Az élet elmondhatatlan kegyetlenségre képes!Már akkor próbára tett, amikor rövid időre úgy tűnt, abba kell hagynod a hokit, ami pedig az életet jelentette Számodra!
Aztán úgy tűnt: mégiscsak van igazság, hiszen folytathattad a játékot.
Folytattad is! És hogy?!?
Ha lehet, még alázatosabb, még közvetlenebb, még szerényebb, és még eredményesebb, gólérzékenyebb lettél! Bajnoki címeket szereztél évről-évre, elmaradhatatlan társaddal, Palkovics Krisztiánnal pedig a osztrák ligát is meghódítottátok! Mindezt klubszinten. A válogatottat, az ottani csodákat pedig alighanem úgyis mindenki ismeri! Egyre-másra győztétek le a soros világbajnoki- és olimpiai címvédőket, örömet és boldogságot adva ezzel mindinkább növekvő rajongótáborotoknak! Majd betetőzvén az addigiakat, elmentetek messzire... Egészen Japánba!
Miért?
Hogy megvalósítsátok mindazt, amiért elkezdtétek ezt a játékot. Bejutni a legjobbak közé!
SIKERÜLT!!! Feljutottatok az "A" csoportba!
Onnantól kezdve mindannyian arra készültetek, hogy ott jégre lépjetek! Érthető! Kanada ellen játszani az "A" csoportban, az a csúcsok csúcsa egy magyar jégkorongozó számára, és alighanem az is marad, amíg jégkorong lesz a Földön! Te is mentél volna... Sőt… Ha rangsorolásra kényszerült volna a kapitány alighanem Téged írt volna fel elsőként!
Erre tetted fel az Életedet! Az Életedet, amely most – itt a Földön legalábbis – véget ért!
A csapat, sokunk imádott csapata Nélküled is megy Svájcba! Muszáj mennie! Ott pedig Érted is játszanak majd, ez holtbiztos! Még akkor is, ha egyértelmű: ez a csapat többé már sohasem lehet teljes!
Nincs ezen a Földön igazság! Az Égben azonban igen... Legalábbis ebben hiszünk, ebben reménykedünk itt ezen a sártekén... Te rövidesen megtudod, hogy így van-e?
A Jóisten legyen Veled a Rád váró úton, emléked a szívünkben örökké élni fog!
ISTEN ÁLDJON, KISCSICSÓ!
Kovács Attila
| < Előző | Következő > |
|---|
