Megjelent a Magyar Fórumban -XX. évf. 30. szám, 2008. július 24.
Az életben semmilyen eltervezett folyamat nem halad pontosan a tervek szerint, hátmég egy ország megszerzésének, meghódításának évtizedekre tervezett és szükségképpen meg-megtorpanó, majd felgyorsuló folyamata. A véletlen, a szerencse és a minden mélyén mindig megbúvó, soha fel nem tárható végső ok a történelem minden vállalkozását bizonytalanná teszi. Magyarország zsidók általi megszállása most, a megszállást intézők meglepetésére, válságos helyzetbe, váratlan nehézségek elé került.
Ezek ugyan nagy általánosságok, amelyeket a magyarok megszállásakor azonban mégiscsak figyelembe kell venni. Reményt keltenek vagy letörtséget okoznak, de akárhogyan is, alakítják a közhangulatot. Befolyásolják a privatizációs árszínvonalat, egyeseket indítékhiányossá és kezelhetővé, másokat gyorsan cselekvővé és robbanékonnyá tesznek, hol csüggetegséget okoznak, hol ellenállásokat. Vigyázni kell. Aztán a kormány sem vált be. Igaz, annak idején azért választtatták meg csalással, hogy a nemzet képébe vágják: ezt is meg tudjuk tenni veletek, és azért tartják fenn mindmáig, hogy a javak, a pozíciók és a föld teljes megszerzését fedezze, de módfelett ellenszenvessé vált. Eltűnésével magát a kétpártrendszert, az úgynevezett váltógazdaságos rendszert is veszélyezteti.
Most tehát a fő gondjuk nem az, hogy hogyan húzzák ki ezzel a kormánnyal 2010-ig, hanem az, hogy mi marad belőle, hogyan folytatható a rendszer. És ha nem folytatható, mégis, mi kell a folytatásához? Nyílt terror, gumibot, börtön, mészárlások, vagy teljes kiéheztetés, mozdulatlanná tétel, vagy esetleg a kettő vegyítése. Új pártot kell-e gründolni az MSZP-SZDSZ helyébe, s ha igen hogyan, vagy valami párt nélküli rendszert kialakítani? Még nem tudják.
S még nagyobb baj, hogy publicistáik, kinevezett és jól megfizetett teoretikusaik egymással vannak elfoglalva, és semmilyen új csábító világképet még nem vázoltak fel. Az új demokrácia, az új liberalizmus nincs feltalálva és nincs feltálalva. Szószólóik kimerülnek a Fidesz és a szélsőjobb ostorozásában és nem festenek fel új világot, amire a lelkesek rávethetnék magukat és odaáldoznák magukat, mint ükapáik a proletariátus győzelméért. Az volt a nagy üzlet.
Ezek nagy gondok. Számukra. Számunkra sajnos nem, mert semmit sem tudunk magáról a megszállásról. Sokan el sem hiszik, hogy folyamatban van. Található sok tisztességes polgár, aki egy elfogult ember keserves agyszüleményének tartja az egész elméletet. Lehetetlenségnek. Ezért ennek az írásnak elsősorban ez a témája: a megszállás. Ahogyan el van képzelve és ahogy folyik, illetve, ahogyan a magyarság nagy tömegei ezt tudomásul veszik, illetve, ahogy nem veszik tudomásul, mert fel sem fogják.
Ha kimondjuk a szót: megszállás, 1944-45-re gondolunk, amikor 1944. március 19-én először a németek, majd néhány hónap múlva már a szovjetek, népi nevükön a ruszkik szállták meg katonai erővel az egész országot. A front áthaladt a teljes területünkön, a háborút elvesztettük. Az 1947-es Párizsi Békeszerződésben Trianont súlyosbították. Ennek borzalmas körülményeire ma már egyre kevesebben emlékeznek, sőt már arra sem, hogy ezt a megszállást évtizedekig felszabadulásként kellett befogadni, így tanították az iskolában. Ezért ha valaki ma azt meri állítani, hogy Izrael megszállja Magyarországot, az emberek csak legyintenek. Hogyan tehetné? Nem hiszik el, s noha látnak rettenetes tényeket, eseményeket, amelyek szovjet alávetettségük kegyetlenségéhez hasonlítanak, a megszállást nem tudják elképzelni, mert ahhoz az eredeti, a nemzet által elszenvedett megszálláshoz végeredményben semmi sem hasonlít.
S mégis az. Megszállás, teljes megszerzés, teljes átalakítás és teljes birtokbavétel. S hogy ilyen, ennyire más módszerű és sokkal tovább tartó, annak több oka van. Első mindjárt a katonai meghódítás, harcban megszállás térbeli lehetetlensége. Katonai erő volna rá, még izraeli katonákat sem kellene bevetni, elintéznék az amerikai tengerészgyalogosok néhány óra alatt. Mégsem alkalmazzák, mert a módszer eredménytelen. Ez történelmi tény. Végeredményben Palesztinában sem vált be, nem szólva Irakról és Afganisztánról. Jugo-szlávia és Szerbia példája is figyelmeztető.
A katonai megszállások, leigázások hoszszabb távon eredménytelenek, ez a történelem tanulsága. A szovjet hadsereg évtizedekig kotlott Közép-Európában, de sem kulturálisan, sem gazdaságilag nem tudta a birodalomhoz, vagy a birodalomba illeszteni a megszállt országokat. A durva megszállás, amelyet az őslakos nép észrevesz - ellenállást szül. Az ellenállást le lehet verni - 1956, 1968, 1981 -, de ezzel a módszerrel ezeket a saját kultúrájú népeket történelmileg tartósan leigázni nem lehet. Csak az utóhatások irtózatosak. A szellemi és erkölcsi vérveszteség beláthatatlan. Erre kell építeni az újfajta megszállást. Izraelben és az USA-ban a magyarországi jelentéseket készítő kihelyezett zsidók segítségé-vel már évtizedekkel ezelőtt átlátták, hogy az egész Kádár-Aczél-korszakot a megszállás előkészítő idejének kell tekinteni, és a megszállást az akkor bekövetkezett rombolásokra, erkölcsi hanyatlásra, az indítékhiányok emberi életekre, megalázásra és mindenekelőtt a népességfogyásra kell építeni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bizonyos zsidó körök már ötvenhat óta tudatosan ezen a megszálláson dolgoznak és mint valami "cion bölcsek", előre látják a jövendő eseményeit, fordulatait, de azt igen, hogy a nyolcvanas évek közepe óta valamit sejtenek, és az öszszekapcsolás és a ráépítkezés gondolata megszületett bennük. És a művelet ezen az alapon folyik is sikeresen.
A dolgot magát szükséges megnéznünk a másik oldalról is, mert a meghódításhoz hódító szándék is szükséges. Miért kell Izraelnek és tágabban a zsidóknak Magyarország? Kell-e egyáltalán? Erről már többször beszéltünk, írtunk, ezt mások is taglalták.
Izrael Államnak jelenleg egy baja van, de az nagy: drága. Amerikai támogatással, pénzzel, segéllyel, kedvező üzleti feltételek teremtésével ma a térség legerősebb katonai hatalma. Most Libanonban egy kicsit mégis megverte a Hezbollah, de ez csak kisiklás. A roppantul szaporodó arab s muzulmán tengerben, sivatagaival, terméketlen földjeivel és vízhiányával annyiba kerül az USA-nak és az USA nyomására fenntartott pénzügyi rendszernek, hogy ez előbb-utóbb feltűnik Amerika népének. Amerika-szerte máris érezhető berzenkedés a sok Izrael érdekében való fizetési kötelezettség, teher, megszorítás miatt. Az amerikai vezetőrétegnek, a Wall Streetnek és a FED-nek számolnia kell a számbeli túlsúlyba kerülő színes bőrű amerikaiak ellenállásával.
Ezt mutatja Barack Obama, a fekete-afrikai származású elnökjelölt megfuttatása és esetlegesen a Fehér Házba való bejuttatása. Felívelésével, sikerével kielégíti és egy időre el-csitítja az elégedetlenkedőket, ha pedig megválasztják és nem történik semmi lényeges változás -márpedig nem történik -, akkor egy időre talán a szájukat is befogja a rebelliseknek. Az alapkérdést azonban nem oldja meg. A trianoni Magyarország egy olyan állam, amely részben önellátó, védhető helyen fekszik, az időjárás-változásnak, a kiszáradásnak kisebb mértékben van kitéve, és egy békés, tűrésre berendezkedett nép lakja. A méretei is megfelelőek és a gazdanép fogyatkozik. A középosztály, ami van, hiszékeny.
A világon jelenleg egy ilyen terület és egy ilyen nép van, a magyar. Nagyobb európai nemzetek, noha le vannak igázva és meg vannak fenyítve, mint a németek, nem alkalmasak erre a megszállásra, mert nagyok. Németországba a közelmúltban valószínűleg több zsidót telepítettek, mint Budapestre. Ott a zsidókat sok milliós nagyvárosban lehet elhelyezni, alig tűnik fel. Csongrádon egy kicsit más a helyzet. Berlinbe például még innen is visznek ki író-zsidókat nagy ösztöndíjakkal, hogy velük teremtsék meg, vagy legalább helyettesítsék azt az internacionális, zsidós irodalmat, amit a német írók vonakodnak leróni. Ezek az új magyar-zsidó testőrírók nem Mária Terézia kedvét keresik, hanem Soros Györgyét - Berlinben. Sikerük, pontosabban hírnevük itt is, ott is a zsidó fellazítást szolgálja.
A németek egy ilyen teljes gazdasági és kulturális átíráshoz, megszálláshoz még mindig sokan vannak, gazdaságilag erősek és több eltérő kultúrájú részből, erős saját identitású országrészből állnak. Soká lesz, amíg a bajor Októberfeszt sörsátrai alá bemerészkednek a zsidók, egyelőre meg kell elégedniök a sör-üzlet szerény lefölözésével. A bajorok ugyanis egyelőre még a saját megtakarításaik egy részét váltják hatalmas krigli sörökre és azt dű-
tik le a torkukon. S ezért korlátozni, fenyegetni, megMerckelezni, háborúba csalogatni lehet őket - Irak, Afganisztán, stb -, de meghódítani, úgy mint a magyarokat, még nem. Ugyanígy a dánokat, norvégokat, svédeket és a finneket sem, s nem csupán azért, mert nincs bent az országukban az a bázisa a zsidóságnak, ami itt bent van és reneszánszát éli, hanem azért sem, mert megmaradt az identitásuk és megtakarításaik miatt nincsenek rá-szorulva. A zsidó pálinkára. Sokat vesztettek az önállóságukból az utóbbi eurós, szigorú időkben, de még talpon vannak. Nem antiszemiták, nincsen a múltjukban zsidóüldözés, de megmaradtak dánnak és írnek. Az írek mostani döntése nagy mementó a zsidóknak, csak nem beszélnek róla. Írország is jó adottságú terület volna egy, a magyarországihoz hasonló megszállási műveletre, de az ír katolikus nép - ragaszkodik az abortusz tilalmához! - súlyos pillantást vetett erre a sanda szándékra. Jobb róla hallgatni.
A magyarnak meg üres a zsebe. Ezért a legideálisabb gazdanép. Mert a zsidóság most olyan területet - életteret - keres magának, ahol ugyanúgy élheti népi, nemzeti, vallási életét, mint Izraelben és részben Amerikában, s ugyanakkor nem kell ádáz küzdelmet folytatnia az ország eredeti tulajdonosaival, a néppel. A gazdanépben már semmilyen asszimilációs törekvés nincs. Beletörődött a sorsába. Megengedi, hogy egyes részeit, rétegeit a bejöttek asszimilálják. Ha akarják. Amennyi kell, amennyi egészséges - számukra.
Az ország, egyelőre Magyar Köztársaság néven egy nagyobb közösség tagja, amelyben igen jól fogadják az itt kialakult etnikai türelmességet, az internacionalista elem és az őselem békés együttélését. Örülnek. Nagy terhet vesz le a magyarság a vállukról. Brüsszelben természetesen tudják, mi folyik Magyarországon. Megakadályozni nincs módjuk és eszükbe sincs. A zsidó akaratnak Brüsszel is alá van vetve, akár New York-i közvetítésen keresztül érkezik hozzá, akár közvetlen vonalon. Magyarok? Ugyan? A fele nem cigány? S Budapest százötven éve zsidó város...
Miben áll ez az újfajta megszállás?
Kezdődik a kulcspozíciók elfoglalásával. Ez nem feltétlenül a kormánypozíciókat jelenti, hanem sokkal fontosabb ennél a gazdasági és kulturális intézmények irányító helyeinek birtoklása, a tájékoztatás fölött rendelkező helyek megszerzése és megtartása. Ez már a Kádár-Aczél rendszerben elkezdődött. Most már eljutottak oda, hogy az utánpótlás is a kezükben van. Legjobban az oktatás kezükben tartására ügyelnek. Semmilyen nemzeti, pláne népi hivatalos oktatás ne legyen lehetséges, nevelés a magyarok számára elérhetetlen legyen, az oktatásban soha semmi ne legyen állandó, záródjék ki egy saját vezetőréteg kiképzésének esélye, lehetősége.
A tájékoztatást, a hírközlést és a tömegkultúra terjesztését soha egy percre sem szabad kiengedniök a kezükből, ez alapkövetelmény. Mivel azonban a nemzeti oldal időnként kormányra kell, hogy jusson és ez saját sajtóorgánumok, rádiók, tévék indításával és működtetésével jár együtt, ugyanilyen fontos az ezekbe való beépülés és az ellenőrzés ezek fölött. A rendszernek cenzúra kell, mivel azonban nyílt cenzúra nem lehetséges, óhatatlanul, a legfontosabb rendszerfenntartó elemmé az öncenzúra lép. Azt akarják elérni, hogy az igazság kimondását, a valóság feltárását meg se kelljen tiltani, minden szószólóban, közszereplőben, kérdezőben és végül minden állampolgárban működjék az öncenzúra tiltó reflexe. Mozgassa bár a félelem, az egzisztenciaféltés, avagy a kisded kor óta az egyénbe oltott kisebbrendűségi érzet, öncenzúrának lennie kell. Bizonyos kérdéseket fel se merjen vetni, aki állásban van, aztán már fel se akarjon tenni. Ha véletlenül megpendül valami a lelkében, fojtsa el, szégyellje magát a történelem olyan eseményeiért, amelyek akkor történtek, amikor még nem is élt.
Az öncenzúra mechanizmusainak megszerkesztése, beépítése a lelkekbe, a gondolkodás korlátozása jelenleg mindennél fontosabb a megszállás szervezői és vezérkara számára, mert az idehozandók és a már itt élők biztonságát, nyugalmát és uralmát csak ez szolgálja megbízhatóan. Ezt éppen a mostani erőszakosan szervezett akciók bizonyítják.
Elképesztően nagy anyagi erőkkel és tudományos alapossággal dolgoznak. Az oktatás és a tájékoztatás kézbentartása mellett egzisztenciális fenyegetésekkel is előállnak és a fenyegetés kilátásba helyezésével is. Mint a jó zsoké, aki nem üti meg a lovat, csak megmutatja neki az ostort. Műsorokat, médiaeseményeket szerveznek és veretnek szét, feljelentenek, büntetnek és vernek, majd beismernek és megbocsátanak, elhallgatnak, leváltanak, elfojtanak és ezerszer megismételnek akármit, logikust, logikátlant. Zűrzavart teremtenek és rendet ígérnek. A cél az, hogy a zűrzavar miatt is öncenzúrába meneküljenek az emberek. Öncenzúra über alles.
Az önálló, az Izraelhez hasonlító vagy a mellett létező önálló zsidó állam itt a magyarok több mint ezeréves hazája helyén nem jöhet létre egyik napról a másikra. De ha évtizedekig egy vegyes lakosságú országot tartanak uralmuk alatt és a behozottak jól élnek, ha zsidó kultúrájuk megőrzését semmi sem gátolja és az őslakosok kiszolgálják őket, akkor nem is baj, ha csak évtizedek, esetleg évszázadok múlva lesz ez a föld hivatalosan is zsidó állam. És az sem baj, ha úgy soha nem lesz az, csak tartsák az uralmuk alatt. A cél pedig a nyugodt, önmagát újratermelni képes zsidó élet a maga teljes sokszínűségében, ahogyan még Franciaországban sem lehet, pedig az már erősen el van zsidósodva. Szabadon megélhető ortodoxia, a kahal minden fegyelmével és az elcsellengett, beilleszkedett európai zsidók népi utánpótlására, s amellett a világias, államvezető zsidóság újratermelése, egy új, nyugodt központ, amely felveszi a Közel-Kelet sérültjeit, szanatórium a sebesülteknek, szabad szervátültetések, hosszú élet és türelmes gazdanép.
Ezek csak a főbb vonások, természetesen. Az állását, kultúráját, vagyonát és földjét, majd nyelvét is elvesztő gazdanép szenvedéseiről nem beszél senki. Pedig azok a magyar fiatalok, akik most elbolondítva, szétfesztiválozva és az életre felkészülni resten mit sem törődnek ezzel a jövővel, iszonyú sokat fognak szenvedni és mérhetetlen megalázásokban lesz részük. Mert a nyelv elvesztése és a kötelező megszállónyelv nem tudása, az alkalmatlanság arculütése akkor fog sajogni, amikor kiküldték őket a felvételi irodából és egy négert vettek fel helyettük. A zsidó honfoglalás sok idegen kultúrájú, messzi földről érkezett és a magyar történelemről halvány fogalmakkal sem rendelkező, segédmunkásnak való lény betelepítésével fog járni. A nagy fájások akkor kezdődnek, amikor a magyarság már semmi előnyt nem jelent, sőt hátrányt képez itt, Magyarországon. Most ennek ellensúlyozására és előkészítésére azért folyik a sajtóküzdelem, hogy a magyarság ne diszkriminálja a kisebbségeket, elsősorban a cigányokat, és ne sértse minduntalan szélsőségesnek nyilvánított megmozdulásokkal, szoborállításokkal a zsidóság érzékenységét. Most azt adják elő, hogy a cigányság és a zsidóság védelemre szorul a feltámadó magyar nacionalizmus ellenében. Ez hazugság. A zsidóság hatalma soha nem volt ennyire erős, mint most. Mindig akkor sírni a leghangosabban, amikor jól megy az üzlet, ez beletartozik a kahal ősi technikai eszköztárába. Az úgynevezett zsidó félelem a holokausztidők visszatérésétől mondvacsinált dolog, amit az bizonyít legjobban, hogy az úgynevezett félelemkeltő rendezvényeket a kormány, a Nemzetbiztonsági Hivatal kötelékébe tartozó, rendőrségi emberek szervezik és ők állítanak, szerveznek maguk köré sértett, jószándékú és ütni-vágni hajlamos fiatalembereket. Magyarországon eddig minden igazán nagy tömeg békés szándékú volt és a társadalom óriási többségében sincs semmilyen leszámolási szándék. Hanem még az önvédelem jogos fegyvereinek a felvétele is hiányzik. A televízió 2006-ban bemutatott azonban alkoholgőztől forgó szemű hajléktalanokat, akik szám-szeríjjuk felhúzásával és nyilaik kilövésével fenyegetőztek egy beállított jelenetben. Egy jó számszeríj több százezer forint.
Ellenkezőleg. A zsidók ma pártkatonaként, független szakértőként, jogosultként és kétségkívül valódi hozzáértőként és tudósként is minden kulcspozícióban ott vannak, néhány száz iderendelt, kiképzett Moszad-tiszt irányítja az országot, rendszerint fedőállásokat betöltve. Ha akarnak, elvegyülnek a békés tömeget verő rendőrségi kötelékekben, magyar rendőri egyenruhában, azonosító szám nélkül. Kezükben van a kormány. Igaz, a kormányfőnek csak a felesége származik az Apró-Klein családból és az apja egy bolgár zsidó, de ennek a Gyurcsány-kormánynak minden tánclépése az ő fütyülésük ütemére történik, és nincs egyetlenegy saját gondolata - honnan is volna? - s még a bűnbak szerepét is vállalja.
Õszöd óta rágja, találgatja a politológia, a független és ellenzéki elemzők is, hogy miért mondta el, miért szivárogtatta ki, és miért küldte kormány- és országgyűlési futárral a Magyar Rádióba az őszödi beszédet Gyurcsány Ferenc.
Válaszunkat a következő folytatásban szeretnők megadni.
Csurka István
