A magyar–lengyel barátság, a két nép kapcsolatrendszere több mint ezer esztendeje létezik. E széles történelmi távlathoz képest a budapesti Lengyel Intézet hét és fél évtizede igazán csekélység – ám ha figyelembe vesszük a XX. század viharait, sorsfordító eseményeit, a hallatlan politikai és társadalmi változásokat, bátran kijelenthetjük: e lengyel kulturális központ nagy idők tanúja, valódi túlélő. Nos, a Pest szívének számító hatodik kerületben, az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán található Lengyel Intézet idén ünnepli hetvenötödik születésnapját. Éppenséggel lehetne akár nyolcvanéves is, hiszen a két állam közötti első kulturális egyezményt 1934-ben írták alá az illetékesek. Mégis öt évnek kellett eltelnie, hogy a második világháború előestéjén, 1939 májusának legvégén megnyissa kapuját a Lengyel Intézet. (Abban az évben több lengyel vonatkozású kulturális esemény is történt hazánkban, a magyar külügy pedig élénk tevékenységet folytatott Varsóban – hazánk így demonstrált a németek által egyre komorabban fenyegetett Lengyelország mellett.) Budapesten ez volt az első külföldi kulturális intézet, és az egész világon a második, a lengyel kultúra nemzetközi népszerűsítéséért felelős központ a világon. A mi Lengyel Intézetünk még a második világháború kitörésekor sem függesztette fel működését, ez elsősorban a magyar hatóságok jóindulatú hozzáállásán múlt. Egészen hazánk náci megszállásáig zavartalanul üzemelt – erre egyetlen más európai államban sem volt példa. Ennek köszönhetően 1939 és 1944 között a pesti Lengyel Intézet valódi oázis volt, ahol találkozhattak egymással a lengyel emigráció szellemi vezetői és a kulturális élet jeles képviselői. Lengyelország náci és szovjet megszállása után az intézet dolgozói részt vettek a hazánkba menekült lengyel katonák és civilek ellátásában, támogatták a művelődés ügyét a menekülttáborokban. Biblioteka Polska (Lengyel Könyvtár) címmel több mint nyolcvan kötetből álló könyvsorozatot jelentettek meg a lengyel irodalom klasszikusaiból. Lengyel nyelvtankönyveket és egy szótárt is kiadtak, sőt folyóiratot szerkesztettek Lengyel Évkönyv címmel. A Felsőfokú Társadalmi Tanulmányok Menekülteknek című sorozat is fontos, melynek egyik szerzője az évekig hazánkban élt kiváló író, Stanislaw Vincenz volt.
A Rákosi-korszakban a szocialista internacionalizmus jelszava jótékonyan biztosította a Lengyel Intézet fennmaradását. 1951-ben beindult a Lengyel Olvasóterem, esztendővel később pedig elkezdődtek a legendássá vált nyelvtanfolyamok, melyeket a karizmatikus személyiségű tanár, Varsányi István tartott. Huszonkilenc év leforgása alatt tizenhét ezer ember vett részt az általa vezetett tanfolyamokon! Idősebb polonista ismerőseim tanúsítják: „Pista bácsi” olyan tökéletesen beszélt lengyelül, hogy egyszerűen képtelenség volt megállapítani, a lengyel vagy a magyar-e az anyanyelve. Az intézmény éppen fél évszázaddal ezelőtt költözött jelenlegi helyére, az Andrássy út és a Nagymező utca kereszteződésében álló bérpalotába. A rendszerváltást követően, 1992-ben és 1998-ban egy-egy kormányközi szerződéssel szabályozták a két ország kapcsolatrendszerét, kulturális együttműködését. E két egyezményt a szükséges kiegészítések mellett ötévente meghosszabbítják – ez legutóbb idén júniusban történt. A kommunista időkben az intézmény nevét önkényesen megváltoztatták: Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központként szerepelt. 1994-ben visszakapta eredeti nevét; a közvetlen szomszédságában működött, nagy népszerűségnek örvendett lengyel bolt helyén pedig megnyílt a kortárs művészetet bemutató Platán Galéria. Még néhány érdekes adat: a Lengyel Intézet könyvtárában hétezer kötet található. Tavaly hatvanezer ember kereste fel az intézet világhálós honlapját. Jelenleg százhúszan vesznek részt ott lengyel nyelvtanfolyamon, s az intézet évente száz kulturális és közművelődési vállalkozáshoz járul hozzá: a képzőművészettől a zenén és az építészeten át szinte minden kulturális területnek otthont nyújtva.
Egy szó mint száz: a Lengyel Intézet idén kereken ötven éve működik megszakítás nélkül az Andrássy út forgatagában. Ráadásul ez az esztendő Lengyelországban hivatalosan a Szabadság Éve, arra emlékezve, hogy negyed évszázaddal ezelőtt tartották a rendszerváltás utáni első szabad országgyűlési választást. További fontos történelmi tény, hogy augusztus elsején lesz a varsói felkelés kitörésének hetvenedik évfordulója; szeptember elsején pedig arra emlékezünk, hogy hetvenöt évvel ezelőtt robbant ki a második világháború, amelynek kezdetén százezernél is több lengyel menekültet fogadtunk be.
A történelmi érdekességek sorába illeszkedő friss hír, hogy lengyel búvárrégészek kétszáz éves palackozott ásványvizet találtak a Gdanski-öbölben. A Balti-tengerből még soha nem került elő ilyen régi ásványvizes palack. Egy tizenkét méter mélyen fekvő hajóroncs átvizsgálásakor fedezték fel a természetes szénsavas vizet rejtő, barnakőből készült flaskát. Oldalán tisztán olvasható a Selters felirat, amely a XIX. században egy német luxus ásványvízmárka volt, csak a felső tízezer tagjai engedhették meg maguknak. Ezt a palackformát kizárólag 1806 és 1830 között használták. A régészek hangsúlyozzák: bontatlan ásványvizes üvegek rendkívül ritkán kerülnek elő a tengerek mélyéről – az épségben felhozott palackok túlnyomó része bort vagy sört tartalmaz. A most előkerült harminc centiméteres üveget még nem bontották fel, a víz megkóstolása még várat magára. E különleges leletet a tervek szerint a gdanski tengermúzeumban fogják kiállítani.
Mai tallózásunk végén arról essék néhány szó, hogy a múlt héten ismertetett lengyelországi lehallgatási botrány hullámai tovább gyűrűznek. Két rivális baloldali párt, a korábbi miniszterelnök, Leszek Miller vezette Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) és a balliberális botrányhős, Janusz Palikot által létrehozott Te Mozgalmad (RP) szoros együttműködési megállapodást kötött. Mindeddig egymás ádáz ellenlábasai voltak, de most közös sajtótájékoztatójukon bejelentették: „A lehallgatási botrány anynyira komoly, hogy e két párt korábbi nézeteltérései elveszítették jelentőségüket.” Egyezségüket 61-es paktumnak nevezik, mert együttesen hatvanegy parlamenti képviselői helyet tudhatnak magukénak. Néhány nappal ezelőtt két kisebb konzervatív párt is tárgyalásokat kezdett egy választási koalícióról. E mostani baloldali kiskoalíció senkit ne ijesszen meg: a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint az SLD támogatottsága mindössze tíz százalék, az RP pedig, amely három éve még a lengyel parlament harmadik legerősebb pártja volt, mára teljesen eltörpült – jelenleg csak a lengyelek két százaléka támogatja.
Zsille Gábor
