Kirepültek a fecskefiókák, odahagyták a fészket. Csapatok lepték meg az ég alját. Mint a nyílvessző, úgy repülnek az ég felé, bámulni való a röptük, bámulatos mutatványokra képesek a kis fecskenövendékek. Fel az égnek, majd zuhanórepülés, ismét emelkedés. Hirtelen akkora balkanyart vesznek, hogy szinte porzik a levegő. Milyen navigációs rendszert építettek a fecskékbe? Semmilyet. Isten teremtette a fecskéket is, innen a képességük. Nincs az a repülőgép, amelyik képes lenne utánozni a fiókákat. Pedig a repülőgépekbe is sok tudást raktak bele a konstruktőrök. De a fecske utolérhetetlen. És közben eszik a bogarakat, szúnyogokat, meg mindent, amire szükségük van.
Azt írja a tudomány, hogy a fecske és a katicabogár a legtökéletesebb biológiai védőeszköz a növények számára. Dehogy biológiai védőeszköz, csak hát ezt szeretik enni a fecskék, mert roppant falánk kis állatkák. Kirepültek 2010-ben is a fecskefiókák. Tegnap még az anyjuk hordta csőrében a fészekre a táplálékot, ők meg csak tátották kis csőrüket. Na tessék, s egy nappal később már bucskáznak a levegőben önfeledten a picinyke madarak. Majd a sürgönydrótra ülnek, és akkora pofát nyitnak, hogy hangos tőlük a vidék.
Pedig van most más hangosság is a kertben. A rengeteg eső nagyra növelte a füvet. Zúg, zakatol a fűnyírógép, rendre hull a kaszálék. A fűnyíró ember mögött csapatban rigók ugrálnak. Csoda. Nem félnek sem a géptől, sem az embertől, gondosan szedik össze a fű alól az ezernyi bogarat. És mindenütt, de mindenütt ott vannak a szemtelen verebek. Sok a veréb. Azt írják tudós újságok, Párizsban már nincs egyetlen veréb sem. Kipusztultak. De kár, nagyon nagy kár.
Mostanában Európában kipusztították a gyomnövényeket is. A németek most Magyarországra járnak labodát nézni. Ez is nagy baj. Ha nincs német földön laboda, nem is értik Jeszenyin versét:
„Kóró lett a fényes laboda, zizegő szép zabkéve hajadról nem álmodom már többé soha.”
Kirepültek a fecskefiókák, és óriási hangversenyeket tartanak szerte a Duna-Tisza tájékán. Szent Ferenc velük énekel, miközben megsimogat egy-egy verebet, rigót, fecskét. Majd égi locsolókannájával megöntözi a labodát is. Nőjetek, viruljatok, s ti madarak meg ricsajozzatok, énekeljetek. Jó hír ez ezen a májusi esős napon.
A fecskefiókák útjukra indultak.
Gy. B.
