A bukott liberalizmus legádázabb meséje a gyenge államról és az államról mint rossz tulajdonosról szóló mese. Ez voltaképpen az államot kisajátító kaszt, az öt százaléknyi nagyjövedelem-tulajdonos meséje volt és a mindenkori nemzeti közösség államának egy világméretű internacionalizmusban és a tőke szabad áramlásának egyoldalúságában való feloldását szolgálta.
Akik a zűrzavarból, a törvénytelenségből és az áldozatkénti előjogokból élnek, azoknak nem kell erős, jó, rendezett nemzetállam, azoknak mindig más kell, a másság állama. Mi másképp vagyunk ezzel. Mi nem félünk attól, hogy túlságosan nagy hatalomra teszünk szert mint magyarok Magyarországon. Mi senkit nem akarunk elnyomni, aki nem magyar. Mi olyan államot akarunk, amelyben a rossz és a bűnelkövető magyart éppen úgy megbüntetik, mint a másik fajba tartozó állampolgárt, s nem mi akarunk uralkodni, hanem a törvényeket akarjuk uralomra helyezni. Az államnak viszont pontos, erős, jó törvényekre van szüksége és erős hatalomra, amely ezeket a törvényeket mindenkivel betartatja. Nekünk hadsereg is kell. Erős magyar hadsereg, hogy senki ne beszélhessen velünk foghegyről.
Olyan horderejű változásokról van tehát szó, amelyek lényegében véve alkotmánymódosítást, akár új alkotmányt igényelnek. A legapróbb alkotmánymódosításhoz, s természetesen az új alkotmányhoz, tehát a rendszerváltáshoz kétharmados többségre van szükség. Ha a 2010-es elkövetkező választáson kialakul egy új rendszerváltoztató szándékú nemzeti többség – még csak azt sem mondom, hogy ennek feltétlenül jobboldalinak kell lennie, mert ez ma már tartalmatlan kifejezés, mint ahogyan az ellenzék–kormánypárt kettősség is felszedett sínpárrá vált –, akkor az törvényesen, békés úton, senki által nem kifogásolható módon megváltoztathatja a magyar életet. Elkezdheti azt az igazi rendszerváltást, amelyet 1990-ben meg tudtak akadályozni a liberálisok. Ha ez a kétharmados nemzeti többség nem alakul ki, akkor az új kormány szárnyaszegett lesz. És végeredményben számonkérhetetlen. Nem lehet a haszonélvező, here kaszt, az öt százalék mérhetetlen dúskálását korlátozni, a médiumokban folyó népbutítást, hazudozást képtelenség az utcáról megszüntetni, nem lehet a bankok önkényeskedését korlátozni, nem lehet a helyes arányt és a támogatási mértékek igazságos elosztását a külföldi nagytőke és a belföldi magyar kistőke és szerény vállalkozás között létrehozni, nem lehet a családi adózást bevezetni, nem lehet a közbiztonságot megteremteni, és nem lehet a magyar oktatást, a magyar szellemet megillető jogaiba és lehetőségeibe visszahelyezni, ha az Országgyűlésben nincs kétharmados nemzeti többség. Összegezve: nem lehet a magyar pusztulást megállítani. A világváltozás, a liberalizmus bukása elzúg felettünk, mint az idő vasfoga, ahogyan Gömbös Gyula mondta annak idején.
CSI
