Juhász Péter nagy bejelentést tett. A korábban a könnyűdrog-fogyasztás legalizálásáért birokra kelő úriember, ma a kormányra kerülést megcélzó Együtt–PM társelnöke – mondhatnánk: ilyen egy klasszikus, balos karrierív napjainkban – sajtótájékoztatón közölte az ország népével, hogy október 23-án együtt ünnepel a balliberális tábor valamennyi tömörülése. A Műegyetem rakparton lesz majd az összbalos szeánsz, amelynek címében – A szabadság összeköt 1956–2013 – utalást tettek a forradalomra is.
Nagy fordulatot jelent ez az elmúlt hetek eseményei után. Mert hiszen a mögöttünk hagyott másfél-két hónapban lógó orral kényszerült távozni a legnagyobb ellenzéki párt székházából a „demokrata” Gyurcsány Ferenc, a liberális Fodor Gábor és a szociáldemokrata Schmuck Andor is. Az MSZP mindenkit eltaszított magától. Legalábbis látszólag.
Mert van egy olyan érzése az embernek, hogy ez az egész szembenállás csak egy nagy volumenű színjáték gyengécske tehetséggel előadott produkciója. Aligha lesz meglepő, ha az október 23-i összeborulást követően elkezdik majd hangoztatni, hogy valójában nem is olyan mély a szakadék közöttük, valójában egy a céljuk, és valójában mégiscsak érdemes volna megpróbálni együtt. Mert – amint a Bajnai-formáció neve is mutatja – csak „Együtt” sikerülhet leváltani a „rezsimet”...
Egy problémájuk lehetett csak: vajon mi legyen az indok? Milyen érvekkel magyarázzák meg az embereknek azt, hogy bár néhány hete még kategorikusan elutasították egymást, most hirtelen mégis minden szép, minden jó a másikban, olyannyira, hogy előbb egy színpadon szerepelnek, és a végén még majd együtt is indulnak?
Gyurcsány Ferenc lángelméjének köszönhetően sikerült meglelniük a választ. A volt miniszterelnök ugyanis utánozhatatlan arcberendezésével közölte a minap: a választói akarat kényszerítette ki a közös ünneplést. És bizony már arra is tett utalást – legutóbb most, hétfőn –, hogy ugyanez a választói akarat előbb-utóbb kikényszeríti majd a teljes baloldali összefogást is.
Ne legyen kétségünk afelől, hogy Gyurcsány szokásától eltérően ezúttal igazat beszél.
Kedves jó balliberális politikusaink ugyanis kezdenek ráébredni arra, hogy külön-külön nemhogy a kormányra kerülésre, de még a Parlamentbe jutásra sincs esélyük. Különösen érzékelhetik ezt most, amikor – teljes összefogás ide, hazug kampány oda – másodszor is pofára estek Baján.
Ezért aztán már láthatjuk magunk előtt a következő hónapok balliberális forgatókönyvét. Úgy viselkednek majd, mintha nagy áldozatot hoznának, és értünk, valamint a demokrácia megmentése érdekében tennék félre egymás iránti sérelmeiket. Csak az a bibi, hogy ezt már nem veszi be senki emberfia. Ismerjük őket jól, ezért aztán pontosan tudjuk, hogy egyetlen dolog számít csak nekik egyedül: mindenáron ottmaradni a húsosfazék közelében. Ez a cél, a politikai túlélés húzódik meg az ellenzéki összefogásnak elnevezett szánalmas színjáték mögött.
Joggal hihetünk benne, hogy jövő tavasszal végül az fogja őket a történelem szemétdombjára juttatni, amire Gyurcsány most oly bőszen hivatkozik: a választói akarat.
Kovács Attila
