Sajtóértesülések szerint Bajnai Gordon azt kérte Forgács Imre igazságügyi és rendészeti minisztertől, hogy készítse el a fegyvertartás szabályainak szigorítására vonatkozó javaslatát. Szerinte az elmúlt hónapok tragikus, vagy majdnem tragikus lövöldözései arra hívták fel a figyelmet, hogy Magyarországon szigorítani kell a fegyverhez jutás és a fegyverhasználat szabályait is. „Nem engedhetjük, hogy közveszélyes elmebetegek kezében, sportolásra hivatkozással, gyilkolásra alkalmas fegyverek legyenek” – fogalmazott a miniszterelnök.
Ennek alapján a kormány elfogadta a fegyverekről és lőszerekről szóló rendelet módosítását, melynek bizonyos tartalmi elemeit Forgács sajtótájékoztatójából tudhattuk meg. Ugyanakkor a kormány megszegve a 2005. évi XC. törvényben megszabott kötelezettségét, mely a jogalkotás nyilvánosságát garantálja, a tervezet teljes szövegét nem hozta nyilvánosságra, sőt az IRM és a MEH megkeresése is eredménytelennek bizonyult. Még a Sportlövők Országos Szövetsége sem kapott hivatalos tájékoztatást az elfogadott szövegről. Az IRM tájékoztatása szerint a március 16-i Magyar Közlönyben jelenik meg a teljes szöveg, de a 16-án megjelenő 38. Magyar Közlönyben nyomát sem találtam.
Így a tájékoztatás szerint 8 napon belül hatályossá váló joganyagról még mindig csak mendemondák keringenek, illetve Bajnai fent idézett kijelentésére alapozhatunk, ami teljesen nyilvánvalóan átgondolatlan és szakszerűtlen. A magyar fegyvertörvény és főleg a végrehajtási rendelet európai viszonylatban is szigorúnak számít. Különösen az önvédelmi és a sport célú fegyver tartását kezelik mostohán a jogszabályi rendelkezések és erre a jogalkalmazás még rá is szigorkodik egy sort. A sportfegyver megszerzéséhez először is fegyvervizsgát kell tenni. Azután valamelyik lövészklubban tagságot kell szerezni, majd az adott lövészeti ágban a jelentkezőnek teljesíteni kell a minősítési szintet. Sportorvosi vizsgálat és a szakszövetség ajánlása után fordulhat a delikvens a rendőrséghez, ahol lényegében teljes bűnügyi és szabálysértési „átvilágításon” esik át. A fegyver tárolóhelyének megfelelőségét a rendőrség külön ellenőrzi. A Forgács-Bajnai javaslat eredetileg éppen a tárolás szigorítását célozta, azaz a sportfegyvereket csak a lövészegyesület erre a célra kialakított helyiségében lehetne tárolni. A végleges szöveg egyelőre megismerhetetlen, így csak feltételezhetjük, hogy ez az elképzelés megbukott. Az eredeti elképzelés több ponton aggályos. Először, a sportlövész egyesületek nem rendelkeznek ilyen mennyiségű fegyver tárolására alkalmas, biztonságos, őrzött helyiségekkel. Másodszor, a fegyverek egy helyiségbe zsúfolva teljesen indokolatlan bűnügyi és esetleg nemzetbiztonsági kockázatot keletkeztetnek. Egy egyesület adott esetben több ezer fegyvert lenne kénytelen tárolni, melyek jogosulatlan megszerzésével már komoly bűncselekményeket, akár államelleneseket is sikeresen lehet végrehajtani. Harmadszor, ezek a fegyverek a sportlövők magántulajdonát képezik. Nem egyszer több millió forint értéket képviselnek. Az alkotmánybírósági normakontroll bizonyosan kirostálná a magántulajdonnal való rendelkezés ilyen mértékű, ráadásul indokolatlan korlátozását. A tervezet a sportegyesületek és a szakszövetség jogait is erősen megnyirbálja, hiszen ez idáig minősített versenyzők a szakszövetség ajánlása alapján kaphattak fegyvert. A Forgács-féle javaslat a saját fegyver megszerzéséhez legalább 2. osztályú minősítési szintet írna elő. Képzeljük el, hogy egy teniszező csak akkor vehetne magának ütőt, ha már legalább másodosztályú versenyző. Vajon hány teniszező jutna ki nemzetközi versenyekre? Az európai gyakorlatot megalapozó többször módosított 91/477/EGK tanácsi irányelv a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről semmiféle hasonló utalást sem tartalmaz, sőt ha a jogalkotó nem csak formailag, de tartalmilag is követte volna az irányelvet, akkor az értelmetlenül szigorkodó magyar jogi szabályozáson lényegesen könnyített volna. A pécsi tragédia éppen azt bizonyítja, hogy a végletesen szigorú szabályozás sem képes megakadályozni a neurózis okozta pusztítást. Bár, ilyenkor természetesen a sportfegyver lesz a mumus, de valójában egy autóval, vagy gázpalackkal sokkal nagyobb pusztítást lehet végezni. Az értelmetlen, előzmény nélküli mészárlások történetében használtak már kést, teherautót, lándzsát, mérget, sőt házilag készített lángszórót is. A fegyvertartás szabályozásának szigora és a tragédiák között semmiféle összefüggés sem mutatható ki. A kötelező pszichológiai szűrést ugyan indokoltnak tartom, de tudomásom szerint nincs egységes nyilvántartás a pszichiátrián kezeltekről. A pályaalkalmassági jellegű szűrések haszna pedig leginkább a vizsgálati díj befizetésében materializálódik. Alkotmányjogászok már idáig is aggályosnak tartották, hogy a fegyvertartás alapvető elvi kérdései rendeleti szinten lettek szabályozva. Bajnai mostani akciójának is ez az alapvető jogbiztonságot veszélyeztető gyakorlat ad teret. Ha ezek a lényeges kérdések a helyükön, tehát törvényi szinten kerülnek szabályozásra, úgy az ilyen „mondjunk valamit a sajtónak”, vagy csináljunk egy rendeletet jellegű hebrencskedések táptalajukat veszíthetik.
PB
