Magyar Igazság és élet pártja

A cél nem más, mint hogy csökkentsük Magyarország alárendeltségét a nemzetközi tőkével szemben  - mondta Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum (MSZF) vezetője. Emberek tömegei élnek ma a társadalom perifériáján, ahol a mindennapi létfenntartás is gondot okoz. Családok, nyugdíjasok egyik napról a másikra élnek. A civil szervezet által meghirdetett nemzeti ellenállás legfontosabb törekvése, hogy legalább a puszta megélhetés biztosítva legyen mindenkinek.
Mikor alakult a Magyar Szociális Fórum, és milyen módon igyekszik javítani a szegények helyzetén?
- A Magyar Szociális Fórum 2003-ban alakult Miskolcon. Együttműködési fórum egy szabadabb, igazságosabb, békésebb világért és egy demokratikusabb Magyarországért. A Fórumban szerveződő mozgalmak és személyek a munka világa és az alkotó ember értékrendjéből indulnak ki, és arra törekszenek, hogy a magánérdekkel szemben a közérdeket illesse az elsőbbség: az élethez és a fennmaradáshoz, az emberi méltósághoz és a tisztességes megélhetéshez, a munkához, az egészséges élethez, a lakhatáshoz, a szociális védelemhez, az oktatáshoz és a neveléshez, az igazsághoz és a korrekt tájékoztatáshoz való jog váljék meghatározóvá. A Magyar Szociális Fórum önkéntes, demokratikus szerveződés, amelyben pontosan akkora az élet és a tartalom, amekkorát az egyes szervezetek és személyek beletesznek. Központi elve az emberi és a társadalmi jogok érvényre juttatása demokráciában és szabadságban. Mindenekelőtt a dolgozó társadalom, a nélkülözők, a rászorulók érdekeiből indulunk ki, és az ő helyzetükön kívánunk javítani, emberibb életkörülmények közé juttatva őket, biztosítva számukra nem csupán a munkaerő egyszerű újratermeléséhez szükséges anyagi, erkölcsi és társadalmi feltételeket, hanem a munkaerő bővített újratermeléséhez szükséges körülményeket is. A mi hitvallásunk a közösségi szellemiség, a szolidaritás azokkal, akik ezt az országot építik és alakítják az emberek, a társadalom, a nemzet javára.
-  A mindennapi megélhetés millióknak okoz súlyos nehézséget. Hogyan, milyen eszközökkel lehet küzdeni azoknak a családoknak, nyugdíjasoknak a megélhetéséért, akik szinte egyik napról a másikra élnek?
- A világgazdasági válságról, amely tetézi a magyar társadalmi, gazdasági, politikai válságot, nem a dolgozó ember, nem a nyugdíjas, nem a kis- és középvállalkozó tehet, hanem azok a pénzügyi körök, globális érdekcsoportok, amelyek a neoliberális kapitalizmus urai és legfőbb haszonélvezői. A dolgozó rétegek ennek a válságnak és válságkezelésnek a szenvedő alanyai. Ezért a Magyar Szociális Fórum arra szólította fel az embereket, hogy álljanak ellen a neoliberális politikának, utasítsák el a konvergencia programot, a társadalmi szükségletek kielégítésének alárendelését az euró minden áron való bevezetésének. Hiszen Magyarországon ma a globális pénzügyi érdekeket előbbre valónak tartják a társadalmi érdeknél, és a társadalmi egyensúly követelménye tizedrangú kérdéssé silányul a pénzügyi egyensúllyal szemben. A neoliberális politikát folytató kormány a válság árát elsősorban a dolgozókkal, a nyugdíjasokkal, a kis- és középvállalkozásokkal akarja megfizettetni. Ezzel a politikával szemben mi társadalmi ellenállást hirdettünk meg a Civil Nemzeti Csúcson, és csaknem száz társadalmi szervezet, szakszervezet, kisebb politikai erő részvételével és nemzeti ellenállásra hívtunk fel a globális érdekek magyarországi térhódításával szemben, hazánk szuverenitásának helyreállításáért. Részleges eredményt sikerült elérnünk azzal, hogy a kormány kénytelen volt félig engedni a szakszervezeteknek a bérek és a nyugdíjak csökkentésével kapcsolatos eredeti terveiből. Valószínűleg ennél többet is el lehetett volna érni, ha egyes szakszervezeti szövetségek, és érdekképviseletek következetesebben és határozottabban kiálltak volna a dolgozók és a nyugdíjasok érdekeiért. Mi ebben a kialakult helyzetben arra biztatjuk az embereket, hogy folytassák a harcot, egyáltalán ne hagyják, hogy a válság árát velük fizettessék meg, ne pedig azokkal, akik a válságot előidézték: a fináncoligarchiával, a multinacionális trösztökkel, és az érdekeiket kiszolgáló hazai gazdasági és politikai elittel. Nem értünk egyet azokkal a szakszervezetekkel, amelyek ekkora engedményt tettek a bérek és a nyugdíjak rovására, emellett még arról is lemondtak szeptemberig, hogy akár sztrájkkal is megvédjék a munkahelyeket, és ellenálljanak a tömeges elbocsátásoknak. A válság kezdete óta 30-50 ezer embert bocsátottak el az állásából, és ha hinni lehet a kormány állításainak, akkor további 100 ezernek fognak felmondani a következő hónapokban. Magyarország azért került ilyen helyzetbe, mert az ország mérhetetlenül alárendelődött a globális érdekeknek. Arra biztatjuk az embereket, hogy a megélhetésükért, társadalmi jogaikért folytatott küzdelmüket kapcsolják össze a nemzeti önrendelkezés követelésével, ne hagyják, hogy gyarmatot csináljanak belőlünk. Társadalmi ellenállással, fegyelmezett, öntudatos, komoly tiltakozó megmozdulásokkal kikényszeríthető a változás. Kalandor akciókkal viszont elszalasztható a lehetőség, hiszen a neoliberális kapitalizmus tartalékai még nem merültek ki, a rendszer még jelentős anyagi és humán erőforrásokkal rendelkezik. Nekünk ebben a helyzetben a rendszer kiigazítása felé kell irányt vennünk, olyan új társadalompolitikát kell hatalomra juttatnunk, amely lényegesen változtat az elosztási viszonyokon, és új egyensúlyt teremt a tőke és a munkaérdek között az utóbbi javára. Meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy a multik az olcsó munkaerővel és a bérek leszorításával érjenek el minél nagyobb profitot, és azt ki is vigyék az országból. A rendszerkorrekcióval lépést tehetünk a rendszer meghaladása felé is.
- A magyar társadalomban, a magyar nemzetben van annyi erkölcsi és humánus tartalék, hogy végre tudja hajtani ezeket a változásokat?
- Tavaly a magyar társadalom nagyszerű sikert ért el azzal, hogy rákényszerítette a kormányt és az Országgyűlést a kétszer is megszavazott egészségbiztosítási privatizációs törvény visszavonására. Ennek a sikerélménynek a birtokában most a magyar társadalom másik legfőbb gondjára, a megélhetésre kell összpontosítani. Mint ahogyan kezdettől fogva vallottuk, hogy nincs jobboldali és baloldali egészség, most is valljuk, hogy nincs jobboldali és baloldali megélhetési gond, hanem közös gondról van szó, tehát - függetlenül attól, hogy ki kire szavaz - össze kell fognunk közös érdekünkben, hogy olyan politikát juttassunk hatalomra, amely emberhez méltó megélhetést biztosít. Miközben mi beszélgetünk, ezekben a percekben is, emberek fagynak meg az utcán, sőt újabban már otthonukban is, mert kikapcsolták a fűtést, a gázt, a villanyt, nem tudják kifizetni a számláikat. Ez az állapot várhatóan súlyosbodni fog a következő hónapokban, hiszen miközben az árak emelkednek, a bérek és a nyugdíjak csökkennek. Szerintünk ez tarthatatlan, ezt a folyamatot fel kell tartóztatni, mert életekbe kerül, és tömeges elszegényedéshez vezet. Mi merőben más társadalompolitikát akarunk érvényre juttatni. Olyant, amely az emberért van, nem a profitért. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra a tényre is, hogy a neoliberális vonulatnak nem csupán az MSZP hódol, hiszen a lisszaboni szerződést, az Európai Unió szuverenitásunkat tovább korlátozó neoliberális alkotmányos szerződését az ellenzék is megszavazta 2007. decemberben. Mi tehát nem csupán az MSZP neoliberalizmusát ítéljük el, hanem mindazokét, akik a nemzeti fejlődéshez fűződő érdeket alárendelik a multik érdekeinek. Ezzel az antiszociális vonulattal szemben társadalmilag igazságosabb, hazánk érdekében álló új társadalompolitikát akarunk érvényre juttatni. Mi abban bízunk, hogy az emberek nem csak föl fogják ismerni valódi érdekeiket, hanem érdekeiknek megfelelő olyan politikát, sőt politikai rendszert fognak kikényszeríteni, amely valóban értük van.
- A gazdasági válság következtében megbukhat a globális kapitalizmus? Van reális alternatívája?
- A globális kapitalizmus válsággal küszködik, és napjaink világgazdasági válsága különösen súlyos tünete a kapitalizmus betegségének. De minden jel arra utal, hogy a beteg nem fog belehalni betegségébe. Kezelni tudja. A kapitalizmus komoly anyagi és emberi tartalékokkal rendelkezik még. Ezért bukása még odébb van, hosszabb folyamat eredménye lesz, és ebben kiemelt szerepet fognak játszani a társadalmi erők, a civilek. Mi nem akarunk visszatérni egyik régi rendszerhez sem. Sem a 20 évvel ezelőtti szocializmushoz, sem a szocializmust megelőzőhöz. Vissza akarjuk helyezni jogaiba a létbiztonságot, de demokráciában és szabadságban akarjuk érvényre juttatni az emberi és a társadalmi jogokat. Ez történelmileg új utat jelent, melyet együtt kell kiköveznünk. Társadalmi demokráciára van szükség, nem pusztán pártdemokráciára, közvetlen társadalmi részvételre. Ennek kulcskérdése a gazdasági demokrácia, a dolgozói tulajdon. Mindaddig, amíg két tucat monopólium ráterpeszkedhet az országra, és gyarmatként kezelheti, ilyen társadalmi perspektívának a valószínűsége igen csekély. De a történelem azt mutatja, hogy a népek, a nemzetek, az emberek összefogással, önmagukért és egymás iránti szolidaritással képesek változtatni politikán és társadalmi rendszereken is. Tudatosan, elszántan, küzdő szellemben. Nekünk itt Magyarországon helyre kell állítanunk a nemzeti szuverenitásunkat, korlátoznunk kell a nemzetközi monopóliumok térnyerését, fokozottan meg kell adóztatnunk őket, meg kell akadályoznunk, hogy kivigyék az országból annak a profitnak a nagy részét, amelyet mi, magyar dolgozók, alkotó emberek megtermelünk, ők pedig elidegenítik tőlünk. Ez az érték sokkal nagyobb mértékben  nekünk jár, hiszen mi termeljük meg, saját hazánk, saját életünk jobbításához nélkülözhetetlen, s mégis külföldre vándorol, hogy mások jólétét szolgálja.
- A szegénység napjainkban nagyon súlyos probléma. Mit jelent ma a periférián tengődni, illetve mennyien élnek Magyarországon szegénységben?
- A mi adataink, felméréseink szerint ma Magyarországon körülbelül 3,5 millióan élnek a létminimum küszöbe körül. Ennek a tömegnek egy része nemcsak létminimum alatt él, hanem mélyszegénységben is, napi 2-3 dollárnak (400-600 forintnak) megfelelő összegből. Vannak olyan családok, magam is ismerek ilyeneket, ahol az egyedülálló anya négy iskoláskorú gyermekével 28 ezer 500 forintból tengődik. Ennyit kap hivatalosan. És még arra is felszólították, hogy végezzen közmunkát, hogy megkapja ezt az összeget. Ha nem volnának segítőkész emberek, nyilván éhen halna a család. Embertelen, szörnyű állapotoknak lehetünk a tanúi. A létminimum maga is olyan minimális összeg, amelyből legfeljebb azt lehet eldönteni télen, hogy fűtsön-e vagy egyen az ember. Nos, ezeken a vérlázító állapotokon kell változtatni. A szocializmusban is voltak szegények, 5-800 ezer szegény élt akkoriban, húsz év alatt létszámuk a négyszeresére duzzadt. Egy országot el lehet szegényíteni, tönkre lehet tenni azzal, hogy a profitot helyezik az oltárra, a dolgozó embert pedig feláldozzák rajta. Embertelen állapotokhoz vezet, ha nincs miből megélni, mert nincs munka, nincs rendszeres jövedelem. Ezen akarunk változtatni új politikával, a növekedés fellendítésével, a foglalkoztatás bővítésével, a kis- és közepes vállalkozások támogatásával, a hazai szükségletek fokozott kielégítését célzó szövetkezésekkel. Mélyreható társadalmi, gazdasági reformmal, melynek a civil társadalom nagyon fontos élesztő ereje. A MSZF azt akarja elősegíteni, hogy a Magyarországon kialakult tragikus társadalmi állapot megszűnjön, és a dolgozó, az egész életét ledolgozott nyugdíjas visszakerüljön a társadalmi cselekvés értelmének középpontjába.
- A szegénység legalsó lépcsőfoka a hajléktalanság. Önök szerint politikai akarat kérdése ennek a problémának a megoldása?
- Elsősorban politikai akarat kérdése. Erre Franciaország a jó példa, ahol megszavazták azt a törvényt, amely a világon elsőként kimondja, hogy alanyi jogon biztosítja a lakhatáshoz való jogot. A francia kormány vállalta, hogy fedélhez juttatja a hajléktalanokat, kb. 800 ezer embert. Ebből a nagyszerű emberjogi példából kiindulva kezdeményeztük, hogy idehaza is iktassák törvénybe a lakhatási jogot. Az EU-ból lehívható infrastrukturális alapok megfelelő részét fordítsák szociális lakásépítésre, illetve alakítsanak ki szociális lakásokat kiürített középületekben, pl. laktanyákban. Ezeket viszonylag csekély anyagi ráfordítással lehetne megvalósítani. 30 ezer embertársunk sorsáról van szó, az életet közvetlenül érintő kérdésről. Van pénz rá, ezért elsősorban politikai akaraton múlik, mire költik.
- A jelenlegi hatalom cinikusan és lekezelően reagál a társadalom igényeire. Ez nem tölti el a Magyar Szociális Fórumot pesszimizmussal?
- Legyenek pesszimisták ők, akik cinikusak. A társadalomnak nem szabad pesszimistának lennie miattuk, inkább fel kell ismernie, hogy ennek a cinizmusnak hogyan tud véget vetni, és érvényre juttatni a közösségi akaratot, az élni és érvényesülni akarását. Nekünk, mint társadalmi szervezeteknek, vagy mint társadalomnak, semmi szégyellni valónk sincs amiatt, amit teszünk a magunk és gyermekeink érdekében. Egyszerűen emberi jogainkat követeljük, és arra tartunk igényt, hogy senki se korlátozza őket, sem a mostani kormány, sem a következő kormányok. Tarthatatlan az a cinizmus, amely minduntalan megosztani akarja a társadalmat, hogy fenntartsa saját hatalmát. Szembeállítja a társadalom egyik részét a másikkal. Ellenérzéseket kelt azokkal szemben, akik a sztrájkkal jogos célokért küzdenek, hogy megéljenek, és a munkahelyük megmaradjon. Mi arra biztatjuk az embereket, hogy vállaljanak szolidaritást egymással, csak így valósítható meg egy társadalmilag más berendezkedés, amelyre Magyarországon éppoly szükség van, mint az Európai Unióban is.
Oláh János József