A kísérletezések után többen visszatértek a klasszikus művészeti stílushoz
Minden elismerésem a Pátria Rádióé, amelyik nemcsak a Kor-Zár együttessel foglalkozik, hanem odafigyelnek a fiatal tehetségekre is. A Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny verséneklő kategóriájának zsűritagjaként sok jó énekest ismerhettem meg, és szerencsére ők egy-két éven belül demóval vagy CD-vel jelentkeznek, melyekből játszik a Pátria Rádió.
Zsapka Attila énekes-gitáros, a Kor-Zár együttes alapító frontembere 1968. május 17-én született Párkányban. Hat éves lehetett, amikor a televízióban végignézte a Beatles Egy nehéz nap éjszakája című filmjét. Ettől kezdve gitáros énekes szeretett volna lenni. Nem sokkal később megkapta első gitárját, azóta tart mindez. Kamaszként több rövidebb és hosszabb életű zenekarban játszott, majd 1989-ben unokatestvérével Zsapka Zsolttal megalapította a máig is aktív Kor-Zár verséneklő együttest. 2005-ben elhatározta, hogy a Kor-Zár mellett egyéni pályán is szerepelni fog. Elsődleges célja az volt ezzel, hogy rendszeresen fel tudjon lépni Szlovákia magyar tanítási nyelvű iskoláiban, népszerűsítve az énekelt vers műfaját a diákság körében. Kezdetben egy szál gitár kíséretében, egyedül járta Felvidéket, azóta már barátokat, zenésztársakat is talált mindehhez. Az iskolai koncertek általában kitűnő hangulatúak és rengeteg pozitív visszajelzést kapnak. Az évek során a Kor-Zár tagjai mellett sok kitűnő zenésszel és előadóművésszel volt és van szerencséje együtt dolgozni, köztük Kátai Zoltán és Dinnyés József énekmondók, a Kaláka együttes, Vadkerti Imre előadóművész, Korpás Éva népdalénekes, Gál Tamás színművész, Lakatos Róbert brácsaművész, Benkó Ákos dzsesszdobos, Emmer Péter gitárvirtuóz, Farnbauer Péter billentyűs, gitáros és még sokan mások. Felvidék magyar iskoláit Vadkerti Imrével és Sipos Dávid szaxofonossal járják, ez a formáció 2016-ban Harmónia-díjat is kapott. Korpás Évával Szécsi Pál emlékkoncerteket tartanak, Benkó Ákossal és Emmer Péterrel pedig ZSEB zenekar név alatt szórakoztató zenét játszanak Felvidéken és a Kárpát-medence magyarlakta vidékein. A verséneklésnek köszönhetően volt szerencséje személyesen megismerkedni olyan neves költőkkel, mint Gál Sándor, Varró Dániel, Lackfi János, Mészely József és még sorolhatnánk, Böröczki Mihályt és Z. Németh Istvánt pedig nem csupán alkotótársának, de barátjának is tartja.
1956 versben és zenében
Tavaly vándorkiállítással és előadással egybekötött koncertsorozat szerveztek 1956 emlékére, Mert egy nép azt mondta, elég volt címmel. Honnan eredt az ötlet?
– A pozsonyi magyar nagykövetségtől eredt az ötlet, és dr. Molnár Imre történész-szociológus-diplomata a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet vezetője kereste meg Vadkerti Imre barátomat, hogy szeretnének egy vándorkiállítással egybekötött ’56-os emlékkoncertet rendezni. Imre pedig a Vadkerti–Sipos–Zsapka trióra, erre az akusztikus formációra gondolt, hogy az lenne a legalkalmasabb a műsorra, ami felkérésre született meg. Később ez a trió kibővült, mert úgy gondoltuk, színesebb hangzás lenne jó ehhez a műsorhoz, mert sokféle dalt éneklünk benne. Ezért a műsorban szerepel a Kor-Zár együttes oszlopos tagja, Madarász András (gitár, billentyűs hangszerek), és a mélyebb gondolatiság elérése miatt Jónás Csaba versmondót is felkértük.
A vándorkiállítás azt jelenti, hogy 1956-tal kapcsolatos anyagokat is visznek magukkal?
– Így van. A budapesti Terror Háza Múzeum a kiállítás anyagának nyilvános, szabad felhasználását biztosította. Az 56-os kiállítás anyaga teljes mértékben a Balassi Intézet érdeme, tehát nem mi töltettük le azokat, hanem ők, és tették molinókra. A Balassi Intézet úgy döntött, hogy 2×1 méteres molinó formájában ezeket kinyomtatja, és ez a 16 molinósorozatból álló anyag, amely fotókat, dokumentumokat tartalmaz, „vándorol” velünk együtt. Azokat a koncert napjára összeállítjuk, és egy-két napra a helyszínen hagyjuk, hogy az iskolások, és az érdeklődők megtekinthessék.
Együttesükkel eddig hány helyen léptek fel?
– A Vadkerti–Sipos–Zsapka trióval főleg Felvidéken és Magyarországon koncerteztünk. Tavalyi fellépéseink száma pedig meghaladja a 80-at. Hála Istennek nagyon sok helyre mehettünk, sok helyen szerepelhettünk, főleg ezzel az akusztikus trióval, de sikerült más formációkkal is fellépnünk. Az ’56-os műsorral eddig négy előadásunk volt, és újabb négy biztosan lesz januárban és februárban. Természetesen vannak még terveink. A Kor-Zár együttes a 26 év alatt rengeteg koncertet adott Felvidéken és külföldön, és a többi formációnkkal is alkalmunk van rendszeresen színpadra lépni.
Tehát elég sok helyen léptek fel. Ilyenkor mindig felvetődik a kérdés, hogy az előadások nagy száma nem teszi rutinszerűvé a koncerteket?
– Előadóként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagyon szeretjük az általunk megszólaltatott dalokat, műsorokat. Ezért nem válik rutinszerűvé egyik produkciónk sem. Igaz sok esetben ugyanazt játsszuk, mert vannak olyan „alapdalaink”, melyek természetszerűleg ismétlődnek. Persze igyekszünk valamilyen szinten újítani a műsorokon. Az is lényeges, hogy a trió tagjait barátság fűzi össze. Ezért fellépéseink nem unalmasak, nem tekinthetők kötelező munkának. Nem is lépünk fel naponta, hanem kisebb kihagyásokkal koncertezünk. A közönség kedvében járunk azzal, hogy legalább egy-két új dallal újítjuk a műsorokat.
Tervezik új CD kiadását?
– Nagyon szeretnénk új hanghordozót megjelentetni. Már félkész állapotban van Böröczki Mihály verseire írt összeállításom, és 2016 végén beszéltük meg Vadkerti Imrével és Sipos Dáviddal, hogy ez lesz a trió első lemeze. Tehát közösen – vendégzenészekkel együtt – szereplünk rajta, és közösen is adjuk ki a CD-t.
Az ’56-os műsorukról nem adnak ki lemezt?
– Ezen nem gondolkodtunk, mert a műsorban nem csak a saját-, hanem főleg Kormorán-dalokat játsszunk, s ezeket fölösleges volna a mi előadásunkban kiadni.
Említette Böröczki Mihály nevét. Egyik lemezükön kortárs költők verseit zenésítették meg, és tudtommal szeretnék ezt a vonalat továbbvinni. A kortárs költemények hallatára sokan fogják a fejüket, mert valami „lila ködös”, értelmezhetetlen dologra gondolnak. Mi erről a véleménye?
– Böröczki Mihály azon költők közé tartozik, akik lényegre törően, de rímekben fejezik ki magukat, és nem szabad verssel foglalkoznak. Azt tapasztalom, hogy a sok kísérletezés után a művészetekben egyre többen térnek vissza a klasszikusnak mondható, értelmezhető formákhoz – melyeket könnyebb befogadni. Az irodalomban is tetten érhető ez a törekvés; egyre több verset írnak klasszikus formában, melyek énekelhetők. A már említett CD úgy jött létre, hogy nagyon sok szép kortárs költeményt sikerült megzenésítenünk. A szabad verseket nagyon nehéz dalba foglalni, legfeljebb a hangulatukat lehet zenével kifejezni.
Térjünk rá pályájára. Miként lesz egy mezőgazdasági mérnökből zenész?
– Nem én vagyok az egyedüli zenész, aki más területről talált rá erre a szép hivatásra. Valóban sok helyen dolgoztam, és teljesen mást tanultam, mint zenét. Ennek ellenére mindig arra gondoltam, hogy egyszer zenész leszek. Végül is a szerencsének vagy a véletlennek köszönhetem, hogy hivatásos zenész vált belőlem. Ami pedig a zenei ismereteket illeti, most szeretném behozni lemaradásomat, ami már nem annyira egyszerű. Jelenleg a nagytapolcsányi konzervatóriumban klasszikus éneket tanulok és zenei tanulmányokat folytatok.
Gondolom, azért eddig valakitől csak elleste a zenei fortélyokat?
– Amikor sokat hallgatunk zenét, az megragad bennünk. S természetesen nem egyedül zenélek, így zenész kollégáim, barátaim kölcsönösen tanulnak egymástól. A verséneklés terén, a pályám során a kezdetektől fogva nagyon sok kitűnő zenésszel találkozhattam, például Dinnyés Józseffel, Kátai Zoltánnal vagy a Kormorán együttes tagjaival. Rajtuk kívül még sok mindenkitől sikerült fortélyokat ellesnem. Olyan mesterekről van szó, akik nem közvetlenül tanítottak, mégis sokat köszönhetek nekik.
Mindig is a könnyűzene érdekelte?
– Arra nem gondoltam, hogy komolyzenével foglalkozzam, bár középiskolásként nagyon szerettem operákat lemezjátszón hallgatni, akkor még operaházba nem jutottam el. Mivel már kamasz voltam, amikor érdekelt a komolyzene, elég késő is lett volna elkezdeni például zeneelméletet vagy egy klasszikus hangszert tanulni. Ez most ellentmondhat annak, hogy most mégis klasszikus éneket tanulok, de ez nem jelenti azt, hogy operaénekes szeretnék lenni, csak az alapvető zenei ismeretek elsajátítását. S az is tény, hogy az alap a klasszikus éneklés és énektechnika.
Mégis, melyik volt az az együttes, vagy énekes, aki eleinte nagy hatással volt önre?
– Szécsi Pál – anyukám kedvenc énekese – bakelitlemezeit szinte rongyosra hallgattam; nagyon szerettem dalait. Hatéves lehetettem, amikor a televízióban végignéztem a Beatles Egy nehéz nap éjszakája című filmjét. Kivételesen édesapám megengedte, hogy este nyolc óra után is tévét nézhessek… A film hangulata annyira megfogott, hogy elhatároztam: gitáros énekes leszek. Később Dinnyés József, Kátai Zoltán, a Kaláka Együttes, Szörényi Levente és a hozzá tartozó zenekarok hatottak rám.
Amikor 1989-ben megalapította a Kor-Zár együttest, milyen cél vezérelte, és tudta-e, hogy nem könnyű a művészetből megélni?
– A Kor-Zárt nem azért hoztuk létre, hogy ez megélhetést biztosítson számunkra. Akkor harmadéves főiskolás voltam, Zsolt unokatestvérem elsős. Szerettünk zenélni, gitározni, és kerestük a lehetőségeket – több főiskolai bulin játszottunk. Majd úgy éreztük, tudnánk mi is írni dalokat. Szövegekkel is próbálkoztunk, de közelebb állt hozzánk a versmegzenésítés. Korpás Éva énekművész biztatására mentünk el, akkor még trióban – Zsolttal és Vén Kamill barátommal – a Kaláka fesztivál amatőr versenyére, ahol sikeresen szerepeltünk, és az a zenei világ nagy hatással volt ránk. Akkor döntöttünk úgy, hogy szeretnénk a lehető legtovább zenélni, és minél több emberhez eljutni Felvidéken.
2005-ben elhatározta, hogy a Kor-Zár mellett egyéni pályán is szerepelni fog, mégpedig a magyar tannyelvű iskolákban. Ezt úgy képzeljük el, hogy a diákok mondjuk éppen József Attiláról tanulnak, és ön gitárral a kezében elénekel egy-két megzenésített dalt, s ezáltal könnyebben megszeretik a nebulók az irodalmat?
– Bízom benne, hogy ennek van egy ilyen hozadéka is. Az az ötlet, hogy iskolákat keressek fel, nem tőle eredt. Igaz, nem a pedagógiai főiskolán tanultam, de a legtöbb barátom odajárt. Mikor ők tanárok lettek, és tudták, hogy verseket éneklek, felkértek, hogy vegyek részt rendhagyó irodalomórákon. Ezután jöttem rá, hogy több iskolát is felkeresek, mert ezzel a diákoknak többletet adhatok. Amit nekik sok esetben be kell magolniuk, azt más formában, zenében is lehet értelmezni. Az iskolai előadások során általában az összes évfolyam hallgatja a koncertünket, de az a tapasztalatunk, hogy főként az alsó tagozatosok fogékonyak rá igazán.
Mennyire népszerű műfaj a verséneklés?
– Egyértelmű, hogy nem populáris műfaj, nem a tömegigényt elégíti ki, hanem van egy érdeklődő réteg, akik számára érdemes lemezeket készíteni. Jellemzően nem dalszövegeket írunk – eddig két hanghordozón egy-egy unokaöcsém tollából származó szövegű dalunk jelent meg – hanem irodalmi műveket zenésítünk meg. Mi ezt teljesen rendben való és fontos dolognak tartjuk. Persze nem láthatnak televíziós showműsorokban, és nem minket játszanak a rádiókban. De nem vagyunk annyira a háttérben, hogy sehol sem kapnánk lehetőséget.
A felvidéki magyar rádió sem játssza dalaikat?
– Minden elismerésem a Pátria Rádióé, amelyik nemcsak a Kor-Zár együttessel foglalkozik, hanem odafigyelnek a fiatal tehetségekre is. A Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny verséneklő kategóriájának zsűritagjaként sok jó énekest ismerhettem meg, és szerencsére ők egy-két éven belül demóval vagy CD-vel jelentkeznek, melyekből játszik a Pátria Rádió.
Tehát évtizedek múlva lesznek méltó utódai a Kor-Zárnak?
– Nagyon bízom benne, hogy igen, sőt ennek a műfajnak már most is vannak aktív fiatal képviselői. Ők azért nem csak versénekléssel foglalkoznak, hanem kipróbálják magukat más műfajokban is. A Kicsi Hangot is Rimaszombatban fedezték fel, és remélem, hogy sok hozzájuk hasonló tehetséges zenekar nő majd ki onnan.
Négy gyermek édesapja. Gyermekei jelentik az első közönséget?
– Hat és kilenc éves kislányomnak szoktam először eljátszani a megzenésített gyermekverseket. Amit két idősebb gyermekemnek megmutattam annak idején, mert kíváncsi voltam a véleményükre, az a Radnóti-töredék. El is mondták kritikáikat, s azt, mi tetszik benne. A zenés irodalmi összeállítást – a dalok közben Radnótiról is mesélek – 2009-ben a költő születésének századik évfordulójára készítettem. Abban az esztendőben egy szál gitár kíséretében mintegy 100 alkalommal mutattam be iskolákban és művelődési házakban Felvidéken, Magyarországon és Erdélyben.
Gyermekeit taníttatja zenére?
– Nem erőltettem rájuk a zenetanulást, inkább saját késztetésből tanulnak zenét. Legidősebb lányom egy budapesti szakiskolában dzsesszéneket tanul. Fiam jelenleg autodidakta hobbizenész, a két kicsit pedig művészeti iskolába járatjuk, zongorára és balettre. A cél, ha zenészek szeretnének lenni, akkor megkapják ahhoz az alapképzést, tudjanak fejlődni.
A különböző felvidéki magyar fesztiválokra elhívják önöket?
– Számos hazai fesztiválon volt szerencsénk ilyen-olyan formációnkkal szerepelni már. Említhetném itt többek között a Martosi Nyári Egyetemet, a Kürti Borfesztivált és az Alsószeli Jurta Napokat, amelyek műsorán szinte évente rendszeresen ott vagyunk, de szerepeltünk már a Gombaszögi Nyári Táborban, is és számos fesztiválon, falunapon. Örömmel mondhatom, hogy Felvidéken ismernek és hívnak minket.
Ebből meg lehet élni?
– A Kor-Zárból nem, de a zenéléséből már igen, mert nagyon sokféle műsort kínálunk, és sokféle síkon mozog zenei tevékenységem. Például Szécsi Pál emlékkoncertet adunk elő. Magam végzem a menedzseri munkát, tehát a műsorok promózását, s a műsorkínálatokat szétküldöm az intézményeknek, s én szervezem a koncerteket. Nem tudjuk olyan áron kínálni a műsort, hogy még egy profi menedzser is megéljen belőle. Az, hogy a Pátria Rádió és a Szlovák Televízió magyar szerkesztősége foglalkozik velünk, nem elég önmagában ahhoz, hogy tömegeket vonzzanak koncertjeink.
Több CD-t is kiadtak. Az internet átalakította a piacot?
– A kezdeteknél, amikor az internet még nem zavarta a lemezpiacot, sem voltak kereskedelmi forgalomban a lemezeink és most is csak a koncertjeinken lehet elérni azokat. Akik ott lemezt vásárolnak, általában lelkesedésből teszik, támogatni szeretnének vele bennünket. Arra is számtalan példa volt már, hogy az interneten láttak, vagy hallottak bennünket és ezt követően érdeklődtek CD iránt a honlapunkon. Számunkra tehát inkább pozitívumot jelentenek az internet kínálta lehetőségek.
Semjén Zsolt miniszterhelyettestől megkapták a Külhoni Magyarságért Díjat. Mit jelent számukra ez az elismerés?
– Nagyon örülünk a díjnak, és nagy megtiszteltetés számunkra az, hogy méltónak találtak minket erre a kitüntetésre. Az pedig külön öröm, hogy a díjra a felvidéki magyarság köréből jelöltek bennünket. Igaz ez nem egy szakmai díj, tehát nem a zenekar művészeti munkásságát díjazták ezzel az elismeréssel, hanem az összetartozás-tudat erősítését.
2016-ban képviselőként indult a Magyar Közösség Pártja színeiben. Magyarországon egy bizonyos réteg azt mondja, a művész ne politizáljon. Miért vállalta el a felkérést?
– A kisebbségben élő magyarság körében élő művész számára mást jelent a politizálás. Számomra a Magyar Közösség Pártja az egyedüli, amely a magyarságot képviseli. Berényi József, a párt korábbi elnöke keresett föl azzal, hogy mint „húzó név” kerüljek fel a választási listára. Sosem voltak politikai ambícióim, de vallom, hogy egy magyar közösséget csakis egy párt képviselhet. Ezért mondtam igent a felkérésre. Azt tapasztalom, hogy egyre több – nem csak idehaza – elismert, tehetséges magyar művész él Felvidéken, és bízom a szép jövőben.
Medveczky Attila
