Győri Béla: A csornai választások első fordulója előtt a MIÉP-es plakátokat egy éjszaka mind egy szálig eltüntették, mondhatjuk azt, hogy ez plakátháború, de a valóság az, hogy politikai célú tolvajlás volt. A Jobbikra valakik sokat költöttek most is. A MIÉP ellen, lehet ugyanezek, bármire képesek? Miből telik és kiknek áll érdekében ez az igen költséges plakáthadjárat?
Zárug Péter Farkas: Politológus vagyok, és ha van is gyanúm, annál több rálátásom a pártpénzügyekre, mint amit a pártok megengednek látni, nekem sincs. Az azonban egyértelmű, hogy a Jobbik felmutatása azért fontos plakátolással is, mert az óriásplakátok a választókban azt az érzetet keltik, hogy most már akiknek erre is telik, azok nagyok, erősek, érdemes rájuk szavazni. Valakik erre nagy hangsúlyt fektettek. Valóban jó kérdés, hogy ennek a versenyképes költségeit egy hivatalos támogatás nélküli kis párt miből tudja fedezni. A Jobbik hivatalos válaszát ismerem én is, miszerint részben egy másik párt által az előző választásokon megszerzett állami támogatásból, részben pedig a vállalkozói szférából vannak a Jobbik mögött támogatók. Azonban a Jobbik hallgat arról, hogy kik ezek a vállalkozók, és miközben minden döglődik, honnan van, ha van erre egyeseknek, s milyen mértékű az összeg nagysága? Akkor is jogos a kérdés, ha a világgazdasági válság miatt beszakadt magyar reklámpiacon 40-50%-os árzuhanások vannak.
– Morvai magafajta Krisztina, amikor megkérdezték tőle, hogy miből telik erre a plakáthadjáratra, azt mondta, hogy szeretetből. A Jobbik különféle vezetői meg hol ezt hazudják, hol azt.
– Én nem tudom megválaszolni az eredeti kérdést, hogy kinek, miből és hogyan telik. Fejétől bűzlik a hal, tartja a közmondás. De komolyra fordítva a szót, a pártfinanszírozás 1990-től nem megoldott, hiába vannak újabb és újabb kísérletek rá, miközben magának a politikai osztálynak lenne az érdeke, hogy ezt megoldja, de nem oldja meg. A választópolgárnak tudni kellene róla, hogy hogyan, milyen módon szerzi a kampányra az összegeket a pártosztály. És úgy kellene szavaznia. Akik hazudnak, azokra például nemmel.
– Amikor méregdrága panorámabuszokkal szállítják az őrző-védő cégek embereit gárda ruhába is bújtatva, akkor sajnos a közéletben egyre nő a zavar, és a zavarral együtt a hazudozás is. Ebből lenne jó kilábalni.
– Valóban, amikor látványos akciók látványosan sok pénzbe kerülnek, fokozottan kellene forszírozni a kérdést, hogy miből? A Transparency International ajánlata egyébként rendkívül korrekt volt szakmai szempontból, de végül nem valósult meg, mert kifaroltak mögüle a politikusok, a pártok. Egyelőre, ahogy a rendszerváltozás egészében, úgy látszik, a pártoknak még mindig megéri a zavarosban halászni.
– Tanár úr, hogy lehet a nemzeti pártok közé sorolni egy olyan társaságot, amelynek vezetője Oroszországba jár tárgyalni Zsirinovszkijjal és barátaival, hogy onnan is pénzforráshoz jussanak, amelyről bűzlik, hogy a szocialisták jótékony segítséget nyújtanak az ezirányú tevékenységeikhez.
– A média a politológusokat úgy állítja be egyfelől, mint valami jövendőmondókat, másfelől mint valami biztos tudással rendelkezőket a múltra és a jelenre vonatkozóan. Sajnálatosan ki kell ábrándítsam. Csurka István mondta egyszer: a politológus a modern kor gondolkodásbeli fagylaltárusa. Ez elég kemény bírálat, de néha tényleg úgy érzi az ember, hogy ilyen szerepkörbe kényszerítik. Nem szeretnék a gondolkodás fagylaltárusa lenni, de azt elmondhatom, hogy mindaddig, amíg Abu Nidal, a Fatah egykori vezéréről nem derült ki, hogy Moszad-ügynök, addig az elemző számára Abu Nidal, Fatahvezér és palesztin ellenálló volt. Harminc év után derült ki róla, hogy mégiscsak Moszad-ügynök volt és robbantgatásait ebbe az irányba, ilyen típusú tevékenységként folytatta és részben CIA-ügynök is volt, de mindaddig, amíg ez nem derül ki, az elemzőnek nincs más dolga, mint Abu Nidalt mint Fatah- vezetőt elemezni. Ebből adódóan nagyon nehéz elemzőként megnyilatkozni, az elemző nem tud mit tenni.
– Elfogadom a válaszát, sőt köszönöm. De. A korrupció elleni harcról beszélnek most már reggeltől estig minden hullámhosszon, de sohasem konkrétan. Ez az alakulat maga a kézzelfogható korrupció. Azért nem firtatja senki, hogy honnan a pénz erre vagy arra a Jobbik-hadjáratra, mert az a kényelmes, ha nem hatolunk a lényegig?
– Igen, ezzel egyetértek, sajnálatos módon az elmúlt 20 esztendő igazából demokráciaolvasatban leírható korrupciós térképként is. De ennek a feltérképezése rendkívül nehéz, nem másért, mint azért, mert maguk, akik folytatják, egyben leplezik is a tevékenységet, s olyan hatalmi helyzetben vannak, hogy képesek elleplezni a társadalom elől. Így az ellene való küzdelem is, külső értelmiségi oldalról vagy netán állami szektorból is rendkívül nehéz, mert nehezen hozzáférhetők a bizonyítékok. Nézze, én még az ún. szerencsetényezőt is beemelném ebbe a sorba, mert mint mondtam, addig jóhiszemű kell legyek, amíg az ellenkezője ki nem derül.
