Megjelent a Magyar Fórumban - XX. évf. 27. szám. 2008. július 03.
Az ír nép meggyőző többséggel elutasította az EU pót-kisegítő-tartalék alapokmányát, a Liszszaboni Szerződést, amelyet a korábban ugyancsak egyes népek által visszavert európai alkotmány helyébe szántak Európa vezetői. Ugyanezt az okmányt a magyar Országgyűlés elsőként jóformán ellenszavazat nélkül, kormánypárt és ellenzék egyaránt, versengve a szolgaságban ratifikálta. Akkor hányingert éreztem, az írek előtt meg kalapot emeltem, persze csak jelképesen, mert kalapom nincs. Most pedig azt a zavart csendet, sunyi földre nézést figyelem, ami az ír elutasító döntés után terjeng ejróper körökben, mint amikor úri szalonban valaki - bocsánat - elfingja magát és a többiek nem is tudják mitévők legyenek: észrevegyék? Ne vegyék észre? Az európai felső tízezer betegessége odáig fajul, hogy a népet gyalázza.
Le merik írni: a népszavazás nem alkalmas összetett kérdések eldöntésére. Ez már persze az új világrend, a globalizmus aljasságának kivetülése és egy új önkényuralom előrejelzése. Most ilyen demokráciák vannak: ha a nép vagy egy nép nem úgy dönt, ahogy az uralkodó réteg elvárta, alkalmatlannak nyilvánítják a döntésre. Nem tudja meghatározni, mi jó neki. Ez félelmetes jelenség, hátborzongató.
Azt hiszem, hogy az ír népi elutasítás is azt fejezi ki, immár nem is először, hogy az Európai Unió szétesőfélben van, s egyedül az tartja össze, hogy ezt a szétesést nem veszi észre. Megy tovább, mintha mi sem történt volna. Feldolgozza az eseményeket. Nyilvánvalóan nem fogják az íreket kizárni és hamarosan újabb népszavaztatásra sem kényszeríthetik őket, mivel a megismételt szavazás még gyászosabb eredményt hozna. Kiderülne, hogy az egész unióval, a céljával, a módszereivel, a vezetőkkel és a vezetettekkel, a kis és nagy nemzeteivel valami alapvetően nagy baj van. A természetellenesség kiütközik.
Mi itt már 2004-ben és előtte is, a belépési kampány során megírtuk, "Így, nem!"-ünket igazolva, hogy az unió eredeti céljai eltorzultak és elsősorban politikai gépezetét a globalizmus szolgálatába állították, holott az egyesülés eredetileg öncélúnak indult és most is kizárólag Európa népeinek jobblétével kellene foglalkoznia. Ehelyett kiszolgálja a nemzetközi nagyvállalatokat és bankokat, háborúkban vesz részt más földrészeken és megadja magát az izraeli-amerikai önzésnek. Az EU ma elvonja egyes nemzetei önállóságát, de nem képez belőle egy európai önállóságot. A brüsszeli hivatalok a nagytőke ügynökségei lettek. A központosítás, a bürokrácia kiterjedése veszélyes méreteket ölt. A népek ezt nem fogadják el. Amikor aztán Kovács Lászlóból, a volt nyamvadt, bolsi pártkatonából, a Magyar Szocialista Párt egyik legelkedvetlenítőbb figurájából uniós biztos lett, csak az nem csömörlött meg Magyarországon, aki minden dagonyába belefekszik.
Annyi a megoldatlanság a szervezetben, hogy a legfőbb vezetési módszer az utóbbi évtizedben a szőnyeg alá söprés lett. A bajok a szőnyeg alatt feldagadnak. Minden rothadni kezd. S aki ezt észreveszi, nem jó európai, nem kap fizetést. Ma már a tőke szabad áramlásának törvényét, aminek elfogadása a belépés alapfeltétele volt, nem is lehet keserűség nélkül említeni, hiszen bennünket, magyarokat, éppen ez tesz tönkre. Szabadon áramlik ki s be a nemzetközi nagytőke, maga dönti el, beáramlik-e, kimegy-e, fizet-e adót vagy sem, átneveli-e az embereket vagy nem. A vezetők és a felső tízezer természetesen az átnevelés mellett dönt, annak ellenére, hogy a Szovjetunió az átnevelésbe bukott bele. Az európai népek átnevelése ezért nem Gulagos, kan-csukás, hanem plazás és marihuánás-melegjogi, meg hitelkártyás. De átnevelés. Emberrontás, silányítás. Ahelyett, hogy egyszerűen nevelés volna és tanulás.
A tőke szabad áramlásának előírását a népek nem szokják meg, mert egy blöfföt nem lehet megszokni. A mohó és kapzsi tőke - és nincs másféle! - büntethetetlen. Szabadon áramlik, mint az árvíz, amely áttörte a gátat. Elsodor mindent, polgári biztonságot, kiskereskedelmet, ipart, önállóságot, kultúrát. Állami függetlenséget, egyáltalán magát az államot, papot, katonát, parasztot. A tőkeáramlás árvizén családi házak úsznak - jelzálogrönkök, szemét és állattetemek közt, hegyek omlanak és mezők maradnak örökre gazdátlanul - a tőke szabad áramlásának törvénye maga a kor nagy bőszítő hazugsága, maga az erőszak. Egy totális rendszer alaptörvénye.
A mi saját kis tőkénk pedig még idebent sem áramlik, mert, ami nincs, az nem is áramolhat. Saját erőből semmit sem tudunk elkezdeni, s ami pénz netán mégis beérkezik, azt a jó uniósok - az MSZP a legfőbb uniós rögvalóság - ellopják. Semmi sem az, aminek mondják. Értelmetlen az egész. De dicsérni kell, sőt meg kell szavazni, mert az, aki okoskodik az unióval, az úgy jár, mint a Kaczynski-kormány Lengyelországban: megbukik. (Vagy úgy, mint Jörg Haider Ausztriában. Netán folytassuk a példálózást? )
A szőnyeg alá söprés módszerének eredményeképp újabb s még nagyobb baj keletkezik. Elmarad a szembenézés. Az európai nemzetek sem együtt, sem külön-külön nem képesek gyökeres változtatásra, megmentő reformra. Európa foltozó varga lett, sohasem csinál új csizmát, mindig csak az ócskát foltozza. Pedig az új csizma létkérdés számunkra.
Mi a dolog lényege?
Az eltömegesítés. Az eltömegesítés egyetlen mozdulattal való berekesztése. Ha Európa népeit belesüllyesztik a tudatlanságba, a konzumkultúrába, a liberalizmus kábítószeressé züllött szabadosságába és kitapossák belőle a keresztény racionalizmus teremtő képességét, akkor Európa elsorvadt. Ha elhiszi, hogy anyagi erőforrásainak szűkösségét lehetetlen pótolnia értelmi és szellemi erőforrásaival, ha bedől a mesének, ha a természeti erőforrás - emberi erőforrás és veszélyeztetettség - önvédelem kérdéseit nem tudja új filozófiai és életformabeli megoldásokkal felváltani - ha nem talál ki semmit, valóban mint koldus fog elpusztulni.
Itt, mióta barbárok megtértek és az ázsiai magyarokból is szenteket választottak, dolgozni kell. Európát csak a teremtés tarthatja meg. A reklám, a piár, a semmittevés elpusztítja. Európának el kell dobnia az amerikai sztárkultuszt. Sztárkultusz ott fejlődik ki, ahol a tömeg végletesen unatkozik. A sztárkultusz amerikai üzlet. Európa nem lehet unatkozó emberek halmaza, egyhangúan buzi, és nem lehet meg komoly ellentétek és belső harcok nélkül sem. Nem fulladhat bele a bevásárlás unalmába. Nem ülhet ölbe tett kézzel az időjárás-változás istencsapása előtt.
Európának le kell vetkeznie Amerikát. Onnan nem kaphat szellemi ösztönzést. Onnan nem érkezik vérfrissítés. Amerika a nagy elszívó, most már termelje ki magának, ami kell neki. Az agyátáramlást, az európai végkiárusítást kell lezárni. Nem hadat üzenni, hanem elzárkózni. Európának eredeti forrásaihoz, a népvándorlás természetes irányaihoz kell fordulnia megfáradt vérének felfrissítéséhez. Európa Eurázsia része. Széttéphetetlenül. Ázsiától nem kell félni, mert az iránta teremtett bizalmatlanság mesterséges és aljas dolog. Az antiterrorista harc, az iszlámellenesség hazugság. Félelem a mongol hordától, amely nincs.
Eurázsia széles terek, szilaj szelek közt élő szegény és vad népei, megrögzöttek és kemények, egyszerűen a szívjósággal bírók csak a hódítóval szemben ellenségesek, aki a kultúrájukat épen hagyja és ekevasat ad nekik repeszbomba helyett, azzal barátságosak, és annak átadják értékes emberfölöslegüket.
Szabályozott, az európai népesedési szükségleteknek megfelelő befogadás, amely nem veszélyeztetheti, hanem megtermékenyíti az európai kultúrát és jóindulatú, nyílt kölcsönösség minden érintkezésben. Európának kelet felé kell terjeszkednie és a bölcsőkből kell felfrissülnie. Méltányosan adni és méltányosan kapni. A jelenlegi (zsidó) Amerikával ez lehetetlen. Európa elzsidósítva semmit sem ér, nem is Európa.
Európának a forradalomra van szüksége - a minőség forradalmára. Ez az igény fejeződik ki az ír népszavazásban. Az írek féltik önállóságukat, sajátos adórendszerüket, megtartó abortusztilalmukat, csupa minőséget, színtiszta etikai egységet. Az ír minőséget.
Nekünk, magyaroknak, akik Németh Lászlónk révén a fogalomnak feltalálói vagyunk, csak erre vezethet az útunk. Megmaradásunk minőségünktől függ. Minél tovább tűrjük a nyakunkon a nagyon rossz minőségű emberek uralmát, a bornírtság fesztiválját, a szőnyeg alá söprés világbajnokait, annál butábbak és elveszettebbek leszünk, és annál kevesebb esélyünk marad a túlélésre. Ide aztán forradalom kell most, de nem véres, hanem az elszánás forradalma. Most olyan állapotban vagyunk, hogy ha nagyon akarunk valamit, az már forradalom.
Ami egyébként felcsillant a legutóbbi népszavazásban. Azoknak az uraknak, elvtársaknak, senkiháziaknak, akiknek most az íreknek feltett kérdés bonyolult volta, ahogyan ők kifejezik: "komplex" volta fájt (az anyjuk komplex kínját!), azoknak a magyaroknak feltett három kérdés primitívsége okozott epehólyag-gyulladást. Már nem tudnak mit hazudni, de hatalmon már csak azért vannak, mert a népszavazás ítéletét hagyjuk elkallódni. Nem csinálunk forradalmat. Hagyjuk, hogy minden elsorvadjon, belefulladjon az unalomba, kiszáradjon és elrongyolódjék.
Nem csak véres, Molotov-koktélos forradalom létezik. Egy ilyen banda elkergetéséhez egy-két csendes nap elegendő lenne, amikor milliók állnak meg az út közepén és az eget nézve piknikeznek. Kézfogások, családi beszélgetések. A kommandó lepattan a szeretetről. Kint a tereken pedig csak csók, kacaj. Két napig. Aztán jöhet a kemény munka. Az elvtársak meg csak nézik. Minden bankot körülállni két napra, kukákkal elbarikádozni bizonyos utcarészeket a Rózsadombon és Kistarcsán egy VIP-várót létesíteni. Erőszak nem kell. Csak a tűrést kell kiküldenünk magunkból - akár erőszakkal.
Tudom, hevülten beszélek. De hát az ír el-utasítás - magyar beszéd. Mi írek vagyunk, vagy írek lehetünk. Apró lépéseket kell tenni, de azokat meg kell tenni. Ne halogassuk és ne utaljuk más feladatává. Nekünk, mindany-nyiónknak. Mi írek lehetünk - lélekben. Mert már meg is népszavaztuk.
Csurka István
