Kis János, majd Halmai Gábor elméleti megalapozásával és kapcsolataival, valamint az egykori SZDSZ kemény magjával, melynek túlnyomó része ma már fogatlan oroszlán, a második Orbán-kormány indulásától mocskolják az országot. Ara-Kovács Attila, Demszky Gábor, Haraszti Miklós, Hodosán Róza, Iványi Gábor, Kenedi János, Konrád György, Magyar Bálint, Mécs Imre, Radnóti Sándor, Rajk László és Szilágyi Sándor félévente jegyeznek valamiféle nyilatkozatot vagy kiáltványt, hogy az EBESZ, az EU vagy valaki ítélje már el Magyarországot. Ennek megfelelően Halmai Gábor is küld félévente egy-egy cikket, vagy feljelentést, hogy aztán Magyarországon páros lábbal tapossák a fékeket, meg az ellensúlyokat.
Halmai ilyen értelmű írásainak azért van súlya, mert nemcsak az ELTE-n ismert, hanem bizony a világhíres Princeton egyetemen is otthon érzi magát. Komfortérzetét némileg fokozhatta, hogy gyengéd szálak fűzték Kim Lane Scheppele-hez, az összehasonlító jogtudomány „nagyasszonyához”, aki viszonossági alapon 1994-ben tisztelte meg hazánkat tudományos munkájával. Scheppele megjegyzéseinek különös súlyt ad, hogy egy intézetben dolgozik Paul Krugmannal, így a Nobel-díjas közgazdász blogjában jelentetheti meg veretes nézeteit.
Hogy Halmai, Krugman és Scheppele viszonyában szerepet játszanak-e a részben közös gyökerek, esetleg van-e más intimebb kapcsolat is köztük, vagy csak a tudomány iránti mindent elsöprő érdeklődés az, ami ilyen szorosra fűzte a szálakat, nem tudjuk. Azt azonban világosan látjuk, hogy Scheppele és Halmai nagy előszeretettel ócsárolják Magyarországot 2010-óta és ennek Krugman helyet ad.
A breszt-litovszki zsidó bevándorlók unokája valamiért utálja Magyarországot, esetleg K. L. Scheppele-nek rossz emlékei vannak hazánkról, mert valaki nem volt tekintettel széles bájaira azt még el lehet fogadni. Mondhatnók érdektelen. De hogy Halmai Gábor, egy magyar egyetem tanára és mint ilyen a közösségből is élő ember képes legyen minden kapcsolatát latba vetni, hogy rosszhírét keltse az országnak, az valóban bicskanyitogató.
Mert teszem azt, neki meggyőződése, hogy Orbán Viktor diktatúrát akar kiépíteni. Legyen. Teszem azt, kevésnek érzi a magyar közéletet nézetei kifejtésére. De vajon mivel magyarázza a tudományra oly nyitott elme, hogy 2006-ban nem ordította tele a világot, amikor embereket vertek meg, és szemeket lőttek ki? Vajon 2008-ban amikor a titkosszolgálat vezetője egy közismert alvilági figurával akarta bemocskolni az ellenzéket, akkor hol voltak a fékek és ellensúlyok?
Szó sincs itt semmiféle demokráciaféltésről. Itt kizárólagosan egy szűk csoport, egy kulturálisan, ideológiailag, részben származásilag és elsősorban anyagilag együvé tartozó társaság őrjöngéséről van szó.
Ők, akik egykoron hatalmon voltak – minden tekintetben – akik uralták az egész magyar kulturális életet, akik kezében ott volt a pénz, a politikai hatalom és ezekkel gyakorta vissza is éltek, most képtelenek elfogadni, hogy a magyar lakosság megelégelte őket. Orbán Viktort és a Fideszt bízták meg a romok eltakarításával és az új rendszer kiépítésé-vel. Az új magyar rendszer zsigeri gyűlöletre készteti a vesztes társaságot.
Ezért aztán nem riadnak vissza semmitől. Nem riadnak vissza attól sem, hogy az országnak forintban mérhető gazdasági kárt okozzanak. Ugyanis ezzel a folyamatos és minden alapot nélkülöző őrjöngéssel semmi mást nem érnek el. A kétharmados rendszert nem tudják megpuccsolni és a következő választáson sincs semmi esélyük. Jobb, ha ebbe beletörődnek, amíg nem késő.
Csorja Gergely
