Amikor tavaly az SZDSZ kilépett a kormányból és Gyurcsány nagy bátran kisebbségi kormányzásra adta fejét, világosan lehetett látni, hogy műsor az egész és az SZDSZ majd megszavazza a költségvetést és megtesz mindent, ami a kormány fennmaradáshoz szükséges. Ezeken a hasábokon azt is kifejtettem, hogy egy új politikai technika alkalmazására került sor. Az őszödi beszéd, az obszcén önleleplezés szándékos kiszivárogtatása, majd a forrongások, tüntetések rombolásba és visszatetsző gyújtogatásba hajtása és a rendőrség A és B csapatai közötti összetűzés, közben persze sok vétlen, ártatlan, jó szándékú ember megverése és megfélemlítése után már csak ezzel az új, kisebbségi kormánytrükkel lehetett elkerülni a kormány bukását.
A kisebbségi kormány gombnyomáskor mindig többségben volt, máskor pedig mindig a nehézségeiről és a szociális jószándékairól pofáztak. Ki kellett fogni a szelet minden társadalmi és parlamenti kezdeményezés vitorlájából. Altatva hergelni és hergelve altatni. Persze, ez sem tarthatott örökké.Most a kormány minden eddiginél na-gyobb bajba altatta magát, mert túlságosan sok éves költségvetést fogadtatott el igen rövid idő alatt. És közben nem csinált semmit, csak lopott és húzta az időt. Ez lesz az idei költségvetés negyedik változata. Ez önmagában véve is képtelenség. Ezért a világon mindenütt mennie kellene a kormánynak alkalmatlanság miatt. Számára azonban ez nem szégyen és nem baj, hanem eredmény: a világválság következménye. Kétségkívül egy roppant aljas célú világszabadalom van a kezében. A világválság mint egérlyuk. Igaz, ehhez már a főnökséget is mozgósítania kellett. A főnökség, a zsidó világhatalom, s annak is pénzbehajtó részlege, a mindenható IMF. Hogy mennyire fontos most Magyarország, és, hogy mennyire szükséges az időhúzás és Magyarország megszállása érdekében, s ugyanezért a megszállást fedező kormány fenntartása, azt az is mutatja, hogy Gyurcsányt mentesítendő idehívtak egy Strausz-Kahn nevű IMF vezérigazgatót, hogy jelentse be a költségvetés módosítását és a további szigorításokat. Agyafúrt gyerekek ezek. Ha Strausz- Kahn szól, maga Jehova dörög az égből, az ellen nincs apelláta. Gyurcsány fel van mentve. Azóta a hivatalos sajtó és a hivatalos képernyő magától értetődő dologként kezeli a negyedik költségvetést, új elnevezései közül már csak a peresztrojka hiányzik, és azok a rossz fiúk, akik értetlenkednek és a fejüket csóválják. Azt várják, hogy mindenki egy emberként sorakozzék fel a Strausz-Kahn-i megszorítások mögé és ha februárban vagy márciusban újabb tekerés következik, amögé is.
Végeredményben minek egy államnak költségvetés, ha úgyis a válság írja? A nagy hazugság persze éppen ez: a magyar válság csak kisebbik részben a világválság következménye. A magyar válság adósságválság, egy évtizedek óta folyó nemzetközi kizsákmányolás következménye, amelyből most már nem lehet sem nádszálkarcsú állammal, sem a szociális kiadások tarra vágásával, sem valuta-trükkökkel, sem adópréssel kikecmeregni. Egy út van: nem fizetni, mert már százszorosan megfizettük. Csak adósságrendezéssel, átütemezéssel és a kamatfizetési kötelezettségek felfüggesztésével kezdhetjük a kilábolást. Ha a magyarság nem vív ki magának néhány év lélegzési pihenőt és ezenközben nem töri meg természetesen a kamatfizetésben érdekelt vékony felső, gyarmati burzsoázia hatalmát és nem kezd egyúttal megfizethető, tisztességes adók és járulékok közepett dolgozni, saját munkából élni, saját tőkét gyűjteni és emellett szerényen, de normálisan élni, szerényen gyarapodni, akkor elveszett. Jöhet akármilyen kormány, itt toldozással-foldozással semmire sem lehet jutni.
Erre azt fogják rávágni: ez szocializmus. Sőt, mivel én mondom: nemzeti szocializmus. Mondjanak, amit akarnak. Ez a megmaradás egyetlen lehetősége, amelybe a liberálkommunizmus, az úgynevezett baloldal juttatta a nemzetet. Egyúttal vége van a demokrácia örve alatt folytatott mérhetetlen síbolások korszakának is.
Nem tragikus, sőt üdvös is lehet, ha ezenközben néhány pénzszivattyúként működő internacionális cég kivonul az országból. Nincs itt most túlságosan sok irdatlan haszonnal dolgozó bank, biztosító, kereskedelmi cég? Miért nem veszi észre egyetlen kormány sem, hogy ezek emelik ki a pénzt a gazdaságból, ezek trükköznek és ezek tartják fenn a bűnös, rossz rendszert, s ezek terjesztik összefonódva a televíziókkal a haszontalan, a beteges életformát, a szórakozás mindenek- felettiségit, a nagy zabálások kultuszát - amikor százezrek éheznek és ártatlan gyermekek füle cseng az éhségtől.
Ehhez a lépéshez, amely végeredményben rendszerváltozás, nagy elszánás, nyíltság és valóban nemzeti összefogás szükséges. Ezt ennek a kormánynak uralma alatt nem lehet elképzelni sem, hiszen éppen azért tartják Strausz-Kahnék, Singerék, Bronfmanék, IMF-ék és Világbankék, hogy ezt ne lépje meg, pontosabban, hogy ennek még a felvetését is akadályozza meg. Mi itt, ebben a hetilapban már évek óta hangoztatjuk, javasoljuk, és a MIÉP minden eddig kiadott programjában szerepel. Ezért bennünket elszigetelnek. Ám tavaly ősszel tőlünk függetlenül is feltört a kérdés. A Magyar Nemzet hasábjain megjelent egy írás az adósság átütemezéséről, de semmi visszhangja nem keletkezett, elszigetelték. Az országot kiárusító, gyarmattartó elit, amelynek túlnyomó része zsidó, elemi érdeke a kamatfizetéshez és a belőle keletkező nemzeti-népi romláshoz, hitvesztéshez, kilátástalanság-érzéshez fűződik. Az ország megszállásának alapfeltétele az így előidézett pangás, tehetetlenég, reménytelenség. Ezt az elitet a népszavazás eredménye szájon csapta. De kiheverték, mert megint semmilyen mozgósító erő nem hajtotta ki az utcára a polgári tömeget - nem a focihuligánokat -, hogy elsöpörje a kormányt és a komprádorburzsoáziát. Lehet, persze, hogy már nincs polgári erő, nincs akaratképző központ ebben a társadalomban. Ebbe azonban nem szabad beletörődni. Ma az egyetlen nemzeti politika az ellenállás szervezése, a példamutatás. Persze a kóklereket el kell távolítani eb- ből az útból. Mert nyilvánvaló, hogy a kormány most már saját zsoldjában álló akarat-féleség-képző pártokat, szervezeteket, ál-szervezeteket és beépített csoportosulásokat is működtet, és ezeknek ad meg minden lehetőséget - a hangoskodásra, hőzöngésre, a jobbérzésűek eltántorítására. Azt már régen nem reméli és nem is küzd érte, hogy szabályos tiszta választáson kerekedjék az ellenzék és a nemzeti erők fölé. Már csak a katasztrofális vereség elkerülése és a beépülés foglalkoztatja. Beépülni a nemzeti pártokba, új pártokat és egyesületeket szervezni, piros, fehér, zöld, vagy akár Árpádsávos lobogók alatt. Mindegy, csak bent lenni és bent ragadni a hatalomban.
Most újra - kabarényelven szólva: helyzet van. A kormány és a gyarmati burzsoázia elérkezett lehetőségei határára. Ezt a 25 milliárd dolláros IMF-kölcsönt még feléli, de te-kintettel arra, hogy több pénz nem jön be sehonnan, menthetetlenül belezuhan az államcsődbe. Olyan és akkora káosz lesz, amilyen még elképzelve sincs. Semmi sem fog működni és semmit nem fizetnek ki. Már nem az előre hozott választás lesz a kérdés, hanem az, hogy kerül-e néhány ember a bakra, aki megpróbálja vezetni az országot. Természetesen ekkor ugrásra készen fognak állni a komprádorburzsoázia ültetvényes zsoldosai is és megpróbálják ők ragadni magukhoz - ideiglenesen! - a hatalmat. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni.
Most, miközben ők még költik a 25 milliárd dollárt és dolgozgatnak a költségvetés ötödik-hatodik, márciusi és áprilisi változatán és minden reményüket a világgazdasági válsághoz fűzik, szinte lubickolnak benne, most kellene utcán, parlamentben, mindenütt kormányt buktatni.
Azért most, sürgősen, mert most még nem tudnak az ellenük szóló fellépéseknek, sztrájkoknak, lázadásoknak etnikai élt adni. Nem tudják előbb cigányellenessé, majd antiszemitává tenni. Utolsó eszközük ugyanis ez. Be kell hívniok valakit, hogy megvédje a cigányokat és a zsidókat, aztán persze csak a zsidókat a népharagtól, a szélsőjobb felkeltette pogromoktól.
Aki nem látta, hogy mi történt most Gázában, az vak.
Magyarországnak igenis vannak anyagi tartalékai. A Makói árokban lévő irdatlan gázmennyiség szakemberek szerint 2012-re kitermelhető állapotba kerül. Ha ez igaz, nekünk nem kell se Nabucco, se Déli áramlat, szolgáltatók lehetünk, komoly jövedelemre tehetünk szert. Természetesen a magyar föld kincse feletti rendelkezést vissza kell szereznünk. Erről most mélyen hallgatnak. Mintha nem is volna. Pedig ez a kincs óriási távlatokat nyit a gáz mellett, azon fölül is. A tény, hogy a Magyar Alföld egy része felett igen vékony a földkéreg és közel van a magma -talán, az én laikus eszemmel... - isteni ajándék is lehet. De ehhez a Magyar Alföldet a magmáig ma-gyar birtokba kell venni. Komprádorburzsoá kormánnyal ez lehetetlen. Az kiárusítja. Valahol a Hajdúságban is találtak egy kisebb gázmezőt. Azonnal eladták.
Most, ahogyan ők mondják: hozzányúlnak a családi pótlékhoz és az áfához. De nem érintik a felső vezetők, a menedzserek havi hat-hét milliós jövedelmeit, és a bankvezetőktől az állami egyetemek csúcsvezetőinek borzalmasan igazságtalan túlfizetettségét, a va-gyonügynökség és a vagyonkezelők irdatlan millióit. Ugyanakkor hagyják szenvedni és szinte éhezni a kutatókat, a tudósokat és a középosztály munkát végző egyedeit.
Mikor telik be a pohár, magyarok?
| < Előző | Következő > |
|---|
