mégis csak megrázhatta az MSZP-SZDSZ konglomerátumot a fiaskó, hisz’ ősz óta másról sem hallani, mint arról: Orbánnak mennie kell! S ezt sokszor megfejelik azzal a ’’bölcs, filozofikus” állítással, hogy Orbán nem egyenlő a Fidesszel. Most, hogy túl vagyunk a kordonbontáson, és a Median legfrissebb felmérése hatalmas Fidesz-előnyről számol be, s még az egyik fővárosi szocialista politikus is kénytelen bevallani, hogy ’’Orbán Viktor annyival vezet előttünk, hogy a hátát is csak távcsővel látjuk”, a támadások egyre fokozódnak. A kormánnyal szimpatizáló napi-és hetilapok hetek óta olyan volt és jelenlegi fideszes politikusokat és tanácsadókat szólaltatnak meg, akik nem mindenben értenek egyet a párt elnökével. A lényeg, azt kell sugallni: szakad a Fidesz. Igaz, vannak, akik bomlásról is írnak, csak hát ezzel a kifejezéssel van egy kis bibi. Bomlani –szerény véleményem szerint – olyan szervezet szokott, ami már elhalálozott, megdöglött, elpusztult. Feltételezem a Fidesz egyik kategóriába sem tartozik. A manipulációval a fanatikus fideszeseket nem lehet megtéveszteni, csak az ún. bizonytalan szavazókat, és azokat, akik a megszorítások miatt el akarják hagyni Gyurcsány táborát. Ha már Gergényit nem lehet felhasználni az ott-tartásukhoz, akkor még mindig jó a szövetséges média. Az elmúlt héten a Magyar Narancsnak Rogán Antal, a HVG-nek Stumpf István nyilatkozott, a 168 órában pedig Debreczeni József írt a Fideszről és annak elnökéről. A Magyar Narancs a Rogán-interjú címéül egy, a beszélgetésből kiragadott mondatot választott: ’’A Fidesz sokat fog változni”. Én is bízom benne, csak nem mindegy, hogy milyen irányban. No de térjünk vissza a manipuláció iskolapéldáira. Egy internetes honlap az interjúra hivatkozva már azt is felveti, hogy a Belváros jelenlegi polgármestere hajdan kényszerből szapulta a kormányt. Holott Rogán úr csupán annyit mondott, hogy ’’amikor kizárólag arról kellett beszélnem, hogy a másik oldal miért rossz vagy a mienk miért olyan nagyszerű, akkor ez nyilvánvalóan sokkal nehezebb.” (Mármint az önkormányzati munka.) Lássuk, mit ért a polgármester a Fidesz változásain: ’’…a jövőben teret fog nyerni egy új generációs gondolkodás, amelyhez magamat is sorolom, és a politikáról kicsit másként, ha szabad merészen fogalmaznom, akkor modernebbül gondolkodik, mint az előttünk járó nemzedékek tették.” Tehát egyfajta szemléletmód váltásról ábrándozik Rogán Antal, ami nem a közeljövőben fog bekövetkezni. Arról már nem tájékoztatnak az internetes lapszemlék, hogy Rogán kiemelte: ’’…a mostani kormánnyal, annak szerkezetével, személyi összetételével, stílusával az a megoldás, ha Orbán marad a pártelnöki székben.” A különböző statisztikai felmérésekből tudjuk: hazánkban nagyon kevesen olvasnak napi-és hetilapokat. Viszont egyre többen ’’lógnak a neten”, így nagyon könnyű befolyásolni azt a réteget kiragadott, és bombasztikusnak beállított idézetekkel.

A HVG-ben Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke, az Orbán-kormány kancellária-minisztere mondta el a véleményét a Fidesz vezetőjéről. Aki hallotta már a politológust ebben a témában nyilatkozni, rájöhetett: semmi új gondolat nincs az írásban. Stumpf csupán azt mondta el, amit régóta hangoztatott: a Fidesz ma már nem egyenlő Orbán Viktorral, illetve azt, hogy Orbánnak ki kéne egyeznie a helyi polgármesterekkel. Az internetes fórumok ezt úgy vették át: a Fidesz elnöke egyfajta kiskirályi posztban tetszeleg, és vidéki helytartói vannak. Arról már nem szól a fáma, hogy – többek közt – a következőt mondta a volt miniszter: ’’Viktor ma is úgy gondolja, ha 2002-ben még 1 százalékot elvesz a MIÉP-től, akkor győz. Én meg azt mondom, ha elvettünk volna még 1 százalékot, akkor 6-ot veszítünk középen, és Kupa bejut, vagy az ellenzék kétharmadot ér el. Úgy gondolom, ha van Magyarországon egy komoly radikális jobboldali potenciál, amelynek akkora a támogatottsága, hogy átlépje az 5 százalékos küszöböt, akkor még mindig jobb az intézményülése, mint ha az utcán próbálja megmutatni magát.” Miért nem jelennek meg ilyen liedek a sajtóban: ’’Stumpf a MIÉP-nek lobbizott”, vagy ’’A volt kancelláriaminiszter a radikálisok mellett”? Mert most nem ez a sajtó érdeke. Stumpf szerint nem érkezett el az idő az előrehozott választásokhoz, míg Martonyi János és a Professzorok Batthyány Köre ellentétes véleményen van. A szervezet úgy látja, az Országgyűlés feloszlatása a válságból kivezető egyetlen alkotmányos út. Természetesen ’’megszólalt” Debreczeni József is, aki a 168 órában a jobboldal esélyéről írt. Szokásához híven szapulta Orbán Viktort és pártját. Szerinte az orbáni politika sem nem jobboldali, sem nem parlamentáris. Arról, hogy a gyurcsányi politikai mennyi embert fog az őrületbe, vagy szó szerint a sírba kergetni, nem olvashatunk annak a szerzőnek a tollából, aki úgy váltogatja a pártokat, mint más az alsógatyáját. Debreczeni szerint a ’’jobboldalnak meg kell szabadulnia a reá nehezedő radikális populista lidérctől”. Ezzel a mondattal az a gond, hogy a lidércnek, mint lénynek, nem „szokása” nehezedni valamire. A lexikonok szerint a lidérc az ősi magyar mitológia egy mitikus lénye, mely a néphagyományban szélesen elterjedt. Eredendően gonosz, az Isten (atyácska), mint teremtő erő mellett a romboló erőt képviseli. A babona azt tartja, hogy a lidérc a rossz szellem szolgája, vagy maga a gonosz. Alakja a bolygó tűz, az a kis kékes láng, amely a mocsaras vidéken, a földbe temetett állati testek fölött szokott éjjelente fellobbanni. Nos – kérdem én- egy fény miként nehezedhet rá a jobboldal egészére? Talán a beteges Orbán-fóbia oly nagy ködként nehezedett futatott közírónk agyára, hogy ilyen képtelenségeket ír a nagyMester lapjában? Debreczeni a kordonbontást jogállambontó akciónak titulálja, s a Fidesz szerinte nem más, mint Orbán vazallusi hálózatja. A Rózsadomb Géniusza pártjában tán nem egyeduralomra törekszik? Aki ellene és ’’reformjai” ellen szót emel, legyen az akár olyan baloldali vörös csillag, mint Horn Gyula, azt sajtója minimum hülyére veszi. Debreczeni természetesen az MDF politikáját dicséri. Szerinte az lenne az ideális állapot, ha ez a párt el tudja hitetni az emberekkel: nélküle nem lehet koalíció. ’’Ami azt jelenti: az MSZP-vel és az SZDSZ-szel is késznek és képesnek kell lennie a kormányzásra.” Hát milyen jobboldali párt az – ha már ennél a régies jelzőnél maradunk -, amelyik olyan politikai erőkkel áll össze, amelyek csak az ország kifosztásában érdekeltek? Egyébként számomra érthetetlen és abszurd dolog az, hogy liberális és balos újságok és tollnokok arról regélnek: mit kell tenni ahhoz a jobboldalnak, ha nyerni szeretne. Annak idején az erősen liberális és zsidóbarát EST c. lap sem a Tisza István nélküli kormánypárt esélyeit latolgatta, és – vegyünk egy példát a másik oldalról – az emigrációban élő Kossuth sem morfondírozott egy Ferenc Jóska nélküli Monarchiáról. Tehát köszönjük meg a média nagy részének azt, hogy annyi gond és balszerencse közepette ráérnek arra, hogy ’’taktikai tanácsokat” adjanak az ellenzéknek. Cséfalvay Zoltán egyetemi tanár, a Fidesz szakértője, volt államtitkár-helyettes is élesen bírálta a legnagyobb ellenzéki pártot, mert szerinte annak gazdasági programjából hiányoznak a konkrétumok. Szerinte a párt tavaly tavasszal több kezdeményezést indított, a választásokat követően azonban semmit sem tett azok megvalósítása, törvényjavaslat-formába öntése érdekében. A támadások miértjére egyszerű a válasz: minden olyan politikai párt, mozgalom vezetőjét meg kell bélyegezni, le kell járatni, amely nem ért egyet a megszorításokkal. A miniszterelnök már tavaly kiadta az ukázt, arra vonatkozólag, hogy ki az igazi hazug, és kit kell eltávolítani a közéletből.

Emlékezhetünk rá, hogy Gyurcsány ezt mondta az őszödi beszéd kiszivárogtatása után: ’’Nem annak kell lemondani, akinek van bátorsága szakítani egy rossz hagyománnyal, amelynek ugyan ő is részese volt, hanem annak, aki még ebben az időszakban is azt mondja, hogy adócsökkentéssel, 14-ik havi nyugdíjjal és nem tudom még micsodával az ország bajait megoldhatjuk. Kérem szépen az a hazugság politikája, az nem folytatható. Az őszinteség, az igazság politikája meg az egyetlen ami folytatható.” Ergo: nem neki, hanem Orbánnak kell lemondani, és eltávozni a Fidesz éléről. (Bizonyára többeket is elgondolkodtat a következő: ha valaki milliárdos vagyonnal rendelkezik, és ennyire szidják, akkor miért nem hagyja ott az egész miskulanciát. Beteg elméjű lehet az illető, vagy pedig ’’fogott”, tehát zsarolható ember?) Bizonyára akadnak olyanok, akik felvetik: néha mi is szidtuk Orbánt, s most védelmezzük? Először is: a Fidesz elnöke remélhetőleg van olyan erős, hogy megvédje saját magát. Másodszor: Orbán Viktor és pártja olyan hiányosságaira és hibáira mutattunk rá – pl. földkérdés, EU-csatlakozás -, amelyet más fórumok nem említenek/említettek, sőt épp a ’’kevés” elismerésre méltó tettek közé sorolnak. Azt viszont egy hazug és álságos politikának tartjuk, ami azt sugallja, hogy Orbán minden bajunk okozója. Nemrég, szűkebb pátriámban, a Józsefvárosban, azt mondta nekem egy idősebb hölgy, hogy a magas földszinti lakása erkélyére nem meri kitűzni március 15-én a nemzeti színű zászlót, nehogy ellopják az orbánista randalírozók. Tehát a Fidesz elnöke tehet mindenről, hisz’ ő verette szét a békés tüntetőket a karhatalommal, csak úgy demokratikusan, ő korlátozza a gyülekezési jogot és a sajtószabadságot, miatta forog a föld, és hazudik a kormány. Orbán miatt van téli aszály, mivel ő uralja az időjárást. Orbán maga a Sátán, ő a felelős a bűnbeesésért, így miatta kell verejtékkel dolgoznunk. Az Amoba nevű baloldali ifjúsági internetes lap szerint: ’’A tavaszi kongresszus előtt tehát immáron nyilvánvaló, hogy kíméletlen harcok zajlanak a legnagyobb ellenzéki pártban, és egyre világosabban kirajzolódik egy olyan vonulat a pártban, illetve annak szellemi holdudvarában, amely Orbán Viktor nélkül képzeli el a jobboldal jövőjét. A tét tehát Orbán Viktor politikai túlélése. Ő túl akarja élni. Kerüljön bármibe is. Éppen ezért nézünk forró tavasz elé a közéletben. Orbánnak most már semmi sem drága. Hatalmat akar.” Márpedig nincs gusztustalanabb dolog annál, ha Orbán hatalmat akar. Tiszta szerencse, hogy nincsen neki. Hanem olyannak van, aki egyáltalán nem akarja. Ennek a Gyurcsánynak. A sort folytathatjuk Bolgár György betelefonálóival. Azok mindig megmondják a frankót. Az a baj, kérem, hogy ez az Orbán akadályozza a felvirágzást, pedig ha nem akadályozná, akkor az a drága Gyurcsány úr már régen paradicsomot csinált volna itten! Hogy mé’ nincs már itt a kánaán, azt is megmondom én, meg bizony. Mer’ az Orbánék loptak! Bizony. Orbán ellopta a koronát a múzeumból a Parlamentbe, aztán ellopta a nép nyugdíját, az özvegyek és árvák könnyeit meg a tandíjat. De hálistennek ennek vége! Most már minden a legjobb úton halad: bevezetnek többféle matricát, lesz sztrádamatrica, mellékutca-matrica, erdeiösvény-matrica, meg dűlőmatrica, hogy Pista bá is ki tudjon menni a kukoricásba. Csak az az Orbán, az ne lenne! Bezzeg Gyurcsány! Ő a népért, az igazért cselekszik koncepziózusan. Az iróniát félretéve feltehetjük a kérdést: mi abban a koncepció, hogy többet kell fizetni mindenért, növekszik az adó, a megtakarításokat is adóztatják, a kórházi ellátás és főiskola megdrágul, a fűtésszámlát tízezrek nem fogják tudni kifizetni, a nyugdíjasok infláció alatti emelést kapnak, a munkanélküliség ellen semmit sem tesznek? És ami a legnagyobb baj, ezért senki sem felelős! ’’Csak az Orbán Viktor, az a gaz!” Ha nem lenne, Kánaán lenne itt?A következő vád: polgárháborús állapot teremtése. Erről is a Rózsadomb Géniusza szónokolt tavaly szeptemberben. ’’A mai magyar közéletben sokakat a háborús logika igazgat, szerintem nem politikai háborúskodásra, hanem nyugodt reformpolitikára van szükség.” Tehát : miután hazánkban Fleto támogatói háborús hangulatú állapotokat teremtettek – azonosítatlan egyenruhások gumival lőttek, viperával ütöttek, bakanccsal rúgtak –, az országvezető másokat vádol háborús logikával, majd önmagát ’’nyugodt reformpolitikusnak” festi le. Ha az ország irányítói polgárháborús hangulatot gerjesztenek, néhány provokátortól feltüzelt emberrel kockaköveket vetettnek fel, majd leverik a zavargásokat – azzal időt nyernek, és az egész figyelemelterelő hadműveletnek sem utolsó. Fontos megjegyezni, ha március 15-én bármilyen provokáció miatt erőszakos cselekményekre kerül sor, úgy a már említett előrehozott választásnak alig van esélye. Azzal is nekirombolnak többször Orbánnak, hogy nem hajlandó tárgyalni, vitázni Gyurcsány Ferenccel. Egy Orbán Viktornak nincs és nem is lehet dolga a mostani miniszterelnökkel, aki semmilyen aspektusból sem tekinthető vitaképes személyiségnek. Gyurcsány Ferenc pontosan úgy felelős a kettős állampolgársági népszavazás eredményéért, az ország kifosztásáért, mint Adolf Hitler és Sztalin a második világháborúért. Gyurcsány a magyar történelemben persona non grata. Országlása alatt ez az ember már mondott mindent és mindennek az ellenkezőjét is. Annyi értelme tárgyalni vele, mint Hitlerrel volt 1938-ban. Állandó ás szinte elcsépelt dolog a Fideszt szélsőjobbos metódust követő pártként feltüntetni. Legutóbb Juhász Ferenc, az MSZP alelnöke mondotta azt, hogy ’’manipulatív szándékú és a szélsőjobb módszereire emlékeztet a Fidesz A hazugság ára című kiadványa, mellyel az ellenzéki párt, mivel nem tud használni az országnak, a kormánynak akar ártani. A kiadványban a Fidesz elhallgat bizonyos dolgokat, viszont bűnbakokat keres és feketelistát készít, amikor szocialista és szabad demokrata képviselők nevét és fotóit szerepelteti. Olyan ez, mintha vérdíjat tűznének ki a kormánytagok fejére”. Persze szó sincs vérdíjról, de ha véletlen egy MSZP-s képviselő közúti balesetet szenved, akkor sejtsük csak azt: a Fidesz által feltüzelt csőcselék merényletéről van szó. Pedig a Fidesz elnöke mindig is az alkotmányos út választását javasolta a forradalommal szemben. ’’Amíg van esély arra, hogy az alkotmányos út eredményhez vezethet, járjunk inkább azon. Látok arra esélyt, hogy ez az út - a népszavazás - eredményes lehet”- olvasható az MTI egyik januári híradásában. Orbán Viktor a Fidesz feladatát abban határozta meg, hogy megteremtse a lehetőséget, ’’aminek segítségével erőszak nélkül fejezhetjük ki azt a népi erőt, amellyel elmozdítható a csalással hatalomra jutott koalíció”.

Különös epizódja a támadási folyamatnak a Gorka Sebestyén-ügy. A sajtó ettől harsogott: új jobboldali párt alakul Magyarországon, amely a Fidesszel szemben határozza meg magát, valódi jobboldali politikára törekszik, s amely néhány fideszesre, például Áder Jánosra is számít. Gorka Sebestyén biztonságpolitikai szakértő, a Fejlődő Demokrácia és Nemzetközi Biztonsági Intézet igazgatója jelentette be: néhány héten belül megalakul a jobboldali, szabadelvű párt. Viszont ez a Gorka Sebestyén-féle alakulat, bárhogy is szeretnék egyesek, még nem ’’a nagy jobboldali reformszervezet”, az új idők szele, noha egy egész álló napig hatalmas volt a boldogság a kormány környékén s az odacsapódott médiarészben egyaránt, hogy tessék, bizonyos Horváth Zsolt jóslata máris beteljesült. (Nem tudom észrevették-e, hogy hazánk a Szibillák országává vált. Először ’’Horváth Zsolt” szavai váltak valóra. Majd Szilvásy György jóslata teljesült be. Szélsőjobbos szervezetek merényletre készülnek - mondotta volt. Be is lőttek a Rendőrpalota ablakán. Delphoiban jól megélt volna a MEH vezetője.) Csakhogy villámgyorsan kiderült, a legfrissebb ellenzéki szervezet a Kossuth tér népének intézményesülése, ilyetén inkább a mostani állapotában veszélytelen Jobbikra veszélyes. Persze ez így igencsak karcsú, tekintve a kezdeti örömittas hevületet, ezért a Népszabadság sietősen kiderítette, hogy na jó, ez most nem jött össze, de a konzervatív félhomályban igenis bontogatja szárnyait az antiorbanista jobboldali szerveződés, a mérsékelt közepes - ezt komoly anonim források közölték a lappal. Az új szerveződés tagjai lehet, hogy nem tudják azt, hogy minden híresztelés ellenére az ellenfél a baloldalon található? Persze kétségtelen, hogy pillanatnyi médiaelőnyre egy jó adag antifideszességgel lehet leginkább szert tenni. Sok közéleti személyiséget emelt már fel a sajtó, aztán- mikor már nem kellettek a hatalomnak- szépen ejtették őket.

Arról is szólni kell, hogy mivel közismert Orbán Viktor kötődése a történelmi egyházakhoz, így személyén keresztül a klérus és a lelkészek is a támadások kereszttüzébe kerültek. Új fejezetéhez érkezett tehát a hazai vallásháború: balliberális szerzők minden eddiginél hevesebb össztűz alá veszik az egyházakat és a Fidesz „hitvalló” politikusait. Míg korábban jobbára a felekezetek közéleti szerepét és vélt vagy valós eltévelyedéseit bírálták, most a nemritkán gyalázkodásig fajuló kritika már a hit lényegét is érinti. A támadók a vallásban kizárólag politikai tényezőt hajlandók látni, és az ő szemükben minden, a közélet terepére merészkedő keresztény idegengyűlölő, nacionalista, zsidóellenes. ’’A templomi hókuszpókusz külsődleges és mellőzhető voltát jól illusztrálja az a körülmény, hogy a vérbő spirituális gyönyörökhöz az is elég, ha az embernek temporális epilepsziája van.”- írta Váncsa István az Élet és Irodalomban. Szintén a nevezett lapban írta Majsai Tamás, kiugrott református lelkész a következőt: ’’E hazában a nem szektaként működő egyházak kohéziós erejét jelentős mértékben nem a születés, a megváltás és a megigazulás evangéliumában való öröm ajándékai nyújtják, hanem a templomi központokból vezényelt nacionális bacchanália tudatmódosító bizsergése. Az evangéliumi üzenet unottan hallgatott részeit a nemzeti zászlók szószék és oltár körüli fityegése vagy a Himnusz és Szózat pogány dallamai teszik elviselhetővé.” Majsai szerint baj, hogy a református lelkészek felöltik az atillát is. Úgy gondolja ’’e ma már csak bohócruhának tekinthető viseletet a náci eszmeiséggel rokonszenvező pártalakulatok sámánjai (pl. Csurka táltos és szellemi rokonai) hordják.” Majsai „úr”-nak tán leckét kéne venni szabás-varrásból, mert a bocskai és az atilla nem ugyanaz a viselet. De miért erősödött meg a Fidesz és Orbán iránti gyűlölet? Ennek egyik oka az, hogy az MSZP-SZDSZ az elszámoltatás elől menekül. Amikor a szocik és a liberálisok kormányra kerülve szembesültek azzal, hogy alkalmatlanok a vezetésre, azonnal elkezdtek papolni az ellenfél bűneiről. Az ’50-es évek elején a kommunisták a Horthy-rendszer, Kádár és köre az ’56-os csőcselék, a pufajkás-klikk az MDF, Gyurcsányék pedig Orbán bűneiről szónokolnak. A terv az, ha egyszer lebuknak, úgy más se lehessen hiteles vezető. Erre a tervre rímel a Financial Times egyik tavaly decemberi száma. A brit napilap Magyarország mellékletében arra a következtetésre jut: mind Gyurcsánynak, mind Orbánnak mennie kell. Jönnek majd a mérsékletesek, a hamis messiások, a Dávid Ibolya- féle békepapnők, akik nem fanatikusan, hanem mosolyogva szolgálják ki az idegen és elnyomó pénzoligarchiát.

                Csak Orbán ne jöjjön… Tőle tartanak a külhoni pénzügyi körök és hazai kiszolgálói, s mindemellett hálátlan embernek tartják. Tudjuk, hogy hajdanán, 1988 áprilisától Orbán Viktor a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt. 1989-90 között pedig a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta. S ezek után pedig hazaszeretetről és nemzetről papol? Ejteni kell őt. Úgy, ahogy akkor tette a sajtó nagy része, mikor Orbán fellázadt a Demokratikus Charta ellen. Nem tudják elfelejteni neki azt a „bűnét” sem, hogy kormánya – gazdasági értelemben – egyfajta szuverenitás-visszaszerző stratégiát folytatott. 1998 és 2002 között az EU, az OECD, a Valutaalap, vagy az Economist Intelligence Unit kritikáinak tárgya kizárólag a nemgazdasági szférában volt megtalálható. Ami gazdasági volt: a hatósági árakon keresztül történő ’’kárhozatos” intervenció az energia – és gyógyszeráraknál, valamint a nagyarányú minimálbérnövekedéssel való munkaerő-piaci ’’deformációk kiprovokálása”. Ami határeset a gazdasági és a szociális között, az a jelentős családi adókedvezmények „diszkriminatív” volta és az egészségügyi ’’reform” megakadályozása. Az utóbbi a biztosítórendszer privatizálásának blokkolását jelenti. Hatalmas felhördülést váltott ki a nyugdíjrendszer 1997-es privatizációs modelljének felszámolására tett kísérlet is. A nemgazdasági kritikák közé tartozik: a korrupció burjánzása, a közbeszerzések mellőzése, a rasszizmus erősödése, a parlamenti ellenzék jogainak megnyirbálása, a média kisajátítása és a szélsőségesektől való elhatárolódás hiánya. A legsúlyosabb vád az volt, hogy az Orbán-kormány ’’elherdálta” azt a kitűnő örökséget, amelyet Horn Gyula kormánya ráhagyott, sőt számos esetben éppen visszájára fordította azokat a „reformokat”, amit elődje elindított. Orbán azt is észrevehette, hogy a különböző nemzetközi intézmények, a globális hatalom fegyelmező ’’társulataiként” ugyanazt mondják, mint a belső ellenzék, melynek elitje a globális hatalomszerkezet része és kiszolgálója. S amikor 2001 nyarán számos jel arra utalt, hogy Orbán megnyerheti a következő évi választásokat, a globális hatalomszerkezet és annak helyi alakzatai megkezdték a felkészülést a totális háborúra. Így összességében meglepőnek nem a szuverenitás-visszaszerző kísérlet 2002-es bukását kell tartanunk, hanem azt, hogy Orbán a négyéves ciklust végigcsinálva csupán egy hajszál híján maradt alul. Nem tetszik a gyurcsányi köröknek az sem, hogy Orbán Viktor ellenzékben is a magyar vállatok megerősítését és a tisztességes versenyt hangsúlyozza. Mostani évértékelő beszédében is foglalkozott ezzel a témával. ’’Mondjuk ki, hogy nem ésszerű, és nem becsületes dolog a magyar vállalatokat kiszolgáltatni a tisztességtelen versenytársaknak. A piacgazdaság legfőbb ellenségei éppen azok, akik piacbarát szólamok álcája mögött a politikusok és a törvényhozók befolyásolásában szűk csoportokat, üzleti klikkeket juttatnak olyan pozícióba, amelyeket aztán már nem lehet piaci eszközökkel megváltoztatni. Egy erős ország kormányzata ilyenkor beavatkozik, letöri a verseny korlátozására irányuló szándékokat.”

Tehát a Fidesz elnöke bebizonyította, hogy nem tartozik a ’’jó fiúk” közé. Nem úgy, mint a Rózsadomb Géniusza, akivel legutóbb a Parlamentben elszalad a digitális paci. Évértékelője uncsi volt, a tömegek képzelőerejét csupán a full extrás kórházi szoba víziója mozgathatta meg. Hiszen a Klinika c. filmsorozaton szocializálódott nemzet lennénk, Brinkmann prof. kedvenc népe, nekünk nem kell részletesen elmagyarázni, hogyan is fest a nonstop madárcsicsergős, kecses ágytálvivős gyógyítás. Sajna itt szó szerint klinikai esetről van szó, hiszen A szélessávú netet minden egyágyas kórteremben c. projekt egy kissé bolond beszédnek tűnik. (S még rendszer sincs benne.) Egy felmérés szerint a magyar emberek 60 százaléka még soha életében nem használt számítógépet, vagyis - leszámítva azon keveseket, akik kihagyták az informatikai egyedfejlődés első lépcsőfokait, és azonnal 3G-s okos-telefonnal vágtak neki a virtuális világ fölfedezésének - nagyjából hatmillió magyar az internetről annyit tud, hogy létezik. Ezen polgártársainknak nincs esélye a digitális szakadék áthidalására, méghozzá azért nincs, mert az esélyegyenlőség jelenlegi kormányának 1.0-ás verziója sok milliárd forintot ölt bele a Sulinet Expressz című propaganda mókába. Annyi pénzről van szó, amennyiből akár minden rászoruló család kaphatott volna ingyen számítógépet, legális szoftverekkel, szélessávú interneteléréssel, miegyébbel. A netes kórtermek helyett nem azzal kéne foglalkozni, hogy minél kevesebben szoruljanak kórházi kezelésre? Kéthetes hír, hogy egyre többen kerülnek kórházba azért, mert nem tudják kiváltani az orvos által felírt gyógyszereket. Ők nem lump, munkakerülő elemek, hanem kiskeresetűek és kisnyugdíjasok, akik azon morfondíroznak: vagy a villanyt kapcsolják ki a lakásomban, vagy nem veszem be a gyógyszerem. S azon egy minisztériumi okos tojás sem gondolkodott el, hogy a megszorítások miatt az állampolgárok egy része minden bizonnyal le fog térni a törvényes útról, mert nem akarja, hogy gyermekei éhezzenek? Ha az őrült menetet nem állítjuk meg, akkor lesz itt valóban megélhetési bűnözés. A gondok orvoslása helyett szélessávú világhálós kapcsolattal ellátott kórtermekről regélni és Orbán Viktort démonizálni nem más, mint betegesen álságos dolog.

Medveczky Attila