Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2017. augusztus 18, péntek, Ilona napja van. Holnap Huba napja lesz.

Csurka István: Gyurcsány megroggyant

E-mail Nyomtatás

A sorozatos rendőrbotrányok és az utolsóval egy időre időzített halvány, de mégis megalázó ügynöki vád megroggyantotta a Rózsadomb Géniuszát. Most felmenti azokat, akiket előzőleg kitüntetett, őrzött és védett. Hiába. Sorsa megpecsételődött. Most az a kérdés: ki és mi jön utána? Van azonban egy csavar a dologban. Bukását, botrányait az MSZP–SZDSZ mögött álló háttérerők szervezik. Egy új elvtárssal, új zsenivel akarják átmenteni hatalmukat és a rablott vagyont megőrizni. Most megint megszorításokon törik a fejüket, sokkterápián, mert a nép túlfogyasztott. Nem ők, a nép, röhej! A Bokros–Surányi-csomag megismétlésére készülnek. A nemzet józan, öntudatos, keresztény erőinek most az a feladatuk, hogy ezt az újabb gazemberséget megakadályozzák.

Mi úgy gondoljuk, hogy a rendőrség vezetőinek és a jelentéktelen Petréteinek a menesztésével Gyurcsány kapott megrendítő ütést és rogyott a padlóra, de örülni senkinek sincs oka, mert semmi bizonyosat nem tudunk arról, hogy ki és miért mérte rá ezt a jobbhorgot. Azt sem tudjuk, hogy jobbhorog volt-e ez egyáltalán.

Valószínűbbnek látszik, hogy nem. Mert ebből az is leszűrhető lenne, hogy kormányaik baloldaliak lennének, miközben neoliberálisok, a legkártékonyabb fajtából.

A Rózsadomb Géniuszát a saját hozzá nem értése, kapkodása, népirtó, idegen szolgálatban álló, bűnöző politikája rogyasztotta meg, ez tény, csakhogy a történelem tanúsága szerint ez még, azaz a saját hiba, az alkalmatlanság egyetlenegy bolsevikot sem kényszerített lemondásra. Ez a félkapituláció a tények hatására éppenséggel kezdete is lehet a már ismert bolsevik-liberális átbábozódási játszmának, amelyben az egyik rablóvezért egy másik rablóvezér váltja fel. Ismét jöhet a megtagadási szertartás, amelynek eredményeként minden marad a régiben. Nem szabad elhinnünk, hogy a szükségképpen hatalom nélküli ellenzék, esetlegesen a nemzet erkölcsi ereje, szellemi fölénye kényszeríti beismerésre a bolsevikot. Rákosi Mátyást sem gazságai, gyilkosságai, hanem az SZKP huszadik kongresszusa, a nagy párton belüli új hatalomszerveződés és ennek magyarországi következményei kényszerítették arra, hogy a hatalom egy részét Nagy Imrének adja át. Kádár Jánost sem a gazdasági összeomlás, a tények, hanem a gorbacsovi politika, illetve annak kényszerei taszították meghasonlásba. Gyurcsány Ferencet is belülről fúrják. Nyilvánvalóan megerősödött és a háttérben már fölénybe is került egy másik hasonszőrű gengsztercsoport, amelyik a teljes hatalomvesztést, a semmibe zuhanást, az elkotródást Gyurcsány feláldozásával akarja áthidalni.

Sajnos ebben a pillanatban ez még nem több egy erős következtetésnél, amely számos ténnyel és még több kérdéssel van alátámasztva. Gyurcsányt Őszöd után, s tulajdonképpen már a választás óta hagyták élni, villogni. Nem a két szép szeméért, hanem a kapcsolatrendszeréért – Aprók, ávósok stb. A szocialista párt és az SZDSZ akkor is nagy bajban volt. Medgyessyt a kormány alkalmatlansága és dilettantizmusa következtében el kellett távolítani, hogy a gang megmeneküljön. Előszedték a deftert és elküldték neki a 209-es ügynökpapír képében. Leisztinger segítségével és pénzével egyidejűleg ringbe küldték Gyurcsányt, és az MSZP egész elnöksége Kiss Péter várományos vezetésével csak nézett, mint a moziban. Kiképezték –megtanították beszélni –, és felsorakoztak mögötte, mint a régi időkben a párt és az internacionalista hatalom. Valójában a rablott holmi megmentőjét bálványozták benne. Horn Gyula azt mondta a volt sportminiszterkét elvtárs-lovaggá ütő kongresszuson: „Jól csinálod, Feri!” Most nem mondja. De nem azért, mert már nem csinálja jól, hiszen akkor sem csinált semmit, hanem azért, mert mindannyian erre a figurára, erre a bandacsoportra helyezték el tétjeiket.

S a dolog jól működött, mindannyian kaptak eddig három évet a további vagyonszerzésre. Felépült a másik fő éceszgéber, Szilvásy vára a Balaton-felvidéken, s az odalátogató tényfeltáró újságírókat meglátogatta a Nemzetbiztonság. Ez maga nagyobb felmondási és lemondási ok volt – lett volna egy demokráciában, ha van demokrácia –, mint a mostani utcai megerőszakolás, de ezt még sikerült eltussolni. Valószínűleg azért, mert az erőviszonyok az ellenlábas csoport és a kormánycsoport között még kiegyenlítettek voltak. Valamennyiük esetében ugyanaz volt a helyzet, mint Gyurcsány és Szilvásy vállalkozási ügyleteiben: kilépve bent maradtak, volt cégeik állami megrendeléshez jutottak. A konkurens gangeket bevonták a kormányzásba. Egy Bajnai Gordonnak nem feltétlenül a pénz kellett, hanem a rálátás és az EU-pénzek fölötti rendelkezés.

Október huszonharmadika is közelebb volt még, s mivel annak polgárverésben, terrorban megtestesült botrányát közösen elhallgatandó „eredményüknek” tartották és tartják ma is, még nem léphettek fel Géniusz ellen. Ha ugyanis az ellenlábas bolsevikok – s nem tudjuk, hogy ezek a Moszadhoz vagy a KGB utódszervezetéhez vagy egyszerűen csak Soroshoz és az amerikai neokonokhoz vannak-e kikötve – már akkor lépnek, ráütnek a kezére a megfélemlítő gumibotozásokat, veréseket, kínzásokat végrehajtó kemény magnak, akkor két ellenséget szereznek maguknak. A volt és az új verőlegényekre nekik is ugyanolyan szükségük van, mint Gyurcsányéknak. A külső támogatásra pedig még nagyobb.

Ez a most kipattant, minden ízében ocsmány botrány tehát mindösszesen az engedély megérkezését jelenti. „Üssétek ki, mint Medgyessyt. Magatok közül találjátok meg az igazit, mint a Rózsadomb Géniusza esetében” – mondták, üzenték, parancsolták a Moszad-argonauták, vagy a bajkonuri gyerekek. A lényeg az, hogy a szocialista párt válasszon ki magából egy új messiást, aki elítéli Gyurcsány hibás politikáját, módszereit, és „Új lapot kezd”, „Új fejezetet nyit”, ahogy az a nagy bolsevik könyvben meg van írva.

Találgatni nem ildomos, de szórakoztató. Szekeres ellenlábasként valószínűnek látszik, mert a sértettség is megvan benne, meg igencsak a származásból kivirágzó bizalom is. (Jászsági képviselő, de nem tiszta jász…) Gráfot ugyanennek a származási megbízhatóságnak a hiánya esélytelenebbé teszi. Jóllehet, az egész mezőnyben neki van valamelyes affinitása a kormányzáshoz. Jöhet aztán üzletember, jöhet bankár, ad abszurdum külföldi is. Valamelyik utazó nagykövet, és melyik bolsi nem az Lenin óta, kivetődik Izraelbe, és egy nagyon vonzó, tőkeerős miniszterelnökkel tér haza. Felépítenek gyorsan egy Hamburgert. Gyurcsánnyal pedig valami történik, egy még talonban lévő új, jól megszervezett botrány blogírói magányába kényszerítheti. A nehézsége ennek a megoldásnak, hogy a hozott apparátusnak is vele kell mennie, és legalább az egészségügyi reformnak – ami persze nem reform, hanem tönkretétel – meg kell rekednie. Minden felfüggesztődik, a konvergenciaprogram és az euróbevezetés is, csak az infláció és az államadósság nő, valamint a nép elszegényedése. Az elszegényedés valódi ellenállást válthat ki, amelynek élére állhat az ellenzék.

A leváltás tehát attól függ, hogy sikerül-e biztosítékot kapni az ellenzéktől arra, hogy nem használja ki a maga javára, kormány- és rendszerbuktatásra, új választás kiírására és megnyerésére, és némi rendszerváltásra ezt a kényszerhelyzetet. Tény, hogy a Fidesz ilyen irányú lépést a kordonbontáson kívül, amit mi üdvözöltünk, nem tett. Most fölényesen vezet a népszerűségi statisztikákban, és megtartotta diadalmas kongresszusát, amelyen Orbánt 94 százalékkal választották újra elnöknek. Ebből Orbán levonhatja azt a következtetést, hogy ha semmit nem tesz, a kisujját sem mozdítja 2010-ig, akkor is fölényesen megnyeri a választást, tehát nem érdemes kockáztatnia polgári engedetlenséget, az előre hozott választást, mert abban veszíteni is lehet. Leginkább az a veszélye a gyors, átütő cselekvésnek, kormánybuktatásnak és az azonnali hatalomra kerülésnek, hogy ebben a végképp elrontott helyzetben nincs már jó megoldás. Bekövetkezhet a teljes államcsőd akkor is, amikor Orbán új kormánya leteszi az esküt. Hiszen mindenkinek mindig úgy kell kormányra lépnie, hogy a régi apparátus, az ellenséges döntnökök még a helyükön vannak.

A Fidesz sajnos eddig nem kezdett olyan előadásokba, nem kezdte el megmagyarázni a népnek, hogy mit tesz a hatalomátvétele első perceiben, mit tesz és mit tehet, mit ad és mit tud adni. Ez volna az előrelátó politika és a nép számára megnyugvás. Bizonyos, hogy a kiéhezett nemzeti tömegek türelemmel viseltetnének, és óriási módon megnőne a bizalom. Nem volna szabad általánosságokban beszélniük.

A Fidesz most választhatja az önkormányzati hódítást is, hiszen az egész ország a kezében van. A megyékben és a városokban, de még a falvakban is, az intézmények élén lecserélni minden kommunistát, kicsit lavírozni, hogy zsidót lehetőleg ne sokat cseréljünk le, jó és biztonságos hatalomátvételnek, pontosabban a majdani hatalomátvétel előkészítésének látszik. De ez sajnos egyúttal lehet Gyurcsány menedéke is. Ezzel ő időt nyer. Feléget vagy hagy mindent felégetni maga mögött, csak hogy a kormányhatalmat – azt is csak részlegesen és betegen – megtarthassa.

Ugyanezt a politikát természetesen a bolsevik ellenlábas társaság is folytathatja. Ha sikerül felülnie a nyeregbe, hagyja a Fideszt építkezni az önkormányzatokban, nem ront rá, sőt mindent lenyel neki az új türelmi politika jegyében – és közben güzül. Előnye Gyurcsánnyal szemben, hogy a kormány hatalma megerősödik, ha a nép elhiszi a váltás jó szándékát, és örömében újra bizalmat ad kedvenc baloldalának. Így az új baloldali III. Richárd – „elhatároztam, hogy gazember leszek” – újra baloldali lesz, netán Tony Blair-féle harmadik utas. A proletár öntudat bádoglemezei új formákat kapnak a nagykalapács ütései alatt. Valószínűleg a háttérhatalom, az amerikai, orosz vagy izraeli tartók is ezt a megoldást választják.

Gyurcsány és tábora most valószínűleg a kinevezésekkel – már amennyiben lesz rá ideje és nem borítanak a fejére csuklyát egy újabb botránnyal – keres támasztékot magának. A kinevezésekből kiolvasható lesz, mely frontokhoz akar most törleszkedni. Nyilvánvalóan legfontosabb kérdés számára most a több-biztosítós rendszer. Ha ebben enged, ha olyan kompromisszumot köt, amely az SZDSZ mögött álló zsidó tőkés köröknek hozzájutást engedélyez ehhez az irdatlan pénzhez, akkor valószínűsíthetjük, hogy a támadást, a deftert is onnan kapta és a megmenekedését onnan reméli.

Meglátjuk.

Gyurcsányt tehát – boksznyelven – leléptetik, nekünk, magyaroknak pedig az a kötelességünk, hogy ne örüljünk meg ennek a stiklinek, és figyelmeztessük a hiszékenységre hajlamos közönséget, hogy végzetesen rossz megoldás, ha megint engedjük felcserélni az egyik rablót a másik rablóval. Mindenki felelős érte, hogy ne történhessék meg. A Fidesznek nem szabad megelégednie a 2010-es kormányváltással, hanem most kell – akár kockáztatva is – határozottan lépnie.

A következő, a Gyurcsány-buktató botrány esetére – mondjuk megtalálják a Kádár-sír megerőszakolóit vagy felbujtóikat, és azok is rendőrök vagy NBH-sok – a nemzeti oldalnak készen kell állnia, hogy nagy tüntetésekkel, sztrájkokkal, valódi népi ellenállással az utcán akadályozza meg a parlamenti lebonyolítást, egy másik elvtárs kinevezését, az üres fejek cseréjét.

Sorsfordító időket élünk, senki nem háríthatja át a másikra a felelősséget.

 

Virrad.

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség