Pest megye 7-es számú választókerületében – amely Monort és térségét foglalja magában – egy régi „motorost”, Sipos Zoltánt indítja a MIÉP az áprilisi országgyűlési választásokon. A jelöltet a Magyar Megmaradás Közössége is támogatja.
– Mielőtt a helyi aktualitásokról és a személyes programjáról beszélgetnénk, kérném, hogy mutatkozzon be olvasóink számára.
– Sipos Zoltánnak hívnak, negyvenéves vagyok. Monoron születtem és sokáig ott is éltem. Jelenleg Üllőn lakom. Egy monori illetőségű cégnél dolgozom műszaki vezetőként. Életem minden szegmense ahhoz a választókörzethez tartozik tehát, ahol most jelöltséget vállaltam.
– Mikorra datálódik a MIÉP-rokonszenve?
– A MIÉP elveivel és politikájával tulajdonképpen megalakulása óta egyetértek. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi politikai térképen egyedül a MIÉP olyan párt, amely megalakulása óta ugyanazokat a nézeteket vallja. Következetessége nagy hatással van rám, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy tézisei rendre beigazolódnak.
– Említette, hogy egész életében Monoron és környékén élt, így érdekes lehet a véleménye: az elmúlt öt-tíz évben milyen fejlődésen ment és megy keresztül ez a térség?
– Roppant sajátos a fejlődés, amely környékünkön végbement. Látszólag nagy változások következtek be, látszólag sok előrelépés történt az elmúlt időszakban. Új utak épültek, gombamód elszaporodtak a bevásárlóközpontok, bővült tehát a kínálat. Különösen a fővároshoz közelebb eső településeken – vagyis Gyömrőn, Vecsésen és Üllőn – nőtt a lakosságszám, amely együtt járt azzal, hogy némiképp javult az infrastruktúra is.
– Úgy kezdte a felsorolását, hogy „látszólag”. Ebből arra lehet következtetni, hogy a valóságban korántsem ilyen rózsás a kép…
– Igen, mert a valóság az, hogy amit az imént felsoroltam, azt negatív előjellel is meg lehetne említeni, mert ugyanezek a változások számos kedvezőtlen hozadékkal is együtt jártak. Vegyük sorra ezeket. Új utak valóban épültek, ám az M0-s elkerülő építése félbenmaradt, és ki tudja, mikor épül majd tovább? A lakosság növekedése zajosabbá, szennyezettebbé tette településeinket. A bevásárlóközpontok kapcsán pedig hadd mondjam el, hogy most már Vecsés, Üllő, Monor és Pilis egyaránt „büszkélkedhet” Tesco áruházzal. Valamennyi a 4-es főút mentén épült, a legutóbbit éppen a közelmúltban adták át Monoron. És ha már Monor szóba került, a most megnyílt Tescóval immár ötre nőtt a nagy bevásárlóközpontok száma a városban. Tájékoztatásul mondanám, hogy Monor mindössze 17000 lakosú kisváros… Hogyan fordulhat elő, hogy ennyi multit beengednek egy ilyen kis lélekszámú városba?
– A neves vendéglátóipari és turisztikai szakember, Károvits Tamás két hete úgy nyilatkozott lapunknak, hogy kívánatos lenne, ha üzletnyitási engedélyt csak vásárlóerő-felmérés után adhatna ki bárki is. Monoron ezek szerint aligha történt ilyen felmérés…
– Így van, ráadásul két olvasata is van ennek, amelyekről még nem beszéltünk. Egyrészt meg sem lehet mondani, hány környékbeli kisvállalkozó ment tönkre, vagy fog rövid időn belül tönkremenni a sok pláza miatt. Erre vonatkozóan még csak becslésre sem vállalkozhatunk, hiszen a bevásárlóközpontok potenciális vásárlói nemcsak Monorról kerülhetnek ki. Tehát az itt megnyílt bevásárlóközpontok közvetve hátrányosan érintik a kistérség más településein működő kisboltokat is. A másik megközelítés pedig az, hogy mindnyájan tudjuk, milyen minőségű árucikkekhez juthat hozzá a különböző multikhoz betérő magyar ember. Ennek ellenére ők vannak előtérbe helyezve, holott sokkal inkább azokat a kisvállalkozókat kellene támogatni, segíteni, akik helyi szinten igyekeznek megfelelően és megfelelő minőségű áruval kiszolgálni a vásárlóközönségüket. Nem is beszélve arról, hogy – ellentétben a nyereséget sietve kivivő multikkal – a helyi vállalkozók helyben fizetik az iparűzési adót, komoly bevételt jelentve ezzel az adott településnek. Hozzá kell persze tenni, hogy bár én most a monori térségben tapasztaltakról beszélek, ugyanez sajnos szinte az egész országban megfigyelhető jelenség…Számos munkahelyet teremtenek ugyanakkor az effajta áruházak – hangoztatják előszeretettel a multik mellett állást foglalók… – …akik azonban elfelejtik hozzátenni, hogy milyen szintű munkát végeztetnek alkalmazottaikkal, és ezért milyen juttatást biztosítanak számukra! A választ azonban ennek ellenére tudjuk: lealacsonyító munkát kell végezni, amelyért éhbért fizetnek.
– Ejtsünk szót képviselőjelölti céljairól. Milyen helyi jelentőségű pontok alkotják a személyes választási programját?
– Számos olyan ismerős él a környezetemben, aki – esetenként becsülettel ledolgozott élettel a háta mögött, immáron nyugdíjasként – alig tudja kifizetni a közüzemi számláit, miközben fogyasztását már jócskán a minimumra redukálta. Szórakozásra, művelődésre, és egyáltalán: emberhez méltó életre pedig végképp nem telik. Mindez azt tükrözi számomra, hogy elképesztő mértékű szociális válságban él a magyarság. Éppen ezért – anélkül, hogy kibújnék az ön konkrét kérdése alól – úgy vélem, hogy most a helyi jellegű programoknak háttérbe kell kerülniük, és országos, nemzetmentő programra van szükség. Beszélhetnék én a ferihegyi körgyűrű befejezéséről, vagy Üllőn, a veszélyes csomópontnál egy közúti híd építéséről, és egyéb, a választókerületemet érintő szükséges beruházásokról, mindezek másodlagosak. Az elsődleges dolog az, hogy visszaadjuk az embereknek a munkába, becsületbe vetett hitét, és a magyarságtudatát! Ehhez pedig a MIÉP-re, és annak őszinte hazaszeretetére, valamint keresztény, nemzeti elkötelezettségére van szükség!
Kovács Attila
