Úgy fest, hogy nem bízik agyondicsért szövetségesében a Magyar Szocialista Párt. Az ellenzéki körökben jó kapcsolatokkal rendelkező Origo internetes oldal bizalmas információkra hivatkozva azt állítja, hogy az MSZP titokban azokban a választási körzetekben is készenlétben tartja tartalékosait, amelyekben a választási megállapodás értelmében a Bajnai Gordon-féle Együtt 2014 jogosult jelöltet állítani. Egymás, valamint az MSZP és az Együtt 2014 által nyögvenyelősen létrehozott választási szövetség folyamatos, nyájas hangú méltatása után fölöttébb kínos egy ilyesfajta kiszivárogtatás.
Érezhette ezt Bajnai Gordon is, aki később nem győzött bizonygatni, hogy ez csak egy álhír, és személy szerint biztos abban, hogy ilyesmiről szó sincs. Indokot is mondott, ami szerinte igazolja az Origo információinak hamisságát: Mesterházy Attila elnökkel az élen az MSZP teljes vezetése megerősítette, hogy az Együtt 2014 körzeteiben nincsenek tartalékos jelöltjei a pártnak. A probléma csak ott van, hogy Bajnai bizonygatásával éppen egy időben adott interjút a közrádiónak Szanyi Tibor, az MSZP egyik erős embere. Ebben pedig elismerte, hogy pártja valóban tűzben tartja embereit a Bajnais körzetekben. Minden párt ezt csinálja, mindenkinek vannak tartalékosai – szögezte le Szanyi.
Őszintén szólva teljességgel érthetetlen Bajnai Gordonnak az MSZP irányába táplált mély bizalma. Mert hát bármennyire igyekszik is Bajnai bárgyú képet vágva, hitelesen előadni a pártok felett álló szakértőt, közéleti múltja révén nagyon is kötődik az MSZP-hez, hiszen ők csináltak belőle előbb ilyen-olyan minisztert, majd végül miniszterelnököt. Márpedig ha kötődik az MSZP-hez, akkor nehezen hihető, hogy ne tudná: ez az a párt, amely kezdetektől fogva rendelkezett mindenre elszánt „tartalékosokkal”, még a legnehezebb időkben is.
Hála a folyamatos, jogutódlással történő átkeresztelkedéseknek, az MSZP egyenes ági leszármazottja a hírhedt Tanácskormánynak, amely 1919. március 21-től kezdve 133 napon át volt először hatalmon hazánkban. Bár papíron a szocdemekhez tartozó Garbai Sándor volt a népbiztosok tanácsának elnöke, valójában a vérkommunista külügyi népbiztos, Kun Béla irányított. Akkoriban „Lenin-fiúkként” aposztrofálták a tartalékosaikat, akiknek lelkén közel 600 ember életének kioltása szárad.
Miután teljes csődbe vitték az országot, és menekülniük kellett, sokan azt hitték, hogy Magyarországon többet az életben nem kerülnek még a hatalom közelébe sem. A történelem ismeretében ma már elmondható: sajnos csupán naiv ábránd maradt ez a gondolat. Nem szabad elfelejteni egy pillanatra sem, hogy éppen a tartalékosaiknak köszönhették életben maradásukat, majd hatalomba való visszatérésüket. Mert amíg a felszínen olybá tűnt, hogy megszűntek létezni, valójában nagyon is léteztek, sőt egy pillanatra sem lankadt a figyelmük. A munkásmozgalmi hátterű Waldapfel Eszter és társai igen aprólékos gonddal dolgozva éveken át készítették listájukat az általuk jobboldalinak, vagy legalábbis kommunistaellenesnek tartott személyekről. Tették ezt azért, hogy mindenki lajstromba legyen véve, aki másként gondolkodik, mint ők. Vagyis készültek arra, hogy eljön még a bosszú ideje. Számításuk bevált: a második világháború után ismét övék lett a világ. A következményeket mindenki jól ismerheti. Személyzeti politikájuk a hatalomban sem változott, „tartalékosaik” ekkor is rendelkezésre álltak. Ha kellett, veséket rugdaltak le, ha arra volt szükség, agitáltak, téeszt szerveztek, vagy éppen saját, korábbi elvtársaikat súgták be és juttatták börtönbe vagy a bitófára.
A rendszerváltáson immár lassan negyedszázada túl leszünk. A kommunisták első színre lépésének már a századik évfordulója közeleg. Ám ne legyen egy cseppnyi kétségünk sem afelől, hogy működési elveik semmit sem változtak. Mesterházy és csapata most is rendelkezik „tartalékosokkal”, akik bevethetők lesznek, ha ne adj’ Isten megint elérkezik az ő idejük. Egyben hadd legyünk annyira szerénytelenek, hogy megemlítjük: a Magyar Fórum egészen bizonyosan előkelő helyen szerepel napjaink Waldapfel Eszterének nemzeti érzelműekre kihegyezett sajtószemléjében.
Ezért aztán ha én Bajnai volnék, bizony, igenis számolnék az MSZP tartalékosaival. Különösen akkor, ha lelkem mélyén magam is tudnám: úgy hangoztatok úton-útfélen miniszterelnöki ambíciókat, hogy valós társadalmi támogatottságom szemernyi sincs, helyette csupán néhány amerikai(?) milliárdos pénzéből fenntartott virtuális pártot, valamint pár tehetségtelen, köpönyegforgató, kitartott karrieristát tudok felmutatni...
Kovács Attila
