Képzeljük el, hogyan szólalna meg egy grandiózus és sokszereplős darab, ha nem volna senki, aki irányít, és a zenekari tagok magukra vagy a zenésztársukra hagyatkozva igyekeznének követni a darabot, megtalálni, hogy éppen hol is tartanak a zenei folyamatban, és milyen tempóban kellene belépniük. Elengedhetetlen, hogy a zenekar minden tagja a karmester intésére lépjen be, rossz belegondolni, mi történne, ha a hátrább elhelyezkedő szólamokban, vagy azokban, ahol éppen hosszabb szünet volt előírva, csak akkor kapnának észbe a zenészek, ha már a másik hangszer hangja odaért hozzájuk.
Medveczky Szabolcs zeneszerző, karmester, a Győri Nemzeti Színház korrepetítora, a Komáromi Kamarazenekar művészetei vezetője 1979. június 15-én született Budapesten zenész család sarjaként. Édesapja Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, az Operaház mesterművésze, édesanyja, Gesler Julianna zenetanár. Zenei pályáját 1985 -ben kezdte el Balázs Oszkárnál ütőhangszer szakon a III. kerületi zeneiskolában, majd sikeres felvételt nyert 1993-ban a pesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium ütőhangszeres szakára. Itt Holló Aurél és B. Nagy Tünde voltak tanárai. 1998-ban felvették Győrbe a Széchenyi István Főiskolára Váray László tanár úrhoz. 2002-ben diplomázott ütőhangszertanár és kamarazenei szakirányon. Rövidebb ideig tanított Albertirsán és Komáromban. 2006-tól a Győri Nemzeti Színház korrepetitora. Számos darabnak nemcsak zenés betanítója; 2016-ban a Beatles-szel debütált a színházban karmesterként. 2017 –ben a Margitszigeti Szabadtéri Játékokon vezényelte a Doktor Zsivágó musicalt, illetve Győrben beugrott a Bál a Savoy-ban operettbe. 2008-tól a Komáromi Kamarazenekar művészeti vezetője. Zenekarában minden fajta életkorú ember előfordul. Fontosnak tartja a fiatal művészek zenekari játékra való neveltetését, illetve a zenekari etikett betartását minden korosztály számára. Három éve alapították meg egyesületüket, hogy állami támogatást remélve fejlődésük töretlen maradjon. 2008-ban a Teátrum Színházzal együtt mutatták be Erkel: Bánk bán című operáját. Majd ez követte Lehár: Luxemburg grófja operettje. 2015-ben a felvidéki Komárom Tiszti Pavilonjában vezényelte Haydn A patikus című vígoperáját. 2016. április 30-án Verdi: La Traviata c. operájának koncertszerű előadása volt hatalmas siker; a Komáromi Városi Művelődési Központ színháztermében. 2016. november 26-án a Komáromi Kamarazenekar Medveczky Szabolcs vezényletével adott adventi hangversenyt a Magyarság Háza Corvin termében.
Zeneszerzői munkái: Ali Khodzsa és a bölcs kisfiú (2009), Komáromi Ünnepi Mise (2009), Happy Birthday Party (2010), Zongoraverseny op. 8. (2012), Concertino hegedűre és zongorára (2012), Szvit zenekarra (2015), Kőszívű ember fiai (társszerző Másik Lehellel) (2016), Tata 1956 (50 éves a forradalom), (2016), Miatyánk (2016).
Zenekara számára számos átíratott készített: – a teljesség igénye nélkül – Walt Disney mesék átirata, Bohémélet -keresztmetszet, Verdiana.
2012-ben Komárom Város Kultúrájáért Díjjal tüntették ki.
A nyár eleje eléggé sűrű volt számodra, hiszen be kellett ugranod karmesterként a Bál a Savoyban operettbe, ezt követte egy fellépés az esztergomi ferences templomban, és mindezt betetőzve a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon vezényelted a Doktor Zsivágó musicalt. Milyen értés volt ott dirigálni, a pulpituson állni?
–Fantasztikus élmény volt! Sok kiváló kollégával dolgozhattam együtt, és a szigetnek van egy leírhatatlan a miliője. Tény, hogy mindkét napon voltak kisebb bökkenők. Az első úgymond természeti jellegű, mert végig esett, így külön ügyelni kellett az elektronikus hangszerekre, és a fény-és hangtechnikára. A másik előadáson pedig a forgószínpad – amit nem mit hoztunk Győrből – állt le az előadás egyharmadánál, és utána egy beállításban kellett eljátszani a darabot. A színészeknek és nekem is egy új helyzetet kellett megszokni. Néha több, néha kevesebb lett az átváltozás alatti zene. Így improvizálnom kellett az egész folyamatra. Eddig zárt helyen, kőszínházakban, művelődési központokban, templomokban vezényeltem, és a Margitszigeten kissé távol volt tőlem a közönség. Az a közönség, akinek annyira tetszett a darab, hogy csurom vizesen, átázva végigülték.
Miért baj, ha messze ül a publikum a karmestertől, a színészektől?