Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2017. június 26, hétfő, János és Pál napja van. Holnap László napja lesz.

Arcélek a Momentum nevű izéből

E-mail Nyomtatás

Nem gondoljuk, hogy nehéz a döntés: már rátekintéses alapon sem. Az olimpia ellen fenekedő fickócska, kis modulációval Concitaként is eladható lenne. A mögötte álló bagázs, hát hogy is mondjuk: szóval azt üzenjük, azt nézzük, kik támogatják a 2024-es rendezvényt. A mű forrása a 888-on található. Idehozzuk Önök elé, hogy lássák, az apa, Mécs Imre, a fiú, Mécs János s a mű, mely ékes bizonyítékul szolgál.

Vidékiek

Istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek, cigányok, hajléktalanok, meg egyébként mindenki okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni. Ahogy jönnek a csütörtök tíztől megtartott szemináriumra és már messziről lehet hallani, ahogy a gurulós bőröndjük kereke ugrál a járólapok illesztésénél, én már ilyenkor tudom, hogy ez a nap is el van baszva, jönnek a vidékiek, hömpölyögnek be a terembe, hujjongatva, az ember már a saját gondolatát se hallja. Sok idegesítő dolog van a vidékiekben, ha az ember számba veszi nem is egyszerű a végére érni a sornak. Először is, a vidékiek Pestnek hívják Budapestet. Ez olyan, mintha a laptopot csak topnak hívnánk, vagy mondjuk New Yorkot Yorknak, ami ugye egészen mást jelent, és nem véletlenül lett 1872-ben vagy fasz tudja mikor Budapest, mert így hívják, Buda és Pest. Az ember ezen persze gyorsan túllendülne, mint mikor találkozik a barátnője egyik legjobb barátnőjével, akiről kiderül, hogy imádja a musicaleket, meg amúgy ő nem szeret olvasni, inkább megnézi, ha van film is belőle, vagy ha valami elsőre jó fejnek tűnő emberkéről kiderül, hogy jobboldali, hát van ilyen, az ember még se élhet elefántcsonttoronyban.

Talán az egyik legidegesítőbb dolog az, hogy a vidékiek azt hiszik, hogy ha jól kiismerik Budapestet, akkor majd „pestinek” tűnnek. Hányszor volt, hogy kérdeztem a telefonban, hogy „na és hol vagy?” És a másik meg mondta, hogy jaja itt vagyok a „Rottenbiller utcában”. De az igazi budapesti pont arról ismerszik meg, hogy nem ismeri Budapestet. Mi nem ismerjük ezt a várost. Én szerintem tizedikes koromban voltam először a Kálvinon, az egyetem első évéig azt se tudtam, hogy hol van az Astoria, erre meg Rottenbiller utca, hát a faszom se tudja, hogy hol van. Moszkva tér, óra alatt. Vagy mondjuk Margit híd, azt azért ismeri mindenki. Na mindegy. Egyébként ehhez kapcsolódik, hogy a vidékiek nemcsak Budapestet ismerik, hanem az egész országot. Én egy borongós őszi napon feleltem Kati néninél a megyeszékelyekből, de részemről az ország nem Budapesthez tartozó részéről elmondtam amit tudni szeretnék, mert tényleg, húsz kilométerre Félegyházától, na ezt most faszom se fogja végiggondolni, meg amúgy is csak egy dolog számít, hogy BKV visz oda vagy MÁV, aztán onnantól kurvamindegy. Persze kivétel a Balaton, de az nem is vidék tulajdonképpen, hanem Budapest üdülő külterülete, mert persze vidékiek laknak ott, de budapestiek használják, tehát mintegy nagykövetségként idegen elemet képez a vidék testében.

 

Itt el is érkeztünk a vidékiek legidegesítőbb tulajdonságához, mégpedig ahhoz, hogy folyton versenyeznek egymással, hogy melyikük otthonnak csúfolt porfészkében laknak többen. Na de ennek mi értelme van? Meg egyáltalán, ki a faszt érdekel? „Kecskeméten már 140 ezren laknak, de emelkedik, pár éven belül megelőzhetjük Pécset!” Hát de ki nem szarja le, hogy hányan nyomorognak a pusztába felhúzott panellakásban? Mexikóvárosban vagy tízszer annyian laknak mint Budapesten, mégis, előbbi a világ segglyuka, utóbbi meg Budapest. Nincs ennek semmi értelme. A másik meg, hogy kinél van nagyobb templom, kinél van magasabb ház, melyik a legrégebbi épület. Szörnyű, tényleg, ilyenkor min dig magamat sajnálom a legjobban, ja meg igen, hogy van e mozgólépcső! Mozgólépcső! Parasztok. Aztán ott vannak azok a kurva idegesítő kifejezések. „Na ezen nagyot aszaltunk” aszaltunk? Tényleg? meg Sezlony, ezt máig se tudom, hogy mi a szart jelent, ja meg kecskecsöcs. Ja meg „á, ő sokkal magasabb tőlem”, tényleg, recseg ropog szerencsétlen nyelv, szerencsére ezeket mindig elég hamar elfelejtem, isten áldjon ezért a tehetségemért, az ilyen faszságok gyorsan távoznak törékeny kistestemből, na mindegy, nem is folytatom, az ember csak felbassza magát ezeken a dolgokon, nincs mit tenni, a gazda bekeríti telkét, masszív tölgyfa ajtót kell venni, kicsit feltekerni a hangerőt, aztán az ember ázik kicsit a kádban és már el is felejtette, hogy mennyi vidéki van ebben az országban.

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség