– Mi a hitvallása a Konzervatív Körnek? – kérdezzük dr. Bogár Lászlót:
– A konzervatív kifejezés az elmúlt évszázad során negatív színezetet kapott, mint a maradiság. Ez a modernitás elbeszélési rendszere a maradiság szinonímájaként kezeli a kifejezést is, és ez persze egyfajta nyelvi háborút is jelöl.
– A (nem)létező szocializmus idején kifejezetten pejoráló jelző volt.
– Ebben ugyanazt a küzdelmet kell felfedeznünk, amely egyébként végigkíséri az elmúlt kétszáz évet, a francia forradalom óta állandóan izzik a rejtett háború, ami értelmező hatalmi háborúság a különböző erők között. Ez jellegzetesen egyfajta hamis értelmezési logika, itt 23-a után látnunk kell, hogy 56-tal kapcsolatban is egy iszonyú erejű nyelvi háború is zajlik. S a történeti eseményekre is igaz ez, hogy mögöttük felsejlik egy nyelvi értelmező háború. Azt szeretném bizonyítani, hogy a konzervatív kifejezés hagyomány, és ez a kulcsszó, hogy hagyomány, az ahhoz való visszatérés. Amikor a bolsevizmus indulója, az Internacionálé úgy fogalmaz, hogy a múltat végképp eltörölni, akkor ez a létező legsötétebb emberi törekvést jeleníti meg. Aki a múltat el akarja törölni – és ebben az értelemben számomra történelmileg a jakobinus, a bolsevik meg a mai neoliberális globálnyik ugyanazt jeleníti meg, ha egymás között történelmileg vannak is konfliktusaik, láthatólag a törekvésük lényegüket illetően azonos irányba mutat, és ezt éppen az Internacionálénak az előbb említett sora fejezi ki, azt a hagyományt, a minden emberi közösség alatt lévő, végtelen mélységben lévő kulturális hagyományt akarja eltörölni.
És miért kell eltörölni a múltat? Azért, mert akinek eltörlik a múltját, az gyökértelenné válik, az kiszolgáltatott mindenféle pusztító erőnek. És valóban nevezzük fedőnevén pusztító világerőnek, amelyet meg sem lehet nevezni, jelenjék meg bár hol jakobinusként, hol bolsevikként, hol neoliberális globálnyikként, mert azt is betiltotta, hogy néven nevezhető legyen. Gyűlöletbeszédnek és összeesküvés-elméletnek állít be minden olyan törekvést, amelyik szeretne rámutatni arra, hogy létezik. Mi pedig arra teszünk kísérletet, hogy bebizonyítsuk, hogy nincs más a világon, csak ez az élő hagyomány, ahogy Weöres Sándor csodálatos versében fogalmaz: Egyetlen ismeret van, a többi / csak toldás: Alattad a föld, / feletted az ég, benned a létra. Ennél szebben nem lehet kifejezni a lényeget. Nem létezik emberi közösség anélkül, hogy ne legyen szabadon átélhető eredettörténete. Tudnia kell, hogy honnan jött, hová tart, mi a feladata, küldetése a világon, és ez a bizonyos létra a szenvedéstörténetünk, ahogy egy folyamatos tanulás útján a föld felöl az ég felé tartva megtanuljuk a teremtést, újratanuljuk a teremtés legbelső, legmélyebb törvényeit. A konzervativizmus a legmélyebb hagyományba, a teremtésbe vetett hitet fejezi ki. Mi törekvéseinkkel ezt a hitet szeretnénk visszaadni egyre több embernek, akiket felsebzett a gyökértelenné tevési törekvés, a múlt, a hagyomány végképp eltörlése. A magyar társadalom elég súlyos helyzetbe került az elmúlt 50 év során, az újfajta háború, amit az elmúlt 50 évben viselnek ellene, nem a fizikai test ellen irányul elsősorban és ezért még veszélyesebb, mint 56-ban a fizikai terror, mert az közvetlenül érzékelhető volt, de az a háború és azok a fegyverek, amelyeket az elmúlt 50 év során használnak ellenünk, a lelket, a lelki-erkölcsi-szellemi talapzatunkat próbálják szétroncsolni és nem is sikertelenül.
– Az Internacionálé idézett sora egy kemény, agresszív ideológiai alaptétel. Ez tette gyökértelenné a társadalmat. Mit hordoz ez a konzervatív kör, kikből áll?
– Az igazság az, hogy a modernitás világában gondolatokkal hivatásszerűen foglalkozni és gondolatokban felsejlő létprogramot ápolni, ez mondhatni, az értelmiségiek feladatának számít, de én hiszek abban, hogy ez a modernitás pusztító tevékenységének a következménye, mert vissza kellene állítani azt a helyzetet, mindent meg kellene tenni, hogy eljussunk abba a helyzetbe, ahol valójában az ember mint teremtett lény, univerzális lényként, a teljes tudással születik. Egy történet jut eszembe, az 1810-es években lehetett, amikor az előretörő jenkik elérkeztek a Csendes-óceánhoz és a mai Amerika észak-nyugati részébe, Washington államba, ahol Seattle található, aminek neve egy indián főnöktől ered. Ultimátumban fordultak hozzájuk, hogy azonnal adják át a területeiket, egy nevetséges összeg fejében. Seattle indián főnök (a kongresszusi könyvtárban megvan az eredeti szöveg) levélben fordult az amerikai elnökhöz, l. ti nyomultok előre, kedves jenkik, de majd ha elpusztítjátok az utolsó élőlényt is, kiirtjátok az összes erdőt, megmérgezitek az összes folyót és ott ültök majd az aranydombokon (mert ebből persze hatalmas vagyont harácsolnak össze), de egy idő után rá fogtok jönni, hogy az aranyat nem lehet megenni. 2. szívesen átadnánk mi a területeinket, de nem tehetjük, és azért nem tehetjük, mert nem a föld az emberé, hanem az ember a földé. Erre az akkori elnök és az akkori amerikai értelmiségi elit nyilván ajakbiggyesztéssel és gúnyosan azt kérdezhette vissza, hogy mit hadovál össze ez a primitív indián? Lehet, hogy primitív indián volt abban az értelemben, hogy esetleg írástudatlan volt. Ha úgy tetszik, semmiképpen nem számítana a modernitás szabálya szerint értelmiséginek, de azért tegyük szívünkre a kezünket, ki is volt primitív a két fél közül ebben az esetben? Én nagyon hiszek abban, hogy az ősi tudással rendelkező, az ókultúrával, az őshagyománnyal rendelkező ember még teljes tudással rendelkezett és ott nem is volt értelmezhető, hogy értelmiségi-e vagy sem. Örülök annak, hogy egyre több olyan nem értelmiségi emberrel találkozom ebben az országban, aki teljesen függetlenül attól, hogy kétkezi munkás vagy földművelő, egy hihetetlenül mély és teljes tudással rendelkezik. Bölcsességgel mindarról a világról, a létezésről és benne az ember helyéről, ami körülveszi. Ennek a becsületét kellene visszaadni az elmúlt két-háromszáz év pusztítása után. Másfél évvel ezelőtt létrehoztunk néhányan egy konzervatív alapítványt, úgy fogalmazhatnék A-tól Z-ig, hogy Andrásfalvy Bertalantól Zétényi Zsoltig. Zétényi Zsolt az elnöke az alapítványnak. A Konzervatív Kör és több ilyen beszélgetőhálózat, mint amilyen a Nemzetstratégiai Szövetség is, tehát a Konzervatív Alapítvány körül kezdenek kialakulni a beszélgetőhálózatok, melyek legfőbb célként azt tűzték ki, hogy újraszőjük azt a beszédközösséget, ahol mi, magyarok szót érthetnénk egymással. Azt tekintjük alapvető feladatunknak, hogy megpróbáljuk újraszőni azt a valaha létezett egységes beszédközösséget, ami összefűzi a nemzetet, és amely nélkül nincs lehetőség arra, hogy a hatalmas erejű kihívásra, ami előtt állunk, valamilyen választ adjunk. Mert amíg a nemzet önmagával szóba állni sem tud, egyelőre ez a helyzet, addig nem tudja elbeszélni a helyzetét, és ha képtelen elbeszélni a teendőit, és nem lesz a közeli jövőben egységes, átfogó nemzetstratégiája arra, hogy ebből a történelmének legsúlyosabb válságából hogyan kászálódik ki, akkor nagyon sötét és szomorú jövő elé nézünk, de mi meg nagyon nem szeretnénk ezt.
– Csurka István idézte a minap Kierkegaardot: a vagy-vagy kérdése előtt állunk. Vagy beledöglünk ebbe az egészbe, amit a globalizmus borított ránk vagy kilábalunk belőle. Beszédközösségekről beszél a professzor úr. Ez a közösség politikai célokat is hangoztat, tehát be akar jutni a parlamentbe, párttá szerveződik vagy mi lesz ennek a közösségnek az útja?
– Nehéz ellenállni ebben a hiszterizáltan átpolitizált térben, ami a világot és benne Magyarországot is jellemzi. Nehéz ellenállni a kísértésnek, de mi megpróbálunk ellenállni, ennek többek között az az oka, hogyha már a párttá szerveződést említette, hogy a párt, a nevéből adódik, part vagy párt, részecske, rész, mi pedig az egészhez, az egész nevében az egészhez szeretnénk szólni. Azt szeretnénk, hogyha a nemzet önmagához menne, mi szeretnénk elősegíteni azt, hogy a nemzet önmagához tudjon szólni, hogy szóba álljon önmagával, ezt pedig nem lehet úgy tenni, hogy egy párt, egy része vagy az egésznek. Meg kell kísérelni, ez persze nehéz és bonyolult feladat is, de meg kell kísérelni: nekünk nem újabb és újabb pártokra vagy részecskékre van szükségünk, az egésznek kellene önmagára ismernie, mert csak így kerülhetünk ki a rendkívül súlyos helyzetből. Legyünk őszinték, amibe leginkább saját magunkat vittük bele. Mert az, hogy van egy minket támadó külső erő, az önmagában véve magyarázat, de nem mentség arra, hogy mi hagytuk és hagyjuk, hogy ez a külső erő eluralkodjon rajtunk.
– Mártélyban szeptember 26-án megalakult a Magyar Megmaradás Közössége. Pártonkívüliek, emdéefesek, kisgazdák, kereszténydemokraták és miépesek hajoltak össze, s jutottak arra a gondolatra, hogy ez így nem mehet tovább. Ős-emdéefesek : Andrásfalvy Bertalan, Kószó Péter, a Grezsa testvérek, Markó Pista, orvosprofesszorok, Csavlek András, zeneművészek, Dénes János, Kondor Katalin, Csurka István és még negyvenen támogatták a Magyar Megmaradás Közösségének, egy Magyar Közösségnek a létrehozását. A két tanácskozás között összefüggést látok, potenciális lehetőséget, hogy egymás szavára figyeljenek. Nem tudom, hogy mennyire tájékozott az MMK-val kapcsolatban?
– Hallottam róla, illetve eljutott hozzám is, szerencsére az internetes világ igen komoly eszközöket ad a kezembe, ellenünkre találta ki a világerő, de egyúttal lássuk be, hogy vissza is fordíthatjuk ezt a fegyvert, kell is, hogy visszafordítsuk. Ezen keresztül elég sok információ eljutott hozzám ezzel kapcsolatban. Én nagyon örülök, hogy a nemzet sokféle módon érvényesíti akaratát, hogy élni akar. Az, hogy ezek a kezdeményezések ma még talán itt-ott vitatkoznak, súrlódnak, vagy rivalizálás is van, nem kell feltétlenül tragédiának tartani, én remélem, hogy végül is egy közös akarat fog győzedelmeskedni. Hogy mikor és hogyan megy ez végbe, sokunkban feszültséget és türelmetlenséget okoz, hogy nem láthatjuk, de én bizonyos vagyok benne, hogy mindez, ami most zajlik, a nemzet egészséges védekező rendszerének a megnyilvánulásait jelenti, és ezek majd összekapcsolódnak egy olyan nemzetvédelemmé, ami Trianon óta folyamatosan hiányzik az országban.
Győri Béla
