Az európai parlament egyik liberális semmittevője Guy Verhofstadt. A valamikori belga miniszterelnöknek se éjjele, se nappala a gaz magyarok miatt, akik európa szívében kétharmados többséget szereztek a magyar parlamentben 2010-ben. De az még hagyján, azóta is szinte minden időközi választáson megalázó vereséget kénytelenek elszenvedni Verhofstadt úr barátai, akiket a Kiskopárban, fájdalom, de mostanában egyesek vándorpatkányként emlegetnek.
– Jó, de mér pont vándorpatkány? – értetlenkedem. – Nem tartasz állatot? A vándorpatkány a baromfiudvarok egyik veszedelme, libatolvajként is megállja a helyét. Részben ezért, teszik hozzá, de azért e név kiérdemeléséért sokat kell tenni. A mi vándorpatkányaink eljutnak Edinburghtól Amerikáig sokfelé, s ahol lehet kárt okoznak, ilyen a természetük. A rattus a rágcsálók rendjébe tartozik. Ajkaik jellemzően húsosak, nagyon mozgékonyak, elöl hasítottak és bajuszsörtéket viselnek; többé-kevésbé erős karmokkal vagy körmökkel felfegyverzettek. Szőrruhájuk csaknem mindig egyforma hosszú szőrökből áll, rendkívül jellemző és sajátságos a rágcsálók arcéle; a rattus norvegicus nem volt eredetileg őshonos, hajón hurcolták szét a világba, de manapság repülőn is utaznak.
– Na, hagyjátok abba, most kaptam egy nyuszikát és az is a rágcsálók rendjébe tartozik – visítozik Julcsi az ajtóban. Inkább azt mondjátok meg hol jártatok, mitől vizes, sáros a cipőtök, ma egész nap sütött.
– Kislányom, sár az mindig van, csak meg kell keresni. Olyan ez, mint a baj vagy a szerencsétlenség, egyébként tudod-e mi a különbség közöttük? Ha most a vizes kövön, teszem azt, egyikünk elcsúszik, eltöri a lábát, baj, de nem szerencsétlenség. Ha a libatolvaj és díszes társaságával lezuhan egy repülőgép, szerencsétlenség, de nem baj. És ezzel visszatérnék a dialektikus materializmus megalkotójához Marxhoz, Engelshez és a tan elmélyítőjéhez Lenin elvtárshoz, pontosabban közvetőikhez és vezérképviselőikhez.
Szóval az európai elvtársak szerint igazságot kell tenni, végre, nagy horderejűt. Be kell vetni az atombombát, a 7-es cikkelyt. Mégpedig a magyarok ellen, mert amióta Orbán Viktor a miniszterelnök, drámai dolgok történnek. Nemcsak arról van szó, hogy a magyar parlament új törvényeket fogadott el, de alaptörvényt alkottak, és Verhofstadt urat mélyen megrázta az is, hogy nem kérték ki előre például az ő szakvéleményét.
A magyarok által megválasztott parlament megalkotott és elfogadott alaptörvénye tartalmazza a család restriktív meghatározását, ez aztán a diktatúra a köbön: a homokosok és leszbikák nem nevezhetik magukat családnak. És ahol egy apa egy anya és gyermekeik jelenthetnek egy családot az nem demokrácia.
– Na jó, akkor írja Eckermann, Verhofstadt úrnak tisztelettel – teszi fel Dodi mindkét lábát a székre: Inkább legyen a miniszterelnököm diktátor, mint buzeráns!
– Lássuk be gyerekek, Európában probléma egy szál se, megy minden, mint az ágybavizelés, se a görög náci párt, se a neoliberális doktrínájukkal válságba sodort spanyol, olasz, görög és a többi gödör szélén tántorgó gazdaság miatt nem hánykolódik álmatlanul szép szürke asztala mögött Guy Verhofstadt, de a Kis–Konrád-tandem hóna alól kiesett fékek és ellensúlyok nélkül szar az élet.
sz
