Kedves magyar testvéreim!
Ezt a március 15-ét sanyarú körülmények közt ünnepli a magyarság az egész Kárpát-medencében. Szemben az elmúlt évtizedek állapotaival most azonban már nem mondhatjuk el, hogy az anyaországban élő magyarság helyzete jobb, mint a Trianonban elcsatolt részek magyarságának helyzete. Már nem szegeződik minden magyar szem ide, mint a viszonylagos szabadság és bőség honára. A magyarok már nem ez után a szabadság és jólét után vágynak, ami itt van és szemüket nem Budapestre függesztik. Kezdik felismerni, hogy Budapest nem magyar, hanem inkább zsidó város. Mert hiába, hogy a nemzetiségi elnyomás, az állandó sértegetés, a kirekesztés, a megalázás most is osztályrésze a romániai és a felvidéki vagy a szerbiai magyarságnak, s egyáltalán nem lett könnyebb ott magyarként élni, itthon olyan mértékű lett a magyarság kiszorítása, szándékos elszegényítése, javaitól megfosztása, ami elhanyagolhatóvá teszi a különbségeket.
A magyarságot ma az egzisztenciális félelem alattomos férge rágja.
Ma a magyarság itthon minden életlehetőségtől meg van fosztva a saját életterében. Folyik az ország megszállása és népének földönfutóvá tétele. Lehet sokat beszélni arról, hogy milyen ostoba dolgokat büfög fel Szlovákiában két üveg borovicska között egy Szlota nevű ember, és lehet mélyen sajnálkozni azon, hogy a székelység még mindig nem tudta kivívni magának a területi autonómiát, de tessék ezt összevetni azzal, hogy Magyarországon már hat éve az a Gyurcsány nevű gazdasági és politikai ámokfutó a miniszterelnök, aki elad mindent, ami sűrűbb és ami hígabb a levegőnél, eladja a sóhajt, a könnyet, a temetőt és a templomot, off shore cégekbe helyezi a magyar verítéket. Jóvoltából maholnap az IMF fogja megmondani, hogy a kotlóstyúk hol és hogyan költse ki a tojásokat. Méghozzá úgy, hogy a tojásnak ne fájjon, amikor szétpattan és kibújik belőle a csibe. Vannak emberi jogok, állati jogok, tojásjogok, csak magyar jogok nincsenek.
A magyarság tönkretétele eladósítással és uzsorakamatok ráterhelésével folyik. 1990-ben az Antall-kormány 22 milliárd dollár adóssággal vette át az országot az utolsó kommunista kormánytól. Ez az adósság ma 91 milliárd dollár. Azért, hogy ennek a kamatait az állam fizetni tudja, a magyar lakosság 80 százalékát brutálisan el kell szegényíteni, meg kell adóztatni, illetve alul kell fizetni, éhkoppon kell tartani. Minden családnak, négy tagra számítva ezt a családot, 1990 és 2008 között 4,8 millió forint vesztesége keletkezett, azaz nyolcmillió ember vesztett egy-egy közepes méretű panellakást, vagy egy jóképű falusi házat. Azért, mert a pénzügy urai nyakló nélkül vették fel és veszik fel a hiteleket és ragaszkodnak a pontos kamatfizetéshez, az uzsorakamat és a kamatos kamat kifizetéséhez, hogy kapjanak újabb hiteleket. Fekete János és tanítványai, Békesi László, Bokros Lajos, Surányi György számára – most a Reformszövetségbe tömörült elvtársak ők – csak egy cél létezik: a fizetőképesség megőrzése. Az, hogy a még tízmilliós magyarságból nyolcmillió tönkremegy ebbe a megőrzésbe, és hárommillió már régen tönkrement és csak vegetál, nekik nem számít. Az uzsorakamatokat a népen hajtják be. Mert a felső tíz vagy húsz százalék a vezetők és a dúsgazdagok számára a huszonöt százalékos áfa az élelmiszereken semmi. A szegény embernek meg azt jelenti, hogy nem eszik húst és a gyermeke nem iszik tejet, és ha beteg, sorba kell állnia. Ott hal meg várakozás közben.
Ők nyernek az adósságszolgálaton, hiszen a megbízóik, a külföldi bankok is fizetnek nekik a behajtásért. Milliárdjaik vannak off- shore cégekbe kihelyezve. A Magyar Nemzeti Bank elnökének Ciprus szigetén bejegyzett off-shore cége volt vagy van is, és amikor ez kiderült, nem mondott le rögvest, hanem tartja magát a kijelentéséhez, miszerint nincsen ingyenebéd. Csakhogy százezrek, ha nem kapnak ingyenlevest, nem esznek semmit.
Ez az uzsora öli meg a magyarságot és ez az uralom fenntartásának is a leghatásosabb eszköze. De mindenekelőtt ez kell a betelepítéshez. Azt mondják, szó sem lehet az adósság elengedéséről, átütemezéséről, mert a magyar adósság többsége már államkötvényekben van és azzal nincs mit kezdeni. Ez nem igaz. Ha egy magyar érdeket szolgáló vezetés kerül uralomra, az le tudja tárgyalni a hitelező pénzintézetekkel a kötvények túlnyomó részének a visszavásárlását. El tudja érni a visszavásárlás alacsony árát, amint azt megtették például Argentínában, amikor az eladósodottság következtében a gazdag Argentína működésképtelenné vált és zavargások törtek ki, és a hitelezőknek azzal kellett szembenézni, hogy ha nem adnak részleges mentességet, semmit sem kapnak. Van rá példa tehát, az államkötvényekből származó terheket is lehet enyhíteni, ha éppenséggel nem az a cél, hogy egy nemzetet eltüntessenek és megszálljanak. Ha azonban a nemzet vezető elitjének a nemzet érdekével ellentétes érdekei vannak, ha megbízást teljesít, ha a betelepedést akarja előkészíteni, akkor nem lehet. Tehát ez is hazugság, szép szakmai köntösbe öltöztetett hazugság, népirtó hazugság.
Mert gondolkozzunk, magyar testvéreim! Ha 18 év alatt több mint négyszeresére nőtt az adósság, 22 milliárd dollárról 91 milliárd dollárra és ennél még gyorsabban nőttek a kamatok, mert mindig rosszabb és rosszabb feltételek között lehetett felvenni a hiteleket és eladni a kötvényeket, akkor a következő 10–12 évben ismét megnégyszereződhet az adósságteher. Ez már az abszurditás körébe tartozik, de bekövetkezhet. 360 milliárd dollárral is tartozhatunk, közben nyolc-kilenc millióra lefogyatkozva. Mibe lesz beleszólásunk, ha mindenünk, az utolsó lábtörlőig a külföldi bankoké lesz? Mit fog kormányozni a kormány 360 milliárd dolláros adósság mellett? Nem leszünk Palesztina, vagy a Ruanda? Nem sülylyedünk etióp szintre? Nem fog mindenki undorral elfordulni tőlünk? Hiszen ez máris elkezdődött. Sólyom László gépét, pökhendien, nem engedik leszállni Marosvásárhelyen, a szomszédos EU-országban. Mi ez, ha nem megvetés, kiröhögés. Ez nem Sólyomnak szól, hanem a magyarságnak. Arról nem is beszélve, hogy szerintem Gyurcsány boszszúálló keze is benne van a dologban. Ilyen botrányos sértést két EU-tagállam között csak a kormányok és a titkosszolgálatok titkos egyetértésével lehet megkockáztatni. Ez egy bársonyos szarajevói merényletnek is felfogható, amiből aztán az első világháború lett. Most persze nem lesz, mert a magyar kormány ezt megrendelte, tehát szépen lenyeli. Ennyit március tizenötödikéhez való vi-szonyáról.
Ha 91-ről előbb kétszáz, később háromszázmilliárd dollár fölé emelkedik az adósságunk, akkor itt minden fölött a hitelezők fognak rendelkezni. Állami önállóságról már álmodni sem lehet. Lesznek szépen körbe kerített luxuslakóparkok, várak, őrzött területek, kies helyeken és lesznek putrik, nyomortelepek, melyekben azonban nemcsak cigányok fognak élni, hanem magyarok és cigányok vegyesen.
Mert az adósságszolgálat erőltetése nem véletlenül történik. Surányi György, Bokros Lajos, Békesi László, Demján Sándor és természetesen a csiszlik kormány éppen ennek az elputrisodásnak az érdekében, a magyarság mielőbbi kipusztítása érdekében erőlteti az adósságszolgálatot. Cél a még meglévő magyar középosztály elnyomorítása, megszüntetése. A magyar középosztály még roncsállapotban is útban van. Először is lakik. Jó lakásokban, amelyeket meg akarnak szerezni az idegenek. Aztán dolgozik és gondolkozik. Némely egyedei, családjai hozzájutottak egy kis földhöz. Gyümölcsöt, bort termelnek, gondolkodnak, írnak, ellenvetéseket tesznek, némelyek templomba is eljárnak, március tizenötödikén a szabadságharcra, október 23-án a forradalomra emlékeznek. Egyszóval útban vannak. Tömeges kiirtásuk, mondjuk a katyini módszert alkalmazva, disszonáns lenne. Az adósságszolgálat sokkal hatásosabb módszer.
Az embereket az utóbbi években szinte rábeszélték, hogy vegyenek fel devizahiteleket lakásra, autóra, plazmatévére. Ez nagy kegynek volt beállítva. De akik ezt elindították, tudták, hogy a forint árfolyamával azt tesznek, amit akarnak. Szándékos aljasság volt ez, és elsősorban az ingatlanok megszerzése volt a cél és a középosztály lelki tönkretétele, elbizonytalanítása. Azóta azok a tíz- és százezrek, akiknek az árfolyamváltozás és a munkanélkülivé válás következtében törlesztési gondjaik vannak, szinte semmi másra nem tudnak gondolni, és tulajdonképpen minden közösségi cselekvésből ki vannak kapcsolva. Borzalmas helyzetben vannak, minden részvétet megérdemelnek.
Szorongjon a magyar. Magyarország csak akkor lehet biztonságos, kényelmes, ingyen nyaralótelep egyes idegeneknek, ha a magyar lakosság egzisztenciálisan szorong és eltűr mindent, le egészen a putriig. A Közel-Keleten megfáradó, a helyét nem találó zsidóság százezerszámra telepszik le itt, ha a magyar középosztály lakásai, villácskái, otthonai kiürülnek. Jönnek majd a világ minden tájáról, a magyarság meg fizeti az adósságot és hallgat.
Ez nem látomás, kedves magyar testvéreim, ez nem egy elkeseredett idős ember szorongása, ez a valóság, a magyar jövendő – ha hagyjuk. Ez bele van írva a folyamatokba, és tételesen igazolható, tudományos tény, statisztikai tény.
Kilencvenben az SZDSZ kimondta, az MSZP visszhangozta, hogy az állam rossz tulajdonos, tehát mindent el kell adni. Elkezdődött az állami vagyon eladása, privatizálása. Akkor is hatalmas összegeket vettek fel hitelbe, de akkor az eladások ezeknek egy részét még fedezték. Az eladások azonban a valós érték legfeljebb harmadán történtek. Minden jött-ment tőkésnek megérte Magyarországon üzemet, bányát, cementgyárat és olajütőt és cukorgyárat venni, még akkor is, ha azonnal bezáratta. Elitünk, amely most az adósságszolgálatot erőlteti, akkor a harmadáron, sőt negyedáron történő gyors eladást erőltette.
Kedves magyar testvéreim! Hazánkban az utolsó három évtizedben annyi gaztett történt, hogy tulajdonképpen az a csoda, hogy még élünk és még ennyien is itt vagyunk, itt merünk lenni. Ha lesz még jövője Európának, akkor ezt a tönkretételt, mint egy nemzet adósság által való mesteri kiirtását, tanítani fogják.
Most minden igyekezetük arra irányul, hogy megtanítsanak bennünket politikailag korrektül beszélni. El akarják kobozni még a szavainkat és a pontos kifejezéseinket és talán a verseinket is. A Talpra magyar nagy veszélyben van. Meg akarják tiltani, hogy kutassuk a történelmet. És ha egy vészterhes korszak történelmi tudományában hazug állításokat találunk a szenvedésekről és az áldozatokról, a gázkamrák létéről vagy nemlétéről, a katyini vérengzésről vagy a málenkij robotról, a szibériai és a magyarországi munkatáborokról, akkor azt ne tehessük közzé, ne taníthassuk az iskoláinkban és ne is beszélhessünk róluk. A magyar szenvedésről és a szenvedések és a sortüzek összefüggéseiről, okozóiról pedig végképpen hallgassunk. Soha ne fedezzük fel, hogy azoknak a magyar szenvedéseknek az okozói ma is hatalmon vannak, és ma is szenvedéseket okoznak a magyarságnak. Ez a lényeg.
A helyzet drámai: őket szorítja az idő, ők meg a mi nyakunkat szorítják. Ha ők most, még a Gyurcsány-kormány fennállása alatt nem tudják nyélbe ütni a holokauszttagadást tiltó szájkosártörvényt, akkor attól kell tartaniuk, hogy a jövőben nem sok esélyük lesz a meghozatalára, mert az se biztos, hogy bekerülnek a parlametbe. Viszont ha nem hozzák meg a holokauszttagadást tiltó törvényt, akkor a betelepülő zsidóságnak meg a már bent lévőknek nem lesz komfortérzésük. Félniök ugyan nem kell, mert tudják, hogy a magyar türelmes fajta, béketűrő a végtelenségig, de mégis megnyugtatóbb, ha mindjárt kupán lehet nyomni törvényesen is azt, aki technikai okokra hivatkozva tagadja a gázkamrák létét, vagy különösen az áldozatok számát, ami után a jóvátételt a kései nemzedékeknek is fizetniük kell. Tehát pisszenés se legyen!
Természetesen nekünk magát a betelepítést kell megakadályoznunk. A legelemibb nemzeti jog, országbirtokosi szabály, hogy nekünk kell eldöntenünk: kiket fogadunk be hazánkba és milyen feltételek között. Itt nincs kivétel. Jómagam és a családom dönti el, kit engedek be az otthonomba, kit fogadok vendégként és kit veszek be az életközösségembe. De az adósságszolgálat erőltetésével és a holokauszttagadást tiltó törvénnyel meg az egész mai politikával azt akarják elérni, hogy a jövevény döntse el: igénybe akarja-e venni az országot letelepedés céljára. Ez a legnagyobb igazságtalanság. Amikor a tizenharmadik században a kunok idejöttek, mint ázsiai rokonnép, a király és az udvara döntötte el, hogy befogadja őket. Befogadta és ők most a legjobb magyarok. Más népcsoportokkal is így történt ez, amíg független volt az ország. A török hódoltság után pedig az elnéptelenedés tette szükségessé a németajkú, szlovák nyelvű és egyéb magyar testvéreink betelepítését. Hívták őket főuraink, s jöttek és szorgos munkával, hatalmas erőfeszítésekkel megkapaszkodtak a magyar földben. De sohasem a jövevény döntött, és nem jöhetett senki hívás nélkül és főként nem jöhetett úgy, hogy előtte és éppenséggel az ő érdekében a magyar társadalmat tönkreteszik. Most itt ez történik, csak senki nem meri kimondani.
Ezt a szájkosártörvényt meg kell akadá-lyozni. Látható, hogy ma minden e körül forog. Ezért van a válság pánikkeltésig felfújva, ezért van a cigánykérdés durván előre tolva, s ezért történik minden, ami történik.
De nem a cigányokat védik. Senki ne higyje el, hogy a legcsekélyebb jó szándék is megvan bennük ez iránt a nehéz sorsú, szeren-csétlen népcsoport iránt. A harc a magyarság ellen folyik. A magyarság számlájára kell felírni valamilyen borzalmas bűnt, hogy kössön vádalkut. A magyarságot kell befeketíteni, bűnös, kirekesztő néppé tenni, lelkifurdalásba kényszeríteni, hogy ne merjen fellázadni tényleges urai és elnyomói ellen. Tűrje el, hogy itt, ebben az ezeréves keresztény hazában a keresztény magyar az utolsó.
Ha elfogadjuk a politikai korrektség bikkfanyelvét és a szólás- és gondolatszabadság korlátozásának tervét, éppen most, amikor kitört a harmadik világháború, akkor a legrosszabbat tesszük, amit csak tehetünk.
Kedves magyar testvéreim! Az imént azt mondtam, kitört a harmadik világháború. Ez nyilván magyarázatot igényel. Hogyan gondolom én ezt? Eddig minden világháború a világ újrafelosztásáért tört ki. A győztes mindent visz alapon. Ez a pénzügyi, gazdasági krízis azért nevezhető világháborúnak, mert a nukleáris technika elterjedtsége és pusztító ereje következtében fegyveres világháborút nem célszerű kirobbantani, mert akármelyik fél veti be, akárhol a nukleáris erőt, lényegében véve minden ország, minden város elpusztulhat. Mindössze Új-Zélandnak van némi esélye a megmenekedésre, ezért mostanában ott is nagyarányú ingatlanfejlesztések folynak. A világ újrafelosztásáért folyó küzdelem most egy pénzügyi-gazdasági válság formáját öltötte fel, mert a világkormány, a háttérhatalom így döntött, mert neki háború kell. Ezt a világháborút nem tábornokok vezénylik, hanem bankárok és titkos szövetségek, Nagy Orient Páholyok kései utódai. Ez nem pénzügyi válság, nem is változás, hanem világháború. Ilyenkor a dolgokat nevükön kell nevezni. Ilyenkor meg kell nevezni a felelősöket és a haszonélvezőket. Most is vannak hadiszállítók, akik papírbakancsot szállítanak a frontra, a hómezőkön küzdő bakának. Most is vannak, akik mesésen meggazdagodnak az úgynevezett válságból. Most is vannak kevesek, bankok és bankárok, akiknek a dollár- és euró-ezermilliárdjait juttatják az adófizetők pénzéből, pontosan úgy, mint amikor kitör a háború és fel kell szerelni a hadsereget. Akkor ágyút kell önteni és ezért be kell szolgáltatni a harangokat. Azt állítják, hogy a válság okozói nélkül összedől a világ, és a bankokat meg kell menteni. Nem, kedves magyar testvéreim. A bankokat nem kell megmenteni. Az embert kell megmenteni – a bankoktól.
Megint becsapják az embereket. Azt hazudják, hogy most megint csak néhány évig kell nélkülözni és azután majd visszaáll az a rendszer, az a bőség, ami most megszűnt és majd megint lehet áruvásárlási hitelből Kinder tojást venni. Nem, magyar testvéreim! Ennek a válságnak úgy soha nem lesz vége, hogy viszszaáll az a helyzet, amelyben annyi autó fogy, mint tavalyelőtt fogyott, hogy az emberek a rákjuk tukmált hitelekből fenntartják a túlzott, értelmetlen fogyasztást és elpusztítják maguk körül a természetet. Azt, hogy milyen világ lesz ezután, nagyon nehéz megmondani. Senki sem tudja. Ránk nem is tartozik Amerika élete, se szerecsen elnökkel, se szerecsen elnök nélkül. Ránk a magyar élet tartozik.
Mi csak azt mondhatjuk, magunkra, magyarokra nézve, hogy mi így, ahogy éltünk, nem élhetünk, mert így nem is szabad élnünk. Mi tönkremegyünk, és akaratunk ellenére megszállnak bennünket és mindenünket elveszik, ha nem változtatunk gyökeresen az életünkön.
Most ezen az ünnepen az új, harmadik utas elképzelésünknek csak egyetlen mozzanatát emelem, ki. Ez azonban az egészet meghatározza. Nekünk egyetlen kincsünk maradt, amelybe belegyökereztünk itt több mint ezer év alatt: a magyar föld. Azt nem szabad elvesztenünk, csak az tart meg bennünket és ami azon terem. Mert nemcsak búza terem benne, hanem nyelv is, kultúra is.
Nekünk ebben a válságban sokkal egyszerűbb életre, de egyben sokkal tartalmasabb életre kell berendezkednünk. Nekünk most mindenekelőtt avatott tudósaink segítségé-vel meg kell állapítanunk a célszerű birtokméreteteket, és új földosztást kell végrehajtanunk. Nemcsak az állami földalapokat kell szétosztanunk fiatal, hozzáértő és erre az életre vállalkozó fiatal magyar családok között, akik vállalják, hogy két-három-négy egészséges magyar gyermeket felnevelnek ezen a földdarabon, ami három gyermek után a tulajdonukba kerül és örökölhetővé válik, hanem minden túlságosan nagy földbirtokot is meg kell szüntetni törvényesen, akár volt kommunistáé az a föld jelenleg, akár már át van játszva kibucnak. A magyarság megmaradása ma azon múlik, hogy akad-e egy néhány ezer magyar fiatal pár, aki tehetséggel, szorgalommal, hozzáértéssel és természetesen az egész társadalom értő figyelme és segítése mellett megfordítja a kihalás irányzatát és új életet teremt a magyar vidéken. A földbe gyökerezve. Egy új magyar, földbe gyökerező, hiteles középosztály megteremtése a magyar megmaradás kulcskérdése.
Véget kell vetni a bevásárlóközpontokban való tengődéses, ácsorgásos életnek, abba kell hagyni a bárgyúság és a lélekrombolás képernyőinek bámulását. Végre át kell látni, hogy az az úgynevezett modern életvitel, amit anynyira reklámoznak, az az úgynevezett kényelem és az az úgynevezett pacifizmus, amely megszüntette a magyar hadsereget és azért Románia Gyurcsánnyal, Szilvásyval és ki tudja még kivel együttműködve megteheti, hogy nem ad leszállási engedélyt a magyar köztársaság elnökének – idevezetett. Aki akar, belénk rúg, aki akar, röhög rajtunk, mert mi nem vetjük le magunkról aljas szándékú elitünket, kizsákmányolóinkat és félrevezetőinket. Nem a román nép tehet arról, hogy Sólyom nem szállhat le Marosvásárhelyt, hanem a magyar kormány aljassága.
Az egyszerűbb élet nem rosszabb élet. A jól végzett munka után az ember kiegyensúlyozott, és nem jár idegorvoshoz vagy kuruzslókhoz. Ha az ember azon a helyen áll helyt, ahová a sorsa vetette és ott dolgozik, ahol a képességei engedik, az ember elégedett lehet és egészséges. Aki azonban, például képességei ellenére igazságügy-miniszter, az belerokkan. Dávid Ibolya volt igazságügy-miniszter, és lelki megroggyanása most van folyamatban, szegénynek, Draskovics Tibor agyát most öntik el a paragrafusok, mint delirium tremens esetén a hangyák, de majd elmegy szafarira és beszegődik egy hozzá hasonló szellemi bútorzatú rinocéroszcsaládba házi jogásznak. Ő szorgalmazza a holokauszttagadást tiltó törvényt.
Ennek a mai képtelen rendszernek az az egyik trükkje, hogy nagyon sok embernek a képességei fölötti helyet, munkát, pozíciót ígér és a neki megfelelőt alantasnak, szégyellnivalónak állítja be. Ez az egyenlőség hamis elvén alapszik. Az ember jog szerint, törvény előtt természetesen egyenlő és mindenképpen annak kell lennie. De az ember képessége, rátermettsége szerint nem egyenlő. Nem lehet mindenki vezető és mindenki tudós, de senki sem alábbvaló azért, mert elvégzi a rá eső, egyszerűbb munkát. De aki dologtalan és nem a saját hibája vagy szerencsétlensége folytán esett ki a munkából, hanem kerüli a munkát, az nem lehet egyenlő senkivel. Akár roma, akár nem roma. Ha azonban az emberek nagy tömegei elé felrajzoljuk, hogy mindenki minden lehet, mégpedig jóformán erőfeszítés nélkül, tanulás nélkül, pusztán az egyenlőség elve alapján, akkor az emberek millióit tesszük előbb kényelmessé, aztán boldogtalanná. Minden társadalomban kell hogy legyenek kiválók, érdemesek, vezetők, akiket tudásuk, erkölcsük, hitelességük, hivatottságuk tesz vezetővé. Ha mindenki egyenlő, akkor kialakul az a helyzet, amelyben egy vékony álelitnek, amely se nem művelt, se nem hiteles, se nem szorgalmas, több joga lesz, és sokkal több jövedelme is, mint azoknak, akik dolgoznak. Azért, mert a dolgozók az egyenlőséggel vannak jóllakatva. A mai magyar álelit az egyenlőségre és a demokráciára hivatkozva tehet meg akármit a többséggel. Ez képtelenség.
Nekünk most olyan egyszerű társadalmat kell létrehoznunk szívós, kitartó munkával, amelyben lehetőleg mindenki a helyén van.
Ha létrejönnek az új magyar családi birtokok és azok szövetkeznek és megteremtik a maguk iskolarendszerét, kovácsműhelyeit, cukorgyárait, konzervgyárait és vágóhídjait is, felépítik a saját szolgáltató rendszerüket is, beleértve az internetszolgáltatást és az ügyintézést is, akkor elmondhatjuk, hogy túléltük a válságot, túléltük a világháborút, túléltük a megszállást. Az új magyar kultúra egyszerű kultúrát jelent, valósággal és hittel kibélelt magyar kultúrát és új iskolarendszert is szükségszerűen. Nyugodt „földhözragadt”, de égre tekintő világnézetet is. Ezekre a tanyaközpontokra természetesen kell majd sok lóápoló, de itt filozófusok is fel fognak nőni, magyar filozófusok. Ennyiben szerencsés, hogy kitört ez a világválság és világháborúvá fejlesztették az okosok. Magunktól nem tértünk volna észre.
Magyar testvéreim! Az új, válság utáni saját életünkben nem az kell, hogy meghatározza az egyes ember értékét, hogy mit tud megvenni, mennyi bóvlija van, hanem az, hogy milyen munkát végez, mit tud, mi fűződik a nevéhez a kis közösség életében. Az új, a harmadik út Magyarországában nem fogunk ennyit fogyasztani, ennyi feleslegeset semmiképpen, de nem lesz a társadalomban éhező gyermek, tudatlanságban felnövő, sem roma, sem nem roma. Nem lesz, nem lehet kiváltságos ember, nem lesz benne kiválasztott nép. A harmadik út Magyarországa a magántulajdon elvén fog alapulni, a szociális piacgazdaságot fogja új körülmények között megteremteni, de annyiban szocializmus is lesz, amennyiben nem lehet benne munkanélküli ember sem.
A harmadik út nem az általános gazdaságot, nem a bankrendszert, nem az államot nem a multikat és a trösztöket akarja növekedési pályára állítani, nem a talmi fog benne növekedni az igazi helyett, talán nem is lesz benne növekedés, ahogyan azt a mai közgazdaságban értik. Nem. A harmadik út Magyarországában a család fog növekedni. A magyar család.
A talpra állt magyarságban a talpra állt magyar család.
| < Előző | Következő > |
|---|
