Pünkösd 2008-ban többnaposra széthúzott ünnepe a kioldódást is megadta a gerjesztett politikai izgalmak gubancaiból. Százezrek eredtek meg a vízpartok, erdők, mezők irányába, százezrek vonultak fel a csíksomlyói búcsúba s vegyültek el a keresztalják önérzetes népével, a fe-szültség alatt álló idegrendszereknek nyilván jót tett a zöld tengerekben, a klorofil özönében való megmerítkezés, a nemzet problémáit azonban ez a fellélegzés nem oldotta meg. Ellenkezőleg: a kormány talán még fel is bátorodott pusztán attól, hogy Gyurcsányt csak eyszer fütyülték ki. Igaz, nem is nagyon mozgolódott olyan helyeken, ahol ezt megtehették volna.
Most, hogy véget ért az ünnep, s ahol választottak egyet-egyet, leköszönt a bolondos legény, a Pünkösdi Király, a lélek önkéntelenül is számvetést készít. Elibénk mered a borzalmas tény: a nemzetromboló, hazug rendszer fennáll, a Rózsadomb Géniusza még miniszterelnöknek mondhatja magát. Semmi sincs megoldva, el-
odázódott minden. Amikor ezeket a sorokat beleütögetem a Microsoft Wordbe, kedden délelőtt még csak gyülekezik az Országgyűlés, hogy estére a Szabad Demokraták eljátsszák műsorkájukat és megadják a szükséges mennyiségű szavazatot a kormányszerkezet átalakításához, és ezzel is odébb görgessék az előre hozott választásokat és a nagyon szükséges változtatásokat.
Minél később kerül sor a szükséges váltásra, annál lehetetlenebb helyzetbe kerül az új kormány. Annyi azonnal megoldandó kis feladat, életmentés, annyi gyorsan betömendő lyuk keletkezik, hogy a rendszer teljes átalakítása szükségképpen el-
odázódik. Noha éppen arról van szó, mert az a legfontosabb és az a létkérdése a nemzetnek. Már sokszor elmondtuk: Magyarország és benne a magyarság véglegesen elsüllyed, ha nem rendezi az adósságtörlesztés viszonyait, ha nem változtatja meg külföldi tőke-belföldi tőke és a kis- és nagytőke függőségeit és alárendeltségeit, ha nem indít meg új, erős nemzeti oktatást és nevelést, ha nem rendezi az ár- és bérvi-szonyokat és végül, de nem utolsósorban nem veszi ki a tájékoztatás és a tömegkultúra terjesztés monopóliumát azoknak a kezéből, akikében most van. Ez a változás- sorozat évtizedekig is eltarthat, nem egy négyéves, bizonytalankodó kormányt kíván meg, hanem egy olyan társadalmat, amely mindörökre meg van szabadítva a bolsevizmus és az álnok liberalizmus bandáitól. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy új baloldal kell - valódi.
Ezzel szemben Gyurcsány most hasított bele az ünnep derűjébe az MVM (Magyar Villamos Művek) szétdarabolásával. Előbb leválasztani a hasznot hajtó, stratégiai részeket, aztán ezeket eladni, aztán meg sírni, hogy az államnak nincs pénze villanyra. Tehát fizessen a nép. Minden privatizációnak ez a menetrendje és állítólag ezt "nyomatja" az EU is. Semmi közünk az MVM jelenlegi, most leváltott és kinevezendő új vezetőihez, a céghez azonban annál több. Mindegy, hogy ki vezeti a hatalmas vállalatot, ez nem lehet eladó, sem részleteiben sem egészében. Ez is az egész nemzetet és annak államát illeti, mert az egész társadalom munkája, áldozata fekszik benne, azóta, hogy elkezdődött a falvak és tanyák villamosítása, az atomerőmű megépítése és bányásztragédiákkal és rabmunkával lefolytak a széncsaták. A régi bányászokat talán már elvitte a szilikózis, a megmaradtak botra támaszkodva nézik a benőtt meddőhányókat, a bányászüdülőkben KISZ-privatizátorok pöffeszkednek - de az MVM azért az övék. Nincs sem erkölcsi érv, sem racionális indok, hogy most egy léha kormány eladja olyanoknak, akiknek nincs semmi közük hozzá és bizonyosan nem lesznek jobb gazdái.
Több más ilyen jelképesen és egy enyhe képzavarral Utolsó Mohikánnak nevezhető cég, intézmény is van még, amelyet nem szabad eladni. Alapos a gyanú, hogy ez a herdálásra szakosított kormány addig akarja kihúzni, amíg mindet el nem adja, megbízói utasítása szerint.
Ezért kell mielőbb előre hozott választásokat tartani, hogy ez a herdálás ne történhessék meg. Egyúttal azt az eltökéltséget is magára kell öltenie az új kormány várományosainak, hogy ezt a roppant nehéz fel-adatsort vállalják és lépésről lépésre teljesítik. A magyar nép nem kíváncsi, mert nem lehet kíváncsi egy olyan új kormányra, amelyik ugyanazt a viszonyt és alárendeltséget tanúsítja a külföldi tőkéhez, a hitelezőkhöz és az EU papírjaihoz és papírgyártóihoz, mint az, amelyiket leváltott. Európában ugyanis egyetlen nép sincsen, amelyiknek ugyanúgy a nyakára volna téve a kés, mint a magyar. A saját munka, a saját termelés, mezőgazdaság és ipar ennyire el-nyomva és letarolva sehol nincs. Ennyi életformát jelentő, uniformizáló bevásárló- központ sehol nincs, ennyi bank sehol sincs, ennyi üresfejű, idegenmajmoló, nem ma-gyar indítékú léhűtő vezető pozícióban sehol nincs, mint a rendszerváltott és rendszervisszaváltott Magyarországon. Ilyen ádáz és primítiv cselekkel (összeállok, szétválok, ígérek és nem teljesítek, valódi felkelés ellen álforradalmat szervezek, beépülök és lehallgatok) ennyi ideig fennálló kormánya egyetlen európai országnak sincs. A legutolsó gomeli indíttatású moldáviai orosz-román, román-orosz-zsidó kormányba is több nemzeti becsület szorult, mint az itt hat éve túltengőbe. (A leghíresebb, cári időkbeli zsidó pogrom Gomel városában tört ki, egy zsidó halaskofa és egy halvásárló közötti tettlegességig menő vitájából...)
Teljes megszállásunkat csak akkor és csak úgy tudjuk megakadályozni, ha a saját lábunkra állunk és mindenekelőtt csak a saját érdekeinket nézzük. A munkát meg kell fizetni, még akkor is, ha a legegyszerűbb fizikai munka. Nem abban kell versenyeznünk a környező, ugyancsak kiszolgáltatott államokkal, népekkel, hogy melyikőnk tud olcsóbb, igénytelenebb munkaerőt adni a mohó nemzetközi tőkének. Mert ez a szolgáltatás ideiglenes. A tőke megszedi magát és továbbáll. Mindig talál olcsóbb tájakat, kiéheztetett népeket. Mire körbeér a földön, általában kelet, délkeleti irányba haladva olcsó fekete, sárga, vagy latin munkaerőt fog találni Pittsburgban és Chicagóban, Amerikában, ahonnan elmenekült és lerongyolódott angol lordok fognak könyörögni neki, hogy építse fel azt a gyárat, amelyet otthagyott Manchesterben - a man-chesteri kapitalizmus jóvoltából. Ez persze még odább lesz, ezt mi, magyarok, ha nem állunk a talpunkra, nem érjük meg. Nekünk most és itt kell, akár állami beavatkozással, akár a roppant gazdag elit megadóztatásával, és szociális szigorral olyan viszonyokat teremtenünk, amelyben a nép értelmét látja a munkának és talál is tisztességesen megfizetett munkát. Ehhez korlátozni kell a külföldi tőkét, elsősorban a kereskedelmi rablótőkét és rá kell kényszeríteni, hogy fizesse meg a magyar munkát. Ha nem fizet, nem épít sem luxuslakóparkot az áldozatoknak, sem bevásárlóközpontot, sem bankot. Egyáltalán: minek ide ennyi bank? Lassan több bank lesz, mint iskola.
Egyetlen nemzet sem lehet meg csak szolgáltatásból. Termelni is kell. Saját vajat a saját kenyérre. Magyarországot most egy termelés nélküli szolgáltatóközponttá akarják kirakatozni, ahol a bankszolgáltatásban manikűröznek és pedikűröznek, nyújtanak szexuális élményeket és veszik ki a vakbelet. Ha ugyan azt.
A feladat most nagyobb, mint gondoljuk. Sokkal mélyebben kell belekavarni a paktumos kondérba, és a már odakozmált rendszerváltási lekvár alját felvakarni a fakanállal és kidobni. Nem az a baj, hogy valamikor első voltunk és most utolsó vagyunk, hanem az, hogy amikor első voltunk, már látható volt, hogy utolsónak vagyunk kiszemelve, de eltűrtük ezt a pimasz, csaló, álnok kiszemelést, sőt örvendtünk neki. Pedig megszállásra voltunk és vagyunk kiszemelve. A nagy tettet most hajthatjuk végre, amikor utolsónak vagyunk minősítve: ugyanis csak így lehetünk az első nemzet, amelyik felmondja a hazug szerződést. Az első, amely nem megy önként a nyaktiló alá. Sőt, ha viszik se. Nincs már a nemzetközi zsidó tőkének annyi ereje, mint húsz évvel ezelőtt. Az amerikai államkötvények komoly része kínai bankok kezében van. Pont.
Most az egész globuszon új helyzet állt elő, s nekünk is ehhez az új helyzethez kell igazítanunk lépéseinket. Át kell gondolnunk az államhoz való viszonyunkat. Újra elsők csak akkor lehetünk, ha a szociális, gondoskodó, szociális piacgazdasághoz hasonló társadalmat és államot építünk fel, amely a megfizetett munkán alapszik. Mert a családon is csak akkor alapulhat. Ezt ingyen nem adják, ez ki kell vívnunk. Akár saját korrupt álelitünkkel szemben.
Át kell gondolnunk Trianon és egyáltalán az elszakított nemzetrészek sorsához való viszonyunkat és az autonómiák kérdéseit. Egy bizonyos: olyan, magát magyarnak mondó párttal, amelyik feladta az autonómia kivívását, s ilyen az MSZP-hez hasonlóan elrothadt RMDSZ a maga áruló vezetésé-vel, az új kormányunknak semmilyen köze nem lehet. (Ezekre a kérdésekre, június 4-e előtti számainkban még visszatérünk.)
Át kell gondolnunk a cigánykérdést, amely korábban csak egy, a zsidó elit által erőszakosan előretolt nemzetsértő ék szerepét töltötte be, de már a nemzet alapvető népi, nemzeti szociális kérdése lett. Nem vitás, a cigányság mélyrétegeit ki kell emelni a putrisorsból, tanulásra, munkára és művelődésre, beilleszkedésre kell kényszeríteni. Aki csak büntetéssel és taposással akarná megoldani ezt a kérdést, arra halál vár, mert a vadságban tartott ember könnyen öl. Ezt már látjuk és tapasztaljuk. Nem az a kérdés, hogy külön iskolákban neveljük-e a cigánygyerekeket, hanem hogy neveljük és kikényszerítjük-e vad szüleikből a nevelést. Erre is sokkal több kell, mert az egész nemzet alapvető gondja ez.
Ugyanígy a zsidókérdés is, amely nem azonos az antiszemitizmusnak mondott valamivel, ami nincs, vagy alig van. Senki sem gyűlölhet, korlátozhat, verhet vagy átkozhat embert, azért, mert annak született, aminek. De senki, egyetlen népcsoport sem született csak uralkodásra és kivételezésre, akármennyit szenvedett is korábban. A nemzeti munka minden részében minden rétegnek egyenlően és arányosan kell részt venni, és a nemzet sorvadásából, megszállásából senki sem húzhat hasznot, még azok sem, akiknek a rokonai beköltöznek az országba. A beköltözést, noha az más jellegű volt akkor, már Széchenyi és Kossuth Lajos is meg akarta akadályozni, de a Habsburgok ebben is ellenünk döntöttek. Kétségtelen, hogy a magyar liberalizmus is bűnös ebben. Most újra itt állunk a beköltözés és helyfoglalás sorsdöntő kérdése előtt. Mindenekelőtt nyilvánossá kell tenni az arányokat és a méreteket, a megszállók összetételét és céljait.
Ha a cél a hatalomátvétel és módszereiben a palesztinaihoz hasonló, a megszállást minden lehetséges erővel meg kell akadályozni. Sem a lakásszerzés, sem a cégalapítás nem lehet ürügye és módszere egy megszállásnak. A lakásszerzés és a cégalapítás pedig csak saját pénzen és nem off-shore cégekből ki-, majd visszairányított privatizációs bevételekből legyen lehetséges.
A kormányt azért kell leváltani, mert a tisztességtelen beköltözés és a megszállás érdekében ügyködik. Mielőbb el kell ütni a döntés lehetőségétől. Elfér itt még sok tisztességes szándékú ember, de megszálló, főnök, komisszár és reneszánszos betyár már van elég. Az elvtárs-urat is ismerjük, mint olyat. Aki idejön, annak a magyarságba kell beleilleszkednie és a magyar törvényeket kell betartania. Az új, jó magyar törvények megalkotásához új, magyar kormány kell.
Az, hogy ezekről nyíltan beszélünk, nem gyűlöletbeszéd. Különben is, a legsötétebb gyűlöletbeszéd - az elhallgatás. Pünkösd után pedig a lélekmegszabadító fölszárnyalásában miért is volna okunk köntörfalazni. Mi megérkeztünk a bizonyosságba, a szétterjedő világosságba, a nagy, szabad, örök egekbe.
Csurka István
