A tartalomból:

Csurka István: Az út (2.oldal)

Az amerikai nép, ha vonakodva is, de vállalkozott a demokrácia európai megvédésére, de eme döntéséhez teljes mértékben el kellett hallgatni előtte a bolsevizmus vérengzéseit, már régen létező munkatáborait, emberirtásait, egész természetét. Sztalin sötét, rejtett antiszemitizmusát is beleértve. Amerika a szám szerint sokkal több embert kiirtó bolsevizmus támogatása mellett döntött és a németek és – valljuk be – Európa megsemmisítése mellett döntött. Az eredmény ismert: a lengyelek visszakapták Sziléziát, Königsberg egy csöpp kis szovjet enklávé lett, a keleti területeiket pedig elvesztették. Lengyelországot egy néhány délkörnyivel nyugatra nyomták, de némi huzavona után az egész országot bekebelezte a kommunista Szovjetunió, Sztalin. Auschwitz is kommunista fennhatóság alá került. Sikorszky tábornokot, az emigráns lengyel kormány fejét, akinek csapatai részt vettek a németek elleni harcokban váratlanul repülőszerencsétlenség érte és a moszkvai emigráns kommunisták éppen úgy átvették a hatalmat Varsóban, mint Rákosiék valamivel későbben Budapesten. A csehek kikergethették a szudétanémeteket, mint bűnös népet a Szudéta-vidékről, de miután Masaryk Tamást, a nagy Masaryknak, a cseh állam megteremtőjének a fiát Prágában kidobták az ablakon, mint miniszterelnököt és Benes Eduárdot, a másik életre hívót házi őrizetbe zárták, Prágában is átvették a hatalmat a kommunisták és kisebb időeltolódásokkal minden ugyanígy történt Romániában, Szerbiában és Horvátországban is. Ez lett az eredménye Roosevelt döntésének: Közép-Kelet-Európa a szovjet bolsevizmus rabságába került, Németország nyugati része pedig miután már semmilyen ellensúly, védelem és ellenállás nem volt a szovjet terjeszkedés ellen, Marshall-segélyt kapott és megengedték neki a szociális piacgazdaságot, amely csodálatosan gyors és hatalmas megerősödést, gazdagodást jelentett és az Odera folyónál megtorpantotta a bolsevizmust. De a német felvirágzás egy másik, Európán kívüli folyó mentén is hathatósan éreztette hatását: a Jordán mindkét partján. A német jóvátételével kárpótolta és felépítette a negyvennyolcban megalakult zsidó államot.

Szőcs Zoltán: Ady Endre és Szabó Dezső kapcsolata (8.oldal)

Első személyes találkozásukra sem kellett túl sokáig várni. 1909. június 20-án Nagyváradon a Holnap rendezésében impresszionista matinét rendeztek („MIÉNK tárlat”), amit Juhász Gyula nyitott meg és ahol Dutka Ákos is beszélt, de az esemény kétségtelen fénypontja Ady és udvartartása megjelenése volt. A költő rekedtes hangon személyesen szavalta el három új versét. Szabó Dezső is ott volt az érdeklődők között, ekkor látta életében először Adyt. Az eseményt, és azt, hogy a költő mint magánember, milyen benyomásokat keltett benne az Életeim második kötetének idevágó lapjain részletezi. Ami alapvetően feltűnik neki már ezen első alkalommal is, de amit későbbi benyomásai is megerősítenek, azt ez a mondat rejti: „Már ekkor láttam, hogy Adynak természete, vagy talán helyesebben: állandó fedezéke, dzsungele: a póz. Vonásaitól, ajkaitól kezdve minden mindig pózolt benne. Ez érthető volt a költőnél, akinek megvolt az oka érzékenységét pózok mögé fedezékezni. A derültség ott kezdődött, hogy bolygói átvették ezeket a pózokat, mert ezt vehették át tőle.” Ezekben a hónapokban Szabó – nem tagadva meg önmagát – futószalagon gyártja az Ady versek paródiáit, de mindez már nem az ellenállás vagy gúnyolódás, sokkal inkább a hódolat és őszinte elismerés nála. Fennmaradt paródiái közül két részletet kiemelnék annak igazolására, hogy Ady világát ekkor – 1909 nyarán – Szabó már megértette és teljes mértékben méltányolta. Részéről valójában a respektus és egy fajta propagálás volt az Ady-paródiák kiváltója:

Én vagyok a halál-orgona,

Bennem ingyen dalol az élet,

Jól fizetett úri zongorán

Víg dala szól a jóllevésnek…

Én vagyok a halál-orgona.

Jól fizetett úri zongorák

Rőt hajú nagy mestere táncol.

Életszemű lány lába nekik lejt

S futnak a halál-orgonától…

Én vagyok a halál-orgona.

Vagy egy másik:

Halál-romok élet-városban,

Halottan élők laknak benne.

Földszint ó ház beteget rókáz

S kacag a kórház, mintha enne.

És sírnak a halálra szültek,

(…)

S feketemisés éjszakákon

Találgatják víg-bús legények:

Nyolcvan percent lesz? Hatvan, hetven?

S reszketnek, akik holtan élnek,

Reszketnek, akik holtan élnek…

Az, hogy Szabó Dezső ilyen szinten meghajolt Ady zsenije előtt – sőt, mint látni fogjuk legismertebb propagátorává válik hónapokon belül –, nemcsak Ady költői nagyságának bizonyítéka, hanem az övé is.

Újraolvasó rovat

Asbóth János: Álmok álmodója (regényrészlet, 1878) (29.oldal)

Ó, pusztuló, süllyedő magyar fajom! Miért kellett elfeledned, hogy nem igaz az, hogy becsületesnek csak látszani kell, nem igaz, hogy a becsületesség csak az ostobák számára van kitalálva, hogy annál jobb dolga legyen nehány okosnak, nem igaz, hogy a tiszta erkölcs csak puszta szó, hanem igenis az ország talpköve… Ha a bömbölő tenger ellenében kellene sziklaként megállanom – megállanék. De közepette állani a rothadásnak azzal a tudattal, hogy tovább küzdeni nincs erő, nincsen tér, és nincsen miért! ezt nem bírtam el. Ezért, hogy évek óta futom az idegen földet, és kifutnék, ha lehetne a világból, nehogy fülemet érje egy önbűneiben elsüppedő ország rettentő jajkiáltása. Tudván, hogy veszve vagyok magam, nem akarok nap-nap mellett tehetetlen nézője lenni, hogyan süllyed és pusztul fajom. És nagy álmaimnak romjairól idegen földön siratom, hogy születtem.

Vasvári Erika: Molnár Tamás, a hazahívott filozófus (38.oldal)

Sárkány Péter előadása is (Humanizmus – egy kísértet kísértése címmel) Molnár egyik fő témáját elemzi. Mit ért a filozófus humanizmuson, és hova illeszkedik humanizmus kritikája. Transzcendencia helyett immanencia, Civitas Dei helyett Civitas Terra, az ember abszolút – ez a három fő jellemzője a humanizmusnak. A humanizmust nem lehet megszelídíteni. A keresztény humanista krisztuskövető emberbarát, míg a humanista keresztény a krisztuskövetést igazítja az épp aktuális emberbaráti szempontokhoz. Ez bizony alapvető különbség. Molnár humanizmuskritikája párhuzamba vonható a 20. sz-i kritikákkal. Több közös elemük van: a humanizmus kiüresedett, minden humanizmus kölcsönzött alapon nyugszik, ezek az alapok tisztázatlan elveken nyugszanak, amelyek nem méltók a filozófiai vizsgálatra. A humanizmus ma már mindent jelent és semmit. Ezt állapítja meg Foucault is. A humanizmus túl szétszórt, nem lehet a világra reflektálás tengelye. Foucault és Molnár ezért a humanizmus teljes mellőzését javasolja, amely marxizmust, ateizmust, stb. takar. Heidegger híres humanizmus levele is erről szól. Minden humanizmus vagy metafizikán alapul, vagy ő maga képez metafizikai alapot. A humanizmus homokra építkezik, részeket tesz meg egésznek (technikai fejlődés). Sárkány kiemelte: a humanizmuskritika igazi tétje a pedagógiában csapódik le. Ma már nem is humanizmus és kereszténység, hanem szelídítő és bestializáló impulzusok között folyik a harc. Az iskola elveszítheti a harcot, mint szelídítő az agresszív egyéb fórumokkal szemben. Molnár Tamás kárhoztatja a túl megértő párbeszédet. Sárkány megjegyzi. az élet az óta tovább ment. Már nincs párbeszéd, a szelídítés a levéltárakba szorult, ahova csak kevesen járnak.

Dr. Cseri Kinga: Az egzisztencializmus értékelése Molnár Tamás vallásfilozófiájának tükrében (41.oldal)

Molnár Tamás álláspontja szerint a II. Vatikáni Zsinat óta az Egyház egyre inkább a liberális társadalomhoz alkalmazkodik, s ennek a legsúlyosabb következménye a transzcendencia általános deszakralizációja, ami maga után vonja az ember jogainak, ideológiáinak, életstílusának, szexuális vágyainak a szakralizációját. Molnár joggal idézi Sören Kierkegaard szavait a dán lutheránus egyház szekularizációjáról, bürokratizációjáról, tekintély vesztességéről; meglátása szerint ugyanis a dán filozófus által említett jelenségek megegyeznek a Katolikus Egyházban tapasztalható tünetekkel, amelynek hatására az Egyház egyre hiteltelenebbé válik. „A hívek és a világiasság az alkalmazkodás kövét kapják az életadó kenyér helyett, s ezért vannak, akik csak hagyománytiszteletből, megszokásból vagy reménységtől ösztönözve ragaszkodnak a templomhoz, míg mások csendesen elmaradoznak vagy becsapják az ajtót maguk után (…) Összegezve: az Egyház egyre hiteltelenebbé válhat.”  Meglátásunk szerint a hiteltelen kereszténység gondolata méltán párhuzamba állítható Kierkegaard intenciójával, aki a hiteles kereszténység érdekét szem előtt tartva lázad a dán kereszténység kiüresedő formalitása ellen, s szembeállítja az autentikus keresztényi hit által meghatározott küzdő egyházat a puszta formalitásnál megrekedő diadalmas egyházzal. A „kereszténység balszerencséjének” tekinti azt, hogy a történelem segítségével, azaz „megengedhetetlen és törvénytelen módon” akarja megközelíteni Jézus Krisztus személyét. Diadalmas egyháznak nevezi tehát Kierkegaard azt az Egyházat, amelyik a krisztushit igazságára eredményként tekint, s úgy véli, hogy a küzdés ideje lejárt. A dán bölcselő érzékletesen festi le a templom méltóságos épületének magas falait, amelyek bár a biztonság érzetét keltik a magukat hívőnek valló emberekben, „megnyugtatják és álomba ringatják” őket, ám ebben az elrejtettségben a hit mégis veszélybe kerül. Isten házában a pásztor a kor követelményeihez alkalmazkodva prédikál, miközben az emberek világiasan és hitetlenül hallgatják azt, mély álomba ringatván magukat. Elkezdődött tehát a kereszténység elvilágiasítása, amelyben a „fennálló rend az önistenítésig jutott, ilyenkor végül szokások és hagyományok merevülnek hitcikkelyekké, s így minden egyformán fontossá válik; avagy rendeletek, szokások és hagyományok lesznek fontossá.” A szokások és a hagyományok uralkodóvá válásának pedig az a negatív következménye, hogy az egyes ember nem ismeri fel az Istenhez fűződő viszonyának valódi jelentőségét. A harcos egyház küzdelmét tarthatjuk csak követendő példának, ha elfogadjuk a dán bölcselő érvelését, a diadalmas egyház hitetlenségével szemben tehát az Úr Krisztus egyháza csakis a küzdelem által maradhat fenn, azaz minden pillanatban meg kell harcolnia a fennmaradásért.

Losonci Miklós: Pest megye művészetének maradandó emlékei (64.oldal)

Fót Ybl Miklós építette neogótikus eklektikus templom is unikum, az anglikán eszményt sugallja, ami hazánkban ritka. Szentendre szoborminősége indokolatlanul csekély, kivétel Farkas Ádám, Csíkszentmihályi Róbert és Kucs Béla, Páljános Ervin művei, nemes városindítók és városszépítők. Az elsők között létesült Árpád-szobor Ráckevén, a gimnázium előtt találta meg a végleges helyét, Szász Gyula veretes szobra 1896-ból, a Millénium évéből, művészi és művelődéstörténeti emlék. Ugyanitt, az Ady Galériában tekinthető meg Varga Imre márványportréja a költőóriásról. Vele szemben avatták fel Domonkos Béla arcmását bronzból, Németh Lászlóról. A ráckevei Ady Gimnáziumban őrzik Ferenczy Béni Ady maszkját, akadnak, akik a művet Beck Ö. Fülöpnek, némelyek Vedres Márknak tulajdonítják.

Csurka Endre: Kell egy új tan (Könyvrészlet-2.rész) (71.oldal)

A két világháború közötti időszak gazdasága a szerves fejlődés kritériumainak csak a hosszas talpra állást követően és a világgazdasági válság után felelt meg. Ekkor viszont a külkereskedelem állt egy szinte kizárólagos német irányú pályára. A kivitel ilyen egyirányúsága felfogható külső kényszernek is. A külső kényszert és az egyirányú kivitelt természetesen a környező államok magatartása is előidézte. Megjegyzem, a második világháborúhoz való viszonyunkat is nagymértékben meghatározta a német gazdasági függés. A világháborút követő jóvátétel az ország továbbra is megcsonkított állapota, majd a kommunista uralom és a szovjet érdekövezet és megszállás a szerves fejlődést lehetetlenné tette. A vas és acél országa lettünk, vasérc nélkül. A szocialista nagyipar, ezen belül is a nehézipar erőszakos fejlesztése letérés a szerves fejlődés pályájáról. Egyértelmű, hogy megszállt országban szerves gazdaságfejlődésről nem beszélhetünk. A gazdaság inkább hasonlított az 1945 - 90 közötti időszakban egy gyarmati sorban lévő ország gazdaságához, mintsem egy szerves fejlődésben lévőére. A szocialista gazdaság semmiféle piaci jegyeket nem mutat, ezért a gazdaság szerves fejlődésében megfogalmazott belső kereslet kielégítő, belső piacot kiszolgáló szerepe is eltűnik. Ebben az időszakban egyedül szerves fejlődésen a háztáji gazdaság esett át, s ennek hatására a hiánygazdaság helyébe – legalábbis az élelmiszer termelés tekintetében – jelentős kínálat alakult ki. A rendszerváltás és az azt követő 18 év gazdasága tulajdonképpen semmilyen tekintetben nem mutatja a szerves fejlődés jeleit.

Keresse a Havi Magyar Fórumot a nagyobb újságosoknál!