Magyarország első természetvédelmi őr utánpótlást támogató kezdeményezésének a zárórendezvényét tartották meg a fenékpusztai Vönöczky Schenk Jakab Kutatóházban. Az „Ifjú Kócsagőr Program” címet viselő, több fordulóból álló, versengéssel egybekötött sorozat nyerteseit is itt választotta ki a zsűri.
A tavaly tavasszal országszerte meghirdetett program döntőjén három nyertes elődöntős párosból választotta ki a zsűri Magyarország első „Ifjú Kócsagőrét”. A felhívásra több száz pályázat érkezett, ebből számos kiválasztás során jutottak a zsűri elé a döntősök. Az ötletgazda a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága volt, majd többek között a Vidékfejlesztési Minisztériummal összefogva indították el a sikeres programot az „Y generációt” megcélozva. A kócsagőrök az elmúlt hónapokban terepi munkát végeztek hivatásos természetvédelmi őr mentorukkal. A minisztérium számára fontos az utánpótlás kérdése és abban a reményben támogatták a projektet, hogy az abban részt vevőket sikerül „megfertőzni” a természet szeretetével. Amíg a zsűri elvonult meghozni döntését, a résztvevők megemlékeztek idősebb Gulyás Józsefről, az első magyar természetvédelmi őrről, aki 1922-ben állt munkába. Az őt ábrázoló képet Rácz András helyettes államtitkár, valamint Vass Krisztián, az egykori őr ükunokája, a Vidékfejlesztési Minisztérium politikai tanácsadója leplezte le. Vass Krisztián beszédében Warga Kálmán 1951-es írásából idézett, mely az Aquila című madártani havilapban jelent meg: 1927-től kezdődőleg azután évről évre fokozódó ambícióval végeztem a Kisbalaton gémtelepein a madárjelölési munkálatokat, melyeket később bromatológiai gyűjtésekkel, 1931-től kezdve pedig nidobiológiai tanulmányokkal kapcsoltam egybe. Ezekben a munkálatokban kitűnő segítőtársaim voltak: Gulyás József kócsagőr, és 1930-tól kezdve a kócsagőr fia: ifjabb Gulyás József is, kik mindenkor és mindenben megértették intencióimat és lelkiismeretesen betartották és követték útmutatásaimat. A kócsagőrt mindjárt szolgálatba lépése esztendejében, 1922-ben, azzal a feladattal bíztam meg, hogy székhelyéről, Vörsről, illetve a Kisbalatonról ne tavaszi és őszi vonulási jelentéseket, hanem minden hónap végén havi faunamozgalmi és ökológiai jelentéseket küldjön be a Madártani Intézethez. Ezekben az előírt havi jelentésekben fel kellett tüntetni az észlelt madárfajok mennyiségét, az érkezési és távozási időpontokat; a fészeképítés megkezdését, az első tojás lerakását, a kotlás megkezdését, az első fiókák kikelését, valamint a fészek és a költőtelep elhagyásának idejét. A kócsagőr kötelessége volt továbbá az egyes fajok fészkelőtelepeinek előzetes felkutatása és a költő párok létszámának hozzávetőleges megállapítása is; továbbá annak az időpontnak bejelentése, hogy mikor lehet a gémfiókák gyűrűzését megkezdeni. Gulyás József (1872–1955) kócsagőr 1922-ben állt szolgálatba: az agrártörténet innentől számítja a magyarországi gyakorlati természetvédelem kezdetét. Vörsön élt, a magyar tenger nyugati kapujában fekvő kicsiny zsáktelepülésen. A település határába állított tábla hirdeti: a Kis-Balaton fővárosa. A mocsaras, zsombékos vidék hajdani élővilágának kiváló ismerője volt. Schenk Jakab, madártani kutató tanulmányt írt a telepek pusztulásáról: ennek hatására gyűjtést szerveztek. A hazai adományozók sorát Horthy Miklós kormányzó nyitotta meg: az öszszegyűlt pénzből állították munkába Gulyás Józsefet. Az úttőrő jelleggel elindított „Ifjú Kócsagőr Program” népszerűségére tekintettel a rendező Y Triász szövetség a jövőben is tervez hasonló megmozdulásokat.
Internet/ Szerk
