Magyar Igazság és élet pártja

Folytatva az év első hetében megkezdett gondolatmenetet, szükséges a magyar társadalom titkosszolgálati és elsősorban izraeli irányításának, ellenőrzésének tényeit szilárdabban alátámasztanom. Ennek jelenségei a következők: mindenekelőtt a bevándorlás, betelepedés, sőt még az átutazás adatainak, arányainak, számszerűségének és a már birtokolt volt magyar vagyon menynyiségének és az irányító személyek kilétének eltitkolása, teljes elrejtése és a közbeszédből való teljes kivonása. Ebből következik, hogy teljes feddésben vannak azok a személyek is, akik a mindenkori magyar kormánynak, de különösen ennek a kormánynak a parancsokat, vagy az ő szavukkal az "elvárásokat" közvetítik. A magyar titkosszolgálat voltaképpen arra kell, hogy ezeket az elvárásokat lefordítsa és végrehajtsa, mint magyar intézkedést, kormányrendeletet, vagy akár törvényt. Minthogy a parlamenti frakciók mindegyikének csak kisebb része tud minderről akármit is, és  ha tudna, ellenállna, vagy legalább berzenkednék. A meggyúrás az MSZP pártvezetőség és a magyar titkosszolgálat közös feladata, az ellenzéket vezetőinek most nem szükséges gyúrniok, csak a radikális lépésektől kell visszafogniok. Az MSZP-frakció meggyúrása eddig még mindig sikerült. A parlamenti ellenzék vezetői pedig válaszút előtt állnak. Helyzetük szinte megoldhatatlan. Nyílt ellenállás, szembeszállás a Moszaddal, Amerikával, módfelett kockázatos. Ha megteszik, soha nem kerülnek hatalomra. Ha viszont állandóan bizonygatják liberális, nem antiszemita voltukat és zsidó származású személyeket, vagy zsidó házastárssal rendelkezőket, és természetesen köztük a titkosszolgálat ideiglenesen alvó állományú ügynökeit emelik vezető pozícióba, mint Antall tette, akkor könnyen felhígul a párt, s mire kormányra kerülnek, több lesz bennük a fékező, mint az előmozdító. Ez a magyar politikai élet legnagyobb csapdája, de elmondhatjuk: Európa legnagyobb csapdája. Ha így történik, a nemzeti, népi, polgári erők kormányra kerülve majdnem impotenssé válnak. És cselekvésképtelenségük miatt a nép szemében, a történelmi ítélet előtt az árulás, mint olyan, mindig a számlájukon fog szerepelni. Az MSZP és az SZDSZ számláján ilyen tétel soha nem látható, hiszen hazafiságot, nemzetszolgálást tőlük ma már senki nem vár.
A leírtak így együtt a XXI. század totális diktatúráját jelentik. Ez a totális diktatúra azért szinte megdönthetetlen, mert a demokrácia látszólagos és valódi körülményei között, a felismerhetetlenségig elváltoztatva jelenik meg. A hatalmat lényegében a tőkés társaságok, pénzemberek és politikusok maroknyi csoportja tartja a kezében, ezek adják ki a megvalósításra az utasításokat, elsősorban a szolgálatoknak, a sajtónak, a tudományos testületek egy részének és az ezt az irányítást elfogadó kormányoknak.  Kivétel elsősorban Kína és India, noha ez utóbbi bizonytalan tényező is. Európa viszont - Svájc kivételé-vel - szinte teljesen meg van hódítva és alá van vetve. Jelenleg a zsidóuralom, ebben a klasszikusnak mondható formában, két európai országban áll fenn, Németországban és Magyarországon.
Az elnyomás következő nagyszervezete a tudatipar. Ahhoz, hogy az, amit a tőkés társaságok központjaiban elhatároznak, megvalósulhasson,  hogy az, amit ők titkosan akarnak végbevinni, az titokban is maradjon, ahhoz egy általuk szerkesztett nyilvánosság kell. A népek ebből az általuk szerkesztett nyilvánosságból kapják a liberalizmust, amely egyenlő a demokráciával és az egyén, az egó korlátlanságával, kapják a másságot és az élvhajhászást minden transzcendencia nélkül, kapják a nemzeti öntudat feleslegességét, a fogyasztás gyönyörét akkor is, ha nincs miből fogyasztani, és riadjanak el saját nemzeti öntudatuktól, hitüktől, vessék meg magukat, féljenek a szélsőségesektől, érezzék a maguk számára korlátnak és nyűgnek a családot, és szépen törődjenek bele abba a helyzetbe, hogy őket vezetik, felülről irányítják. Ennek a világképnek az elterjesztéséhez irdatlan mennyiségű pénz áll rendelkezésre, a kizsákmányolás minden haszna. Óriási tudományos szervezetek dolgoznak ennek érdekében. A tudatipar ma már a legkifinomultabb eszközökkel dolgozik. A fő cél, hogy a népnek a fogyasztáson kívül semmi más igénye ne legyen, és minden szabadságigényét felejtse el.
Most Magyarországon a tudatipar körülbelül nyolcvan százaléka a kezükben van, a fennmaradó húsz százalékon pedig néhány alapvető liberális elv kötelező elfogadásán keresztül és a saját embereiknek a beépítése által uralkodnak. Az ellenzék kezében lévő adók sem kérdőjelezhetik meg a holokausztot, egészükben nem lehetnek nemzetiek, nacionalisták, csak az állampolgárságot tekinthetik országszervező erőnek, a nemzetiséget nem, és a leglényegesebb kérdésekben nem foglalhatnak el radikális álláspontot. Ha ilyen eszme képviselője mégis műsorhoz jut bennük, attól előbb-utóbb meg kell válniok és azt el kell szigetelniök.
Évtizedeken keresztül a holokauszt elfogadása, a hatmillióban rögzített zsidó áldozat elismerése és az ezután megítélt, elsősorban német kárpótlás fizetése volt a kötelező. A holokauszt a hatvanas évektől kezdve, Kennedy elnök meggyilkolásával kezdődően államszervező tényező lett.  Olyan kormány a fehérbőrű emberek világában nem alakulhatott meg, amely ezt a hatmilliót és Auschwitzot, mint ennek a megvalósítási központját el nem ismerte, nem alakulhatott meg. A világot elöntötte az ennek a bizonyítására létrejött irodalom, filmipar, tévé, soha nem látott erővel nyomták bele az emberiség tudatába ezt a hamis holokauszt-világképet. Ennek elismerésében, terjesztésében sokszor maguk a németek és mindkét oldali kormányaik jártak élen. A Szovjetunió sem emelt szót ez ellen az erős és egyoldalú túlzás ellen. A bolsevikoknak is jól jött a német bűnösség, a népirtás felmutatása, mert ők nem csak a zsidókat irtották majdnem a németekkel egyenlő mértékben, hanem a saját népüket, népeiket is.  A német zsidóirtások, deportálások, munkatáborba kényszerítések gázkamra nélkül, holokauszt nélkül is megbocsáthatatlanok, de a háború utáni, a szövetségesek által végrehajtott német és magyar népirtások, a szovjet Gulag, az ukrán éhínség áldozatai és mindaz a borzalom is, ami még mindig érezteti hatását több nép életében szintén megbocsáthatatlan. De ezt a Nyugat, akármekkora volt is a hidegháborús ellentét, megbocsátotta Sztalinnak és utódainak. Ez volt az 1962-től 1990-ig tartó holokauszt világrend alapvető ellentmondása, hazugsága és zsarnoksága. A Kádár-Aczél rendszer a Szovjetunió létének, igazságának, rendszerének megkérdőjelezhetetlenségéhez hozzácsapta a holokauszt kötelező elfogadását. A zsidó, cionista elem túlsúlya még a KGB-nek is feltűnt, létszámukat és magas pozícióikat az apparátusban, a titkosszolgálatokban, a kulturális irányításban és a pénzvilágban erősen kifogásolták. A Nyugatra szökött volt KGB-könyvtáros, Mitrohin jelentése, könyve erről tanúskodik.
A holokauszt kontra szovjet mindenhatóságon alapuló világrend 1989-90-ben, majd 91-ben a Szovjetunió teljes felbomlásával tulajdonképpen megszűnt létezni. A közép-európai népek ugyan csak a szovjet rendszer ellen keltek fel, bársonyos, vagy nem bársonyos forradalmakban, és a holokauszt világrendjében élő Nyugathoz akartak idomulni, mégis, a változást mindvégig kezében tartó és irányító elit csoportok, zsidó agytrösztök előtt nyilvánvaló lett, hogyha a közép-európai népek valóban felszabadulnak, akkor a nemzeti öntudat szárbaszökkenése előtt sem lesz semmilyen akadály, a németek újra németek lesznek és a magyarok magyarok, és ez egyszersmind a holokauszt-kultúra végét és az uralom végét is jelenti.
Gyorsan, már 1990-ben elkészült az első szó-gépfegyver, a "szélsőséges." Aztán jött az "antiszemita". Egyidejűleg arról kezdtek beszélni, az új kormányoknak kötelességük megakadályozni, hogy a szélsőségesek visszahozzák a vészkorszakot, amikor a zsidókkal megint gázkamrában végeznek. Szélsőséges, vagy nemzeti érzelmű, hangsúlyozottan keresztény, avagy népi ne lehessen miniszter, államtitkár, képviselő, újságíró, majd természetesen ne lehessen képernyős és mikrofonos, és végül ki kell rúgni a McDonald�stól is, ha mosogatás közben az "édes Erdély itt vagyunk"-ot dúdolja... A globális cégek anyagi érdekén kívül nyilvánvalóan ezért kell kiszorítani a hazai kis-és középtőkét is, mert ezt, ha van anyagi ereje rá, nem lehet a magyar érzelmű magyar munkaerő foglalkoztatásától eltiltani.
 Ezért a globalizmusnak új origóra volt szüksége a régi holokauszt origó helyébe.  Ez 2001. szeptember 11-e lett - lett volna -, a két WTC torony ledöntése és az ott elégett sok áldozat. Először Amerikát rángatták bele ezzel két háborúba, majd a terrorizmust az egész világra kiterjesztve megint minden embert, illetve minden öntudatot ennek a szolgálatába akartak kényszeríteni. Ez a művelet kudarcot vallott. A két háborút ugyan meg tudták indítani, el is tudták veszteni, de a toronyiránti repülésekből és a belülről égő tornyokból nem lett mítosz. Az emberek már nem is veszik komolyan az USA-nak ezt a borzalmas sérelmét.
Ezért a nyugati világnak új origó kellene, de még nincs és kérdéses, hogy lehet-e az internet világában egyáltalán. A hatalmat azonban semmiképpen nem akarják kiadni a kezükből, és ezért erőszakhoz folyamodnak. A nyílt, kiterjedt erőszak Európában lehetetlen, tehát fű alatti kell, titkosszolgálati. Elsősorban a módszereit és az eszközeit, a szervezettségét és a titkosságát tekintve titkosszolgálati. Beépülni mindenhová, szétrombolni mindent, ha lehet észrevétlen és belülről, demokratikus követelésnek álcázva. Brigádokat, anarchiát markírozó csapatokat szervezni, amelyekre ragad a saját belső indulataitól hajtott sértett hajdú, vagy kozák természetű népréteg, s közben azt hiszi, ő a legjobb hazafi. Szétrobbantani és akcióképtelenné tenni minden kisebb és nagyobb nemzeti-népi, keresztény szervezetet, lejáratni, ócsárolni, hitelteleníteni.
Ha Gyurcsány menthetetlen, nem baj, csak tapasszuk hozzá Orbánt is, legyen ő is alkalmatlan. Minden jobbító szándék legyen értelmetlen, kilátástalan. Mivel a neoliberális és a tőkét kiszolgáló szocialista politika csődöt mondott és leégett, égessük le a jobboldal egészének politikáját is, terjesszük a nihilizmust. Minden rossz, a magyarság mindenben utolsó. Még nemzeti focit se engedjünk, a válogatott égjen le mindenütt, mert a győzelme egy kis sikerélmény mindenkinek. A Fradit pedig nyomjuk le a másodosztályba. Elég baj, hogy az olimpiákon még így is elég sokszor hangzik fel a magyar Himnusz és sok versenyző könnyezik.
A MIÉP aktuális szétverési kísérlete is ebből indul ki. Baj van a globalizmus és a cionizmus háza táján, nincs új eszmei középpont és ilyenkor veszélyes minden lényeglátás és minden csoport, párt, mozgalom, amely a lényeglátás köré szerveződik. A MIÉP szétbomlasztására nem ez a mostani az első kísérlet, de ez a leginkább titkosszolgálati befolyás, irányítás alatt álló. A bomlasztók azt mondják, a tagság véleményét képviselik, és ez jogosítja fel őket az elnök és az elnökség többsége elleni fellépésre. Lenin és Trockij is ezt mondták, amikor a mensevikeknek többségük volt az oroszországi szociáldemokrata pártban. Aztán lett belőle Gulág és sztalinizmus.
A MIÉP elnöke, mint lényeglátó van útban - ha ez nem hangzik szerénytelenül. Nemcsak azért, mert annak idején megírta a "Néhány gondolatot", hanem azért, mert most elkezdte a "Lámpás-programot" és megírta a "Kilábalás programját", amely talán, ha széleskörűen meg lehetne vitatni, egy új magyar rend alapjává válhatna.
A lényeglátó a sötétség erőinek mindig útjában van. Azoknak, akik a MIÉP-ben most alulról jövőnek hirdetik ki magukat, egy bajuk van: valóban az aljáról jönnek.