Megjelent a Magyar Fórumban- XX. évf. 40. számEz a jegyzet a második nekifutás. Tegnap, hétfő reggel, úszva az árral, elhittem, hogy az amerikai kongresszus meg fogja szavazni a hétszázmilliárd dollárt a bankok és biztosító- társaságok megmentésére, és ezzel szemen köpi magát, mint minden állami beavatkozást elvető liberális Gólemet. Nem így történt. A kongresszus elvetette Bush elnök javaslatát - egyelőre. Most mindent a kiszámíthatatlanság borít el, várni kell.
Aztán más is történt. A magyar Országgyűlés délutáni ülésén az egyik ellenzéki képviselő még csak közbe sem kiabált, hanem csak megjegyzést tett az előtte szónokló titkosszolgálati államtitkár beszédére. Ezt Iváncsik elvtárs hangerővel közvetítette a t. Háznak. A rövid tőmondatot, egy önbeteljesítőnek (sajnos) nem nevezhető, de milliók érzését és dühét kifejező felvetést a t. Ház teljes nyilvánosságával tehát a titkosszolgálati államtitkár közölte. Idézte Arnóth Sándort. Arnóth némán felállt és nem tagadott. A t. Ház felhördült. Az ülésteremben tehát lehallgatás és kiszivárogtatás történt. A bagatell bagatellje.
Arnóth Sándor a Fidesz Hajdú-Bihar megyei listájáról került az Országgyűlésbe, az Akadémia elnöki székét elfoglaló Pálinkás József helyét betöltve. Püspökladány polgármestere. Előzőleg 1998 és 2006 között volt képviselő. Valószínű, hogy csak személyes közlésként adta tudtára Iváncsiknak a nyakát fenyegető veszélyt. Magánvéleményt alkotva. Mert, hogyha hangosabban mondja, valószínűen az ő bekiabálása nyomán tör ki a botrány és Szili arra csenget. De nem ez történt. Szaglik a dolog. Odavágta az éppen szónokló titkosszolgálatokat felügyelő államtitkárnak, hogy "Lógni fogtok!". Azok, akiknek szólt, az MSZP-SZDSZ-frakció felhördült. Iván-csik közvetítésével. Õk? Miért? Hogy mer így beszélni valaki a magyar parlamentben? Egy magyar? Ordítozás, Szili Katalin, az éppen elnöklő elnök egy csengőfrász erejével kapott a csengőhöz és rázta, mint az istennyila. Tűrhetetlen! Szó szót követett, Arnóth Sándor bocsánatot kért, de ez már nem volt elég.
A botrány feldagadt, majd kipukkadt, mint egy szétcsapott hólyag. Arnóth Sándor lemondott mandátumáról. Ha a költségvetési végszavazásáig, december 15-ig nem pótolják a helyét, az ellenzék egy fővel apad.
Arnóth Sándort minden bizonnyal a saját frakciója beszélte rá a lemondásra. A később megnyilatkozó képviselőcsoport-vezetők ezt engedték sejteni, mélyen egyetértettek a lemondással. Kiálltak a demokrácia mellett. A liberális demokrácia mellett. Kiálltak a nagy semmi mellett. Kevés ízléstelenebb dolog történt az Országgyűlésben, beleértve Gyurcsány összes felszólalását is, mint ez a kiállás. Még csak sejteni sem lehet, hogy mi vezeti a Fideszt, hogy ebben a tűrhetetlen társadalmi és gazdasági helyzetben előadja ezt a hányingeres korrektségi helyzetgyakorlatot. Ez képmutatás. Így akarja bizonygatni, hogy menynyire demokrata, liberális, mérsékelt és korrekt? Nem veszi észre, hogy a népben a borzalmas megélhetési nehézségek miatt már fellógatós indulatok feszülnek - mégpedig az egyre fokozódó terror miatt, a terjengő félelem miatt kimondatlanul, magánfortyogásokban, elfojtva és sziszegve? Arnóth is így adta elő, személyesen Iváncsik hátának.
A magyar nép sohasem akasztott. Itt az akasztást mindig provokálni kellett. A véres csütörtökön, 1956. október 26-án egy ilyen provokáció színtere volt a Kossuth Lajos tér. A most Arnóth Sándor által megszólított és kötéllel megkínált párt és annak államvédelmi hatósága, azaz az MSZP és az SZDSZ jogelődjei, soha meg nem tagadott ősei - sokszor vér szerint - lásd Apró-klán - rendeztek vérfürdőt a téren, máig tisztázatlan körülmények között. Felelős nincs. Soha egyetlen vérengzés, sortűz felelőseit, elrendelőit, végrehajtóit fel nem lógatták. Száz és száz ember ártatlankénti kivégzése, száz és száz fiatal hazafi elveszejtése megtorlatlan maradt. A magyar nép azonban beletörődött ebbe. Nem akart több vért ontani, bűnösök vérét sem. És most, ha volna rá módja, hiába kiált "lógni fogtok!"-ot, szintén nem lógatna fel senkit. Nem azért, mert ostobán és feleslegesen igazodtunk a nyugati halálosítélet-eltörlés szabályához, hanem azért, mert a magyar nép ilyen. El-elrikkantja magát, hogy az igazságérzetének eleget tegyen, de ha oda kerül a sor és neki áll hatalmában dönteni, a magyar nép nem akaszt.
És a konzervatív magyar úr sem. Horthy és Bethlen már a húszas évek elején félretolták az akasztgató különítményeseket, akik olyan gyilkosokat, bolsikat, zsidókat lógattak fel, akik erre előzőleg legtöbbször rászolgáltak. Arnóth Sándor népi kiszólásának tehát csak igazságérzet-tartalma van, valódi fenyegetése nincs.
Valami mást is felmutat azonban ez az egynapos botrány. Ha egy nem korrekt benyögésért ez jár, de egy őszödi beszédért, majd egy 2006. október 23-i vérengzésért, szemkilövésekért, idegen, valószínűleg izraeli állomány magyar rendőrruhába bujtatásáért és karha-talomkénti alkalmazásáért, Budapest zavargásokba kergetéséért - amelyet most már mind nyilvánvalóan a kormány és személyesen Gyurcsány számlájára kell írni - semmi, akkor mi értelme van a parlamenti munkának, a Nyugat, Izrael és a Likud felé forduló korrektkedéseknek? Miért ülnek ezután is a padsorokban a Fidesz-képviselők és miért csak Gyurcsány felszólalásai alatt vonulnak ki és miért hitelesítik a jelenlétükkel, a mandátumuk megtartásával ezt a képtelen és aljas, alantas, az nemzetnek csak kárt okozó állapotot. Nem veszik észre, hogy bár Arnóth közbeszólása az ellentábornak címeztetett, nekik is szól. Nem viszket a saját nyakuk, amikor kiebrudalják Arnóthot és végighallgatják Szilvásyt vagy Draskovicsot vagy Szekerest?
Egy bizonyos: ennek a parlamentesdinek nincs értelme. Ha egy benyögésért itt ez jár, de miniszterek otromba hazudozásaira semmi, vagy legfeljebb óvatos elutasítás, ha egy ilyen költségvetést büntetlenül be lehet terjeszteni, ha a valódi kérdések megoldásának irányába évek óta semmi nem történik, és az egész társadalom látja, hogy a hatalmat egy rablóbanda bitorolja, akkor itt nincs tovább: a magyar demokrácia belefulladt a saját gyávaságába. Ha nem veszik észre, hogy mi minden ment tönkre, ami indult valaminek ebben a társadalomban és nem vonják le a következtetést, akkor ugyanarra a sorsra méltók, mint akiknek Arnóth kötelet kínált. Mert nemcsak a MIÉP-et és a Magyar Út Köröket rágta szét itt a bolsi, zsidó sajtódiktatúra, a lejáratás, hanem minden népi kezdeményezést is, minden polgári kört és minden hitet, egyházi és világi jószándékot, nevelést, jó iskolát, szabadságvágyat, munkakedvet, és az összeölelkezést az elszakított magyarokkal. Csak Arnóth a bűnös, mert felsóhajtott.
Lapunk első oldalán közöljük a MIÉP Elnökségének állásfoglalását, amelyben felvetődik - immár ismételten - az Országgyűlésből való kivonulás gondolata. Fontolja meg a Fidesz-KDNP, hogy a mandátumról való egyöntetű lemondás, mint mégiscsak nemzetközi botrány és figyelemfelhívás, nem vezet-e el az Országgyűlés feloszlatásához. Tudjuk, a házszabály és az alkotmány rendelkezései szerint kétséges a lépés hatása. A bentmaradó kommunisták, beleértve az SZDSZ-t és az egyre szánalmasabb MDF-et is, mindenre képesek, eljátszanák, hogy viszik tovább az ügyeket és talán még gátlástalanabbul kezdenének lopni. Mindezt beleszámítva is, nem volna ennek az elszánt, nyílt lépésnek óriási nemzetközi és megmozdító hatása? Nem kellene ehhez a kétségtelenül kockázatos lépéshez nyúlni, hogy a köztársasági elnök feloszlathassa a parlamentet, vagy rendkívüli állapotot hirdessen ki, amelynek a megoldása az előre hozott választás?
Mert ez az ízléstelenkedés, ami most folyik, most már Arnóth Sándor nélkül visszaüt. Nem azokat ítéli el a nép, akik felhördültek, mert megkínálta őket valaki a történelmileg jogos kötéllel, hanem azokat, akik erre ilyen szolgaian, ennyire Izrael- és New York-korrekten válaszolnak és látványosan kiteszik maguk közül a közbedörmögőt. Sajnos Arnóth nem volt eléggé villámészjárású ezúttal. Amikor felállt, azt kellett volna mondania, hogy ő csak kedvenc, régi skót költőjének egyik refrénjét idézte, mely így szól: "Lógni fogtok - mondta Findlay". Sajnálatos, hogy az államtitkár az idézet utolsó két szavát nem vette figyelembe.
Valamit mindenképpen tenni kell. Ez a kormány pusztulásba és idegen járomba kergeti a magyarságot. Ezt a kormányt valamilyen módszerrel el kell távolítani. Ez kétségtelen. Aki most korrektesdit és demokráciát játszik és közben ott ül a patkóban, kivonul vagy bevonul, vitázik ezekkel az enyhén szólva nem párbajképes alakokkal, bármilyen ékesszólással leplezi le őket - cinkos.
Nem ismerjük a körülményeket. Nem tudjuk, milyen háttéralkuk vagy számítások állnak Arnóth Sándor bumeráng hatású elszólása mögött. Milyen taktikai megfontolások vezetik a Fidesz vezetőit, amikor ezt a szánalmas önigazolást kiizzadják magukból és ezzel nyilvánítják magukat európai demokratának. Ha ez a szándék vezette őket és ennek fedezetében kívánnak majd további ellenzéki lépéseket tenni és várni, hogy a választási sült galamb, a Nyugat jóváhagyásával a szájukba repüljön - tévedni méltóztatnak. A magyarság ügyet sem vet már ezekre a demokratikus gesztusokra. Nem akarunk nyersen fogalmazni, hogy mit gondol velük csinálni. A helyzet régen túlcsapott az ilyesmin. Most már csak erős lépésekre vár a társadalom. Már a demokrácia sem érdekli. Természetesen ebben is igaza van, nemcsak azért, mert a demokráciánál jelenleg fontosabb a rend, hanem azért is, mert tudja, hogy a demokrácia csak egy eszköz, egy forma, amelyet csak a rend és az igazságosság tölthet meg tartalommal.
Még rövidebben: a magyarság élni akar. De maga már ennek érdekében sem tud mozdulni. Gondja a gáz, a víz, a villany, a távfűtés és a "közelítő tél", és a reá váró nagy koplalás. (Ezért a tévékben minden este osztályozott zabálásokat kap - ami egyenesen cinikus.)
Most az volna méltó, ha Arnóth Sándort állomáshelyén, Püspökladányban fáklyásmenettel, díszhintóval vinnék körbe, és egy egész város, egy egész régió kiállna mellette. Ha hangosabban mondta volna, még inkább megérdemelné. Mert ezt most bele kell mondani a pofájukba ezeknek, akár megtesszük aztán, akár nem. Nem tesszük meg, de ezt most még nem kell tudniok nekik. A mi Hajdú-Bihar megyei MIÉP-eseink ott lesznek, ha megszerveződik egy ilyen Arnóth-fogadtatás. Mi virágot szórnánk a lába elé, jelezve, hogy él itt még egy másik Magyarország is. A Magyar Gárda is sorfalat állhatna a képviselő úrnak. Ezenkívül mi, a MIÉP, teljes komolysággal felajánljuk neki, hogy október 23-án jöjjön ki hozzánk a Hősök terére, hogy köszönthessük, és ha van kedve hozzá, fejtse ki részletesen is igazságtételi terveit.
Egy bizonyos: ha a Fidesz az Arnóth-elszólás miatt ennyire gyorsan volt képes lépni, akkor rendkívül visszás, hogy a Gyurcsány és társai féle nemzetárulásban, kiárusításban, szemenszedett bolsevizmusban mért nem tud hasonlóképpen? Az Arnóth-bumeráng megfordult a levegőben, és most mély vadnyugati zúgással közelít az ellenzéki fejek felé, de a védekezés nem állhat kushadásból és a fejnek a vállak közé való behúzásából, hanem csakis egy férfias, áldozatos, egyértelmű tettből: otthagyni ezt a már nem magyarul korrekt Országgyűlést.
Csurka István
