Nem bűn a közérthetőségre való törekvés

A bizsu, a divatékszer anyagában ugyan olcsóbb, de attól lehet különleges és egyedi. Coco Chanel, Christian Dior, Miriam Haskell csodás ékszereket terveztek arany és ezüst nélkül, de ragyogó ásványokat használva. Én is drága- és féldrágakövekkel dolgozom. Az ékszereim pedig mindig tartalmaznak ásványokat.

Szentmártoni Ildikó ásványékszer-készítő az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán végzett, és diplomamunkáját művészettörténetből írta. Ennek témája a 20. századi magyar festészet volt. Annyira érdekelte ez a terület, hogy a főiskola után beiratkozott egy műtárgybecsüs képzésre. A sok gyönyörű festmény mellett csodás ásványékszereket is tanulmányozhatott a szecesszió és az art deco idejéből. Rabul ejtették, elvarázsolták a csodás kövek. Autodidakta módon kezdett megismerkedni az ásványokkal, és készített magának néhány ásványékszert is. Végül szenvedélyes hobbiból igazi munkájává vált a kreatív tevékenység. A diplomáját saját vállalkozásukban kamatoztatja, koncerteket, előadásokat, kiállításokat szervez férjével, St. Martinnal és fiával, Szentmártoni Normannal, az Operettszínház tagjával közösen. Ásványékszereket készít, és kutatja az ásványok és ékszerek művészet- és művelődéstörténeti hátterét.

Az aggteleki cseppkőbarlangban már 25 éve szervezünk St. Martin koncertet, és előtte egy héten át tart a művésztábor

Január 20-áig tekinthető meg Az Erdély Művészetéért Alapítvány E- Galériájában Harmonizált világ címmel művésznő és a St. Martin Nemzetközi Művésztelep kiállítása. Ezt követi egy iparművészeti kiállítás. Mit láthatnak, akik betérnek a galériába?

– Ásványékszereket csodás festmények ölelésében, ezek az alkotások színben kiegészítik és erősítik egymást. Azért beszélünk harmonizált világról, mert az első mondat, amit elolvastam tíz évvel ezelőtt az ásványokkal kapcsolatban az volt, hogy testet, lelket, szellemet képesek harmonizálni. Akkor még ezen mosolyogtam, de rövidesen megtapasztaltam, hogy ez a kijelentés megállja a helyét. Az élet egy nagy empirikus tudomány, de már tudom, hogy vannak dolgok melyek túlmutatnak a megfoghatón a materiálison, én sokat köszönhetek az ásványoknak. Azt gondolom, hogy a művészet – a képzőművészet, az ásvány, az ásványékszer – valóban képes a testet, lelket, szellemet harmonizálni, s itt a kiállításon mindez megjelenik. Kulcsár Edit galériavezetőtől kaptam a megtisztelő felkérését, hogy az E-Galériában mutassuk be először ékszereimet a nagyközönségnek, férjem, Szentmártoni Imre, St. Martin kezdeményezésére létrehozott St. Martin Nemzetközi Művésztelep festményeivel együtt.

Mit kell tudni erről a művésztelepről?

– Öt évvel ezelőtt jött létre a művésztelep, ahová meghívunk magyarországi és külföldi képzőművészeket, egy hétig biztosítjuk számukra a nyugodt, inspiráló alkotás lehetőségét Aggtelek környékén. Az aggteleki cseppkőbarlangban már 25 éve szervezünk St. Martin koncertet, és előtte egy héten át tart a művésztábor. A művészek egy-két alkotást hagynak emlékül a szervezőknek és ezekből összegyűlt egy kiállításnyi anyag.

Tehát a művésztelepnek Aggtelek a helyszíne?

– A művésztelep Rudabányán indult, úgynevezett biennále jelleggel szervezzük. A következőnek Sajószentpéter adott otthont, majd visszatértünk az első helyszínre. Idén nyáron meghívtak minket és a velünk dolgozó és alkotó művészeket a Békés-megyei Szabadkígyósra, a Wenckheim-kastélyba. Csodás környezetet biztosítottak az ódon falak, a hatalmas őspark. Sőt két napra csatlakozott a csapathoz Bakonyi Péter melbourne-i vezető konzul akinek hobbija a festés. A tábor kiállítással és egy nagyszabású St. Martin koncerttel zárult. Így 2016-ban Sajószentpéteren és Szabadkígyóson is volt művésztelep.

Csak festőket várnak?

– Nem, szobrászokat, ékszerkészítőket, textiltervezőket is. Mivel már kiállító művésznek számítok, jövőre mint alkotó szeretnék részt venni a művésztelep munkájában. A képzőművészet többféle ágát fogjuk össze, de a festészet és a szobrászat dominál. Szívemnek kedves volt ez a kiállítás, jelen volt az, amit tanultam, amiből írtam a diplomamunkámat, a festészet, és az is, amit nem sajátítottam el intézményes keretek között. Ez már nem a hobbim, hanem elmondhatom, két szakmám van: az ékszerkészítés, amit autodidakta módon tanultam meg, és a másik, amit az egyetemen ismertem meg. A művészet számomra maga a harmónia. Ha rátekintek egy gyönyörű festményre, az ünnep a szememnek. Ami pedig szép a szemnek, jót tesz a léleknek – ugyanezt az érzést hozzák az életembe az ásványok. Három dolgot szoktam megemlíteni az ásványokról: szépek, okosak és nincs rossz napjuk.

80 ásványt ismerek alaposabban, legalább 3000 ásvány létezik, és szeretnék minél többet megismerni

Művésznő, a beszélgetés folyamán néha az „ördög ügyvédje” leszek, kérem, ezt nézze el nekem. A szépséget még nem vitatom, de hogy lehet egy tárgy okos?

– A szépséget nem is kell magyarázni, mert a színpaletta szinte végtelen és ragyogó. S hogy miért okosak? Millió évesek. Egy borostyán 50 millió év alatt alakul ki, a zafírnak 15 millió év kell ehhez. Ez a tudás, ez a hatalmas energia beléjük van kódolva, amit rezgések formájában leadnak. Azért nincs rossz napjuk, mert ha vigyázunk rájuk, akkor folyamatosan biztosítják számunkra ezeket a harmonizáló rezgéseket. Elkezdtem velük foglalkozni, és életemet alakították, változtatták. Több könyvet olvastam róluk, és körülbelül 80 ásványt ismerek alaposabban, legalább 3000 ásvány létezik, és szeretnék minél többet megismerni.

Mégis, honnan indult az ásványok iránti vonzalma?

– Nagyon kedvelem a művészettörténetet a festészetet és a festményeket. Az ELTE elvégzését követően szerettem volna még a festészettel foglalkozni, és műtárgybecsüs akartam lenni, ezért felkerestem egy kedves esztergomi műtárgybecsüst, Matyi Mihályt, a Mátyás Antikvitás vezetőjét, aki hazai viszonylatban a szakma kiválósága. Azt tanácsolta, hogy végezzek el egy éves képzést, és közben járjak le hozzá Esztergomba. Az volt a vágyam, hogy majd lesz egy szép régiségboltom. Nagyon gyönyörű festményei voltak – engem a 20. század érdekelt, az 1900-as évek eleje. Láttam ott nagyon szép art deco és szecessziós ékszereket. Akkor kedveltem meg a borostyánt, a ragyogó ametisztet, a tűzpiros korallt – de ez még nem predesztinált az ásványékszer-készítésre. Egy kissé prózai ok vezetett erre az útra. Egy rendezvényre készültem és szerettem volna a ruhámhoz vásárolni egy szép bizsut. Kerestem, kutattam, ami tetszett az túl drága volt, az olcsóbbak a tömegáru kategóriába tartoztak. Végül rátaláltam egy kreatív boltra, és pont olyan színű gyöngyök voltak a kirakatban, mint amire nekem is szükségem volt. A hölgy azt mondta, hogy az csak a kirakat dísze, és adott gyöngyöket és a lánc elkészítéséhez különböző eszközöket. Egyszer fiam nyolc évesen, egy Chagall-kép láttán azt merte mondani: „na ilyet én is tudnék csinálni”. Képet festeni nem próbáltam, de az „ékszert” még aznap elkészítettem. Nagyon tetszett, amit elkészítettem, de nem is a produktum volt a lényeg, hanem az alkotás folyamata. Egyre több ékszert készítettem, s azokat megmutattam férjemnek, rokonaimnak, barátaimnak és ők biztattak, bátorítottak, hogy ez egy jó út.

A színvilágát honnan merítette?

– Az egyiptomi, maja, inka, azték művészet mindig elvarázsolt. A piros-kék színű ékszereim egyértelműen ősi ihletésűek, mert ők – akárcsak én – rajongtak a türkizért, és használták is. A türkizre mondják, hogy a legcsodálatosabb, leghatásosabb, több ezer éve használt misztikus kő. Közel érzem magam, közel kerülök a történetükhöz a színek által Az egyiptomiak a kék lapis lazuli, a narancsos karneol, a piros korall kombinációját napi szinten használták. Ezt a három színt egymás mellé helyezni eléggé harsány és erőteljes korunkban, de 4000 évvel ezelőtt a színeknek fontos jelentése volt. A magyar nők egyszerre ezt a három színt, túl intenzívnek tartják, mégis sokszor használom a szimbolika miatt. Érdekes, hogy a szüfrazsettek is az ékszereik színével üzentek egymásnak, a lila, fehér, zöld szín viselése jelezte, hogy egy célért küzdenek egy csapatba tartoznak – akkori jelentésük mára feledésbe merült.

Bizonyára az egyiptomiaknál is tetten érhető a színek szimbólumrendszere.

– Sőt, ők a színekkel kommunikáltak. Összekötötték az embereket az istenekkel a földet az éggel. Az ametisztet az istenek drágakövének tartották. A hegyi kristályról az ókoriak azt tartották, hogy az Alpok csúcsánál megfagyott, de felolvaszthatatlan víz. Utánajártam és járok az ásványok, ékszerek művelődéstörténeti, művészettörténeti aspektusainak. Számos érdekes történettel találkoztam, melyekről előadásaimon beszélek is az érdeklődőknek. Az emberek szeretik a legendákat, érdekes történeteket. El szoktam mesélni például, hogy a kínaiak már az 1200-as években füstkvarc szemüveget hordtak, aminek nem a fényvédelemhez volt köze, inkább ahhoz, hogy a bírák, hivatalnokok elrejtsék tekintetüket az eléjük járulók elől, mert tudták, a szem a lélek tükre. Egyre több embert érdekelnek a színek és azok gyógyító ereje. A piros a tetterőt az életerőt jelenti nagyon motiváló szín, a zöld pedig nyugtató, idegeket erősítő szín. Tapasztalom, hogy mennyire zaklatott az emberek élete, a 21. század túl gyors, félkész, instant, sokan keresik a lelki békét, nyugalmat, harmóniát. Az ásványok erre egy alternatíva, de nem az egyetlen és azonnali megoldás.

Álljunk meg egy pillanatra, kérem. Egyesek szerint vannak csodatevő, gyógyító ásványok, melyek létezését a szkeptikusok csapata tagadja, míg mások sokszor csupán kőnek mondják azokat. Mert az tény, és a régészeti leletek is bizonyítják: az ősidőktől kezdve szerepet játszottak az emberek életében az ékszerek.

– Az ásványokat körülbelül 5-6 ezer éve használják, de fából, tollból, csontból készült ékszereket 30 ezer évvel ezelőtt is hordtak. Az ásványok nagyon kemény kristályok. Minden kristály ásvány, de nem minden ásvány kristály. A kristályok atomjai szabályos ismétlődő háromdimenziós szerkezetet alkotnak. A keménységük miatt kellettek olyan szerszámok, melyekkel meg lehetett azokat munkálni. Ásványokkal már évezredek óta gyógyítanak, Kínában sokáig a császárok privilégiuma volt a jáde, csak őket lehetett velük kezelni, de Arisztotelész is említést tesz jótékony hatásukról. Ha végigtekintünk a történelmen, szinte mindenki hordott amulettet, talizmánt – az indiánok, a római hadvezérek, Cézár, Kleopátra. Az igazgyöngyöket néha meg is ették. Egy 90 éves japán férfi szerint a hosszú élet titka, 19 éves korától megeszik naponta két igazgyöngyöt – ez egy igen drága módja az egészségünk megőrzésének! A gyógyításra visszatérve, nem egy csodaszerről van szó, ami által egy perc alatt meggyógyul a torokfájás, van direkt és indirekt hatása, képes a lelki ráncokat simítani a stresszt oldani. A szkeptikusoknak mondom, hogy az 1098-ban született Hildegard von Bingen, a középkor leghíresebb asszonya, misztikus filozófus, zeneszerző, költő, apáca, rendkívüli tudós volt, akit szentté avattak. Életművét több tudós is elemzi – napjainkban is. 81 évet élt abban a korban. Azt hirdette: „Isten sem a drágakövek ragyogását, sem azok erejét nem engedi kárba veszni, mivel úgy akarta, hogy a Földön becsüljék és dicsőítsék őket, és orvosságul szolgáljanak.” A betegségek valódi okáról, a test, a lélek, valamint a szellem kapcsolatáról felvilágosult nézetei voltak. Nevéhez fűződik a kristályok elixírjének belső alkalmazása. Az ásványok, színek gyógyító ereje egy folyamat része. Én is annak köszönhetően szoktam le a dohányzásról, s kezdtem el jógázni, teákat inni. Olyan fantasztikus emberekkel találkoztam, akik hasonlóan gondolkoznak e témában és sokat tanulhatok tőlük.

Az ásványékszerek készítése számomra nem kényszer, nem kötelezettség, hanem öröm és feltöltődés

Előtte nem találkozott fantasztikus emberekkel?

– De igen, most nem kimondottan a jellemre gondoltam, hanem a szakmaiságra, az ásványokra, természetgyógyászatra. Úgy érzem, rátaláltam egy olyan remek tevékenységre, aminek értelme van, ami elfeledteti velem a rossz dolgokat. Az ásványékszerek készítése számomra nem kényszer, nem kötelezettség, hanem öröm és feltöltődés. Megnyugtató érzés az ásványaim között lenni. Mivel nem olyan rég kezdtem foglalkozni ezekkel a szépségekkel, úgy érzem, le vagyok maradva, ezért, ha elkészülök eggyel, rögtön nekilátok egy másiknak, mert a gondolatok az ötletek folyamatosan mozgatják a kezem. Ami lényeges: a szépség és a harmónia, az esztétika és nem a meghökkentés a célom. Hódmezővásárhelyen nevelkedtem, így közel áll hozzám az alföldi realizmus, s ezért én is egyetértek Szalai Ferenc festőművésszel: nem bűn ha az alkotó közérthető. A millió éves ásványokat csak keretbe foglalom – és élvezem a sokszínűséget. Most nem tudnám elképzelni, hogy csak egy-két színben gondolkozzam, dolgozzam. Kicsit úgy érzem magam, mint Grandma Moses, aki 76 évesen kezdett el festeni. Gyermekkora óta szeretett volna festeni, de a szülei drágának találták a taníttatását, és felesleges hobbinak a festegetést, mint mondták: „ezzel úgysem lehet pénzt keresni, biztos szegénység vár rá, ha belevág”. 76 éves korában az orvos megmondta neki, hogy túl idős már a tanyasi munkához és a varráshoz, mert köszvény gyötörte. A férje meghalt, a gyermekei kirepültek, ezért végre nekilátott megvalósítani gyermekkori álmát és minden idejét a festésnek szentelte. Az első festményét 78 évesen fejezte be, a tájképei hamarosan nagyon népszerűek lettek, több képe is 100 000 dollár feletti áron kelt el. Egyetlen esztendő alatt nagyobb bevételre tett szert, mint amit a férjével együtt egy élet munkájával kerestek a farmon. 101 éves koráig élt, 1961-ben hunyt el, közel 1600 festményt festett. A tanulság: ne hagyd, hogy mások eltérítsenek attól, amit igazán szeretnél csinálni, amiben jól érzed magad, és ha eddig hagytad is, soha nincs késő a változtatáshoz. Számomra az ő története igen motiváló, nem tudom, hogy én mit fogok elérni, de azt tudom, hogy aktív, energikus és kíváncsi vagyok, és szeretnék még nagyon sokat tanulni és alkotni.

Miben különbözik egymástól az igazi ékszer és a bizsu?

– A bizsu, a divatékszer anyagában ugyan olcsóbb, de attól lehet különleges és egyedi. Coco Chanel, Christian Dior, Miriam Haskell csodás ékszereket terveztek arany és ezüst nélkül, de ragyogó ásványokat használva. Én is drága- és féldrágakövekkel dolgozom. Az ékszereim pedig mindig tartalmaznak ásványokat.

A bizsu természetesen lehet giccses, ha tömegáru, ha futószalagon készült, ha nincs benne lélek, idő, energia

A bizsura azt is mondják, hogy giccses.

– A bizsu természetesen lehet giccses, ha tömegáru, ha futószalagon készült, ha nincs benne lélek, idő, energia, és anyagában is az olcsóságra és egyszerűségre törekszik. Én kevés műanyagot használok, a természetes anyagokat preferálom az üveget, fát, az ásványok mellett. A fémet nem tartom rossz anyagnak, felvetődött bennem, hogy beiratkozom egy ötvös-tanfolyamra, és utána nemes fémekkel is dolgozom. Sok tervem van jövővel kapcsolatban.

Ásványbörzén szerzi be az alapanyagot?

– Nem minden esetben, de próbálok sok ásványbörzén jelen lenni. Bárhol is járok a világban, betérek olyan üzletbe, ahol ásványokat, alkatrészeket árulnak. Nagyon szeretem a színes üveget, gyönyörű gyöngyök készülnek Csehországban, és a Velence melletti Muranóban. Olaszország ékszerdivat tekintetében a világ vezető országa. A klasszikus, régi matériát ötvözöm a mai modern világ tendenciájával. Szeretem a kevesebb, néha több szlogent. Ez a fekete, fazettált ónix, amit most rajtam lát, az agyfényesítésre szolgál a régiek szerint, gondoltam egy interjúnál jól jöhet!

Az agyfényesítés valóban bizonyított, vagy a hit ereje számít?

– Az ásványok szerkezete megváltozhat, amikor hordjuk őket, és ez fordítva is igaz. Létezik egy lítiumot tartalmazó ásvány, a kunzit, melyet 1902-ben fedeztek fel Kaliforniában és nevét Kunz ékszerkereskedőről kapta. A lítiumot pedig depresszió ellen, nyugtatóként használják. Látom, ön is ásványvizet iszik, ásványfürdőkbe járunk, olyan ételeket eszünk, melyeknek magas az ásványianyag-tartalmuk. Ha az ásványok oldott állapotban ilyen hatással vannak szervezetünkre, akkor szilárd állapotukban is jótékonyan hatnak. Aminek tömege van, annak energiája is van. Ha csak azért viselünk ásványokat, mert szépek, és a lelket megnyugtatják már önmagában sokat számít, de a hit mint tudjuk hatalmas erővel bír. Viselhetjük a köveket horoszkópunk szerint, de az életszakaszunknak megfelelően is.

Térjünk vissza a mostani kiállításra, melynek címe mintha „rokonságban” állna első családi előadásuk címével, a Harmóniával, melyet férjével és fiával közösen tartott.

– Teljes mértékben párhuzamot lehet vonni. Első előadásunk a Rátkai Márton Klubban volt, ezt követően több meghívást is kaptunk a legközelebbi 2017. március 3-án az Astoria Kávéházban lesz. A Rátkai Klub vezetője felkért, hogy mutassam be az ékszereimet és tartsak egy előadást az ásványokról. Azt gondolta, hogy beszélek a hét csakráról, a hozzájuk tartozó színekről, és ásványokról. A zenét pedig más kontextusba helyeztük, a színek világába. A férjem eljátszik mondjuk egy piros dalt, a fiunk meg elénekel egy sárgát. Az est címe: Harmónia.

Milyen egy piros dal?

– A piros egy aktiváló szín, a legalsó csakrához a gyökércsakrához kapcsolódik a tetterőről és az anyagi stabilitásról szól, felelős a fizikai erőnkért. Mindenki számára lényeges egy olyan munka vagy hivatás amely által biztosíthatjuk magunknak, családunknak az egyensúlyt a megélhetését. Tehát olyan zene kell, ami tettre késztet. Ha egészséges az energiaáramlás, akkor képesek vagyunk megteremteni a számunkra megfelelő egzisztenciát, és megvan bennünk a kellő merészség, keressük a kihívásokat, hogy próbára tegyük magunkat, kellő mértékű öntudattal rendelkezünk, és mások is éppúgy értékelnek minket, mint mi magunkat. Norman elénekli Rudolf dalát, a sárga dalt, a sárga a napfonatcsakra színe ez a csakra az önismeretről az önértékelésről szól. Rudolf nincs magával tisztában, mindig felveti, mennyire megfelelő az, amit csinál tele van kérdésekkel, kételyekkel, bizonytalanságokkal. Olyan szervek tartoznak ide, mint a hasüreg, emésztőrendszer, gyomor, máj, epehólyag, lép, vegetatív idegrendszer, hasnyálmirigy. A lila szín a koronacsakrához tartozik a tökéletesség a felsőbbrendű tudat helye, ide illik a Jézus Krisztus Szupersztárból a Gecsemáné-dal. A szívcsakrához pedig egy szép lírai szám hangzik el a Szeretetem a szívedig ér címmel. A torokcsakra kék színe számomra a művészetet jelenti aminek lényege az anyagias világ ellenpólusa, s ez tartja az embereket egyensúlyban. Létezik egy zseni, akiről musicalt is írtak, Mozart, biztos vagyok benne, hogy nélküle szegényebb lenne a világ művészete. Fiam elénekli ehhez a Zene, az vagyok én dalt. Amikor az előadásra készültem, olvastam Babitsnak azt a négysorosát, ami a címet adta: „hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen!” Nagyszerű érzés a férjemmel és fiammal egy színpadon lenni, ez is egyfajta harmónia.

Ez a filozófia a nőket, vagy a férfiakat vonzza jobban? Hiszen mégis csak ékszerekről van szó.

– Nem lehet ezen a téren a nemek között különbséget tenni. Az előadásokra főleg párok jönnek el. Az egyik rendezvény után az első üzenetet egy úr írta, nagyon kevés volt számára a másfél óra, még szívesen hallgatta volna tovább az előadást. Megpróbálom az egyensúlyt megtalálni az ásványokkal, ékszerekkel kapcsolatos mesék, mítoszok és a szakmaiság közt.

Férfiaknak is készít ékszereket?

– Természetesen, főleg sötétebb színű, úgymond férfiasabb ásványokból. Ezek formája általában nem kerek, hanem szögletes, henger alakú. Férjemnek is készítettem már ónixból. Ahogy a napi hangulatunknak megfelelően öltözködünk, úgy dönthetjük el, hogy milyen ásványt viseljünk. Több száz évvel ezelőtt a férfiak is napi szinten hordtak ékszereket, hiszen státusszimbólumnak számított.

Főleg megrendelésre készíti az ékszereket?

– Folyamatosan dolgozom, akkor is ha nincs kiállítás, előadás, nem érkezik megrendelés. Azért készítem el az ékszereket, mert csinálnom kell – ahogy a mondás tartja: hajózni kell. Az ötletek, tervek folyamatosan jönnek, és persze nekem is szükségem van másik láncra, karkötőre. Mindig találok különleges, szép ásványokat melyeket szeretnék megismerni. Új ásványok is vannak, például a mokait vagy a mondolit a 21.században felfedezett csodák.

Nem tömegárut készítek, hanem egyediségre, személyre szabott ékszerre törekszem

Karácsony közeledtével sokkal többen keresik fel, hogy ajándékoknak szánt ékszereket készítsen?

– A Karácsony minden tekintetben fontos időszak. Nem tömegárut készítek, hanem egyediségre, a személyre szabott ékszerre törekszem. Nem is szeretek két egyformát készíteni, de szívesen ismerem meg az ékszer viselőjét, hogy minél jobban „szeressék egymást”. A család a barátok is az általam készített ajándékot kapják. Nálunk még divat a kreatív ajándék, lehet verset írás, házi koncertet adni, fotókból naptárt csinálni és persze saját készítésű ékszert ajándékozni.

Tudtommal előbb alapítottak családot, és utána teremtettek egzisztenciát maguknak. Manapság nem ez a trendi…

– 19 évesen házasodtunk össze, és viccesen azt szoktuk mondani, együtt nőttünk föl a gyerekünkkel. Imi nagyon motivált volt, és az ő hatására felköltöztünk a fővárosba. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire átszőtte életemet a vásárhelyi miliő, és ezer szállal kötődtem a városhoz. Szerencsére a váltás sikeres volt, egyre több koncertfelkérés érkezett, majd kapott egyéves amerikai szerződést is. Miután hazajött felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessz tanszakára. Éreztem az egyetem és a lexikális tudás hiányát, ezért úgy döntöttem, hogy beiratkozom az ELTE Tanárképző Karára. Diploma után egy műtárgybecsüs tanfolyamot is elvégeztem. Szerencsések vagyunk hisz mind a ketten azt csináljuk amit nagyon szeretünk.

Nem sínylette meg ezt a házasságuk?

– A 33 év alatt természetesen voltak nehezebb napok is, de szerencsére mindig megtaláltuk a megoldást, mindent meg tudtunk beszélni. Nem egymás mellett, hanem egymással élünk, nem azért beszélgetünk sokat és figyelünk egymásra, mert ez a hosszú házasság titka, hanem mert jól esik. Ismerünk olyan zenészeket akinél ugyanaz volt az élethelyzet, de az ő házasságuk ebbe tönkrement. Mi erősen motiváltak voltunk, és a sok közös cél vitt előre bennünket. Az ő célja az enyém, és fordítva, azt szoktam mondani, hogy jó csapat vagyunk, tudunk együtt dolgozni. Fontos, hogy hasonlóan gondolkodunk morális, vallási elvekről, de humorról, utazásról is.

Karácsonykor koncertek lesznek, vagy lesz idő a pihenésre?

– Szenteste és a következő nap a családé a közös együttlété. Az ünnepek utáni első koncert Nagykanizsán lesz december 26-án. Fiunk december 7-én utazott el a társulattal két hónapra, Németország, Svájc, Ausztria várja őket. Így kialakult nálunk az a szokás, hogy az ünnepeket nem mindig a naptári dátumokhoz kötjük, hanem mikor együtt van a család. Arra azért nagyon ügyelek, hogy a lakást szépen feldíszítsem, és Karácsony előtt egy héttel már nem foglalkozom ékszerkészítéssel, inkább sütéssel. Imi, mikor hazajön, érzi a fahéj, a narancs, a sütemények illatát – ez a készülődés olyan, mint az ásványoknál: nem a produktum a lényeg, hanem a rákészülés. Már régóta nem veszünk egymásnak ajándékot, mert rájöttünk, hogy a Szenteste másról szól. A lényeg az együttlét, az egymásra figyelés; az az időszak, amit együtt töltünk, bár kevés, de legyen minőségi.

Hihetetlenül optimista, amiért irigylem. Viszont mindenki életében vannak konfliktusok, azokat hogyan kezeli?

– Sokat köszönhetek a jógának, a meditációnak, a problémákat nem problémaként kezelem hanem megoldandó feladatként. Ha stresszelek valami miatt, attól jobb nem lesz, sőt az egészségem bánja. Régen például annyira féltem a repüléstől, hogy belebetegedtem, szerencsére mára ez megváltozott. Látom, kicsit mosolyog rajtam, nem sértődöm meg, de higgye el, hogy ezt az ásványoknak is köszönhetem. Egy idős orvostól hallottam, ha valaki pesszimista, az elveszi magától és másoktól is az esélyt. Bagdy Emőke és Pap János könyve a Ma még nem nevettem is segíthet az életöröm keresésében és rámutat, hogy mindez tanulható. Nem vagyok haragtartó, képes vagyok gyorsan túllépni dolgokon, és nem sétálok vissza a „romok közé”. Szerintem mindenkinek megvan a meséje, könyve, tanítója, ami vagy aki képes változtatni az életén. Persze nem árt a jó családi minta és példa sem. Csodálatos anyósom volt, soha nem emelte fel a hangját, olyan szépen éltek apósommal, hogy az számomra példaértékű, és házasságukból két remek ember született. Szüleim is birtokában voltak, vannak a humornak, az optimizmusnak, a „józan paraszti észnek”. Az ametiszt csodálatos kő, szó szerint azt jelenti „nem részeg”, a józanság kövének tartják, és ahhoz segít, hogy reálisan tekintsünk a világra, ne lássunk bele se többet, se kevesebbet. Az ásványoknak is köszönhetem, hogy sokkal magabiztosabb lettem, és józanabb szemmel figyelem a világot.

 

Medveczky Attila