Magyar Igazság és élet pártja

Debreczeni József azon morfondírozik, hogy a Röpirat a baloldalhoz, az MSZP-hez című Gyurcsány-dolgozat valójában micsoda. Gyurcsány röpiratnak nevezi, Debreczeni azt mondja, hogy ez egy elemzés, szerintem pedig egy nemzetközi szélhámos vallomásának felel meg a leginkább. (Bocsánatot kérek Thomas Manntól a címért.)

Debreczeni Józsefről a Gyurcsány-könyv megírása óta azt beszélik, mentálisan nincs teljesen rendben. Nem azért, mert csúnyán bebuktatták a Bokros-féle bizniszbe, amiben ő annyira hitt, és ott kulcsszerepet vállalt. Nem. Azt mondják, egy KISZ-titkárból lett milliárdos tolvaj, egy nemzetközi szélhámos megbabonázta. Gyógyíthatatlanul. Sokan aggódnak a Népszabadság kis publicistájáért, aki közírónak szereti nevezni magát. Pedig van ez így.      

     Olvastam is, sőt, saját fülemmel hallottam is: a Kossuth Rádióban évekkel ezelőtt mesélte el élete történetét valaki, és megbizonyosodhattam, hogy érett korú férfit is rabul ejthet egy addig soha nem ismert érzés. Példának okáért ez a valaki amúgy háromgyermekes családapaként házasságban élt, mikor hogy, hogy nem, alkalma nyílott egy másik férfi fenekének közelébe kerülni, s azt mondta, ez az érzés olyan volt, mintha villám csapott volna belé. Attól kezdve törölte egész addigi életét, úgy érezte, elpazarolt 45 évet. S amikor leszámolt előző életével, valami igéző, soha nem tapasztalt boldogság, büszkeség, hála és szerelem vegyes elegye ömlött el bensejében a szeretett férfi iránt. Arra a kérdésre, hogy viszonzást nyert-e, azt válaszolta, hát ez nem fontos. Az az igazi, amit ő érez. Csak erről lehet szó, így lehet Debreczeni is, csak ez a hatalmas kavargó érzés teheti ilyen vakká a kis közírót, ha Gyurcsányról van szó. Én már akkor is gyanakodtam, amikor fölé írta a nevét – mint szerző – arra a könyvre, amit nyilvánvalóan Gyurcsány diktált neki. Mások azt mondják, tévedek, lenne még itt egy másik variáció is. Nem szerelmes Debreczeni, hanem aljas. De én ezt nem hiszem. Inkább a szerelem teheti ezt vele. A könyvben így ír imádottjáról: ahogy leül, ahogy hátradől a széken, ahogy keresztbe teszi a lábát…. Hát ez talán önmagáért beszél. S most ez a Gyurcsány-féle röpirat adott alkalmat forró érzéseinek Népszabadságban való megjelentetésére. A nemzetközi szélhámos szövege Debreczeni szerint inkább az író, a politikai elemző, a gondolkodó műve, amely túl pontos, túl árnyalt, túl tárgyilagos. És itt bújik ki a szög a zsákból: szenvedélyes is! Honnan a fenéből állapítja meg egy ép érzékű, egyébként kritikai hajlammal rendelkező férfi, és mit érdekli őt, hogy szenvedélyes-e az a gazember, aki romba döntötte az országot? Ami történetesen az ő hazája is. Debreczeni azért elveti a sulykot. Hosszan fejtegeti, hogy sajnos nem tehet róla, de hát Gyurcsány túl jó, lefegyverzően jó, és hogy Gyurcsány igazságai súlyosak. Milyen súlyos igazsága lehet egy olyan gazembernek, aki saját maga bevallja, hogy ő találta ki a 23 millió román munkavállalóval való szocialista riogatást? S most idézzük a nemzetközi szélhámos saját szavait a saját könyvéből:

„A mi stábunk az, amely szembefordítja az MSZP-t és Medgyessyt az Orbán-Nastase-paktummal. Amikor kiderül, mi van a paktumban, hogy korlátozásmentesen próbál valamennyi román állampolgárnak munkavállalási lehetőséget biztosítani, akkor ott egy hosszú vitában meggyőzzük önmagunkat arról, hogy ezt meg kell támadni. Meg kell támadni, függetlenül attól, hogy Kovács az előző este rábólintott. (…) Odahívtuk Medgyessyt, hogy forduljon szembe az eddig képviselt állásponttal. Nagy nehezen meggyőztük erről, s a végén – még nehezebben – Kovács is beadja a derekát. Így Medgyessy és maga Kovács is váratlanul szembefordul a megállapodással, majd beindul az MSZP propaganda gépezete. A gátlásosnak aligha nevezhető manőver legfőbb célja a „23 millió román munkavállaló” beözönlésétől való – valójában alaptalan – félelmek keltése. Mi csináltuk meg a „köteles akciót is”. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív, és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket (…) És összerakjuk. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítja azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés”.

Nemcsak ezzel dicsekszik a nemzetközi szélhámos, de gátlás nélkül meséli Debreczeninek, hogy köztisztviselők megvásárlására is javaslatot tett írásban.

Ez lenne az az ember, aki a bukás után elismerné személyes felelősségét, aki nem mutogat senkire, de elismeri, hogy tapasztalatlan és lelkes volt, a reformok terén talán túl radikális? Ez tör pálcát a többi egyébként valószínűleg szintén tolvaj MSZP-snek, SZDSZ-esnek a feje fölött? Aki egy kicsit is figyelte ennek a sötét figurának a mozgását, megnyilatkozásait, már megszokhatta, hogy kíméletlen őszinteséggel fogalmaz mindig, ha önmagát kell dicsérnie. Persze Debreczenitől, a szerelmes férfitől nem várható el, hogy objektív legyen. A kis publicista érzelmei túlhabzóak. A nemzetközi szélhámos ellenfelét, Orbánt, az új miniszterelnököt engesztelhetetlenül gyűlöli. Debreczeni mindenért őt hibáztatja, és szíve teljes melegével ajnározza Gyurcsányt, aki csak akkor hazudik, ha kinyitja a száját. Nem olyan régen történt, nem igaz, hogy Debreczeni elfelejtette volna azt a nagy nemzetközi blamát, amikor a német kancellárral folytatott beszélgetés részleteiről is össze-vissza hazudozott Gyurcsány, nem csekély diplomáciai bonyodalmat okozva ezzel az országnak. Talán azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy mint minden szélhámos, Gyurcsány is valójában egy nagy mázlista. Börtönben lenne a helye, s ha így lenne, Debreczeni, a kis publicistája még a balhét is elvinné helyette. Az imádata a nagy szélhámos iránt ugyanis akkora, hogy üres, de jól hangzó Gyurcsány-lózungokkal eteti a Népszabadság olvasóit is. Debreczeni bevenné ezt az újabb ordas hazugságot is? „A tisztességnek nagyobb az ereje, mint a pénznek, azt hiszem.” – írja ez a gátlástalan tolvaj, aki törvénytelen vagyonszerzéseiről nyeglén csak annyit mondott: jókor voltam jó helyen. Aki a Horn-kormány idején, de már az Antall-kormányban is vele összedolgozó Szilvásyval fosztogatták az államkincstárat. Aki a nyilvánvalóan pénzes Apró Antal famíliájába benősülve az anyósa által vezetett üzleten tollasodott, aki a legjobb barátját nevezte ki a kancellária élére, annak jelentene valamit ez a szó, hogy tisztesség? És hogyhogy Debreczeni nem kérdezi meg szerelme tárgyától, hogy ha tényleg rájött erre, akkor miért nem az egyszerű megigazulás formáját választja úgy, hogy visszaadja, amit ellopott? Ha nem is mindet, legalább a felesleget. Visszaadja legelőször a villát, amit bitorol, a jogos tulajdonosának. Azután visszaadja a Szilvásy segítségével ellopott, kiprivatizált ingatlanokat. Azután visszaadja az államkincstárba a lízingelések során kiemelt százmilliókat. Azután a szándékosan tönkretett ország, a magyar állampolgárok többségének szociális és gazdasági ellehetetlenülése miatt az összelopott párt- és magánvagyon terhére kárpótlást fizet egy hiteles vagyonregiszter alapján.

czyla