A szeghalmi születésű, paraszti családból származó latintanár, Fehér Lajos Debrecenben szerzett középiskolai tanári oklevelet. Bekerült a baloldali mozgalomba a kommunisták közé. Egy partizáncsoport tagjaként felrobbantotta Gömbös Gyula szobrát. Földes László, a másik partizán meg Újpesten levegőbe küldte a környék vízellátását biztosító víztornyot meg az elektromos hálózatot. Ennyi különbség volt Fehér Lajos és Földes László között. Meg más is.Gömbös szobrának ily módon történő eltávolítása nem okozott különösebb károkat Budapest népének, a víztorony elpusztítása viszont igen.
Fehér Lajos 1945 elején – mint partizán – néhány hétig az ÁVÓ vezetője volt, de csak néhány hétig, mert oda kemény tökű emberre volt szükség. És ez az ember Péter Gábor volt. Akkor kezdődött el a párt öklének, az ÁVÓ, a későbbi ÁVH tündöklése. Fehér Lajos Rákosi Mátyással is vitába keveredett. Rövid úton Budapestről Balatonfenyvesre kellett költöznie, elküldték a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatói székébe. Fehér Lajos becsülte Nagy Imrét, így a volt miniszterelnök hatvanadik születésnapján is Budapestre utazott, Nagy Imre lakására felköszönteni a kegyvesztett, pártból kizárt Nagy Imrét. Saját elbeszélése szerint nem sokáig volt ott. Sok érdekes ember jelent meg – mondta Fehér –, ki a kutyáját hozta el a születésnapi zsúrra, ki a babáját, és az asszonyokat kézcsókkal üdvözölték a polgári-bolsevik urak. Az egyik közülük el is kapta a későbbi miniszterelnök-helyettest és mondta: Lajoskám, szörnyű ez a Rákosi-rendszer. Egy vállalathoz díszebédre voltunk hivatalosak. Az előcsarnokba kiraktak néhány lavórt, és abban kellett kezet mosnunk, még folyóvíz sem volt. Fehér Lajos szeghalmi születésű volt, ő ismerte az országot, és tudta, hogy akkoriban nem sok helyen folyt a falból a hideg és a meleg víz. Majd így folytatta a későbbi politikai bizottsági tag elbeszélését: koccintottam Nagy Imrével, és megittam a pálinkát, és azonnal eljöttem a díszes társaságból, mert ezek között az emberek között nem sok keresnivalóm volt. (Ezen a születésnapon voltak ott népiek és kevésbé népiek szép számmal, ezt ismerte fel Fehér Lajos, aki később is vitába volt az ilyenfélékkel.)
Történt pedig, hogy Fehér Lajos Grecskó marsallal tárgyal a szovjet–magyar hadikapcsolatokról. Tudni kell, hogy Kádár furcsa ötlete alapján Fehér Lajos felügyelte a mezőgazdaságot és a hadügyet, vagy szelídebben szólva a honvédelem ügyét. Jött a Grecskó, és tárgyalni kezdett Fehérrel. Fehér Lajos előállt az ötletével: sok rakétát telepítettek akkor már a Bakonyba, meg Nyugat-Dunántúlra, meg ide-oda. Ezekben a szovjet gyártású rakétákban valamilyen céllal valamilyen folyadék mindig lötyögött. De ez a folyadék, ami a működéshez volt szükséges, kikezdte a vasat, a fémet a rakétában, és szétmarta. Ezért a rakétákat időközönként újakkal kellett pótolni. Fehér Lajos Grecskónak javasolta, a szovjet elvtársak vegyék vissza ezeket a rakétákat leértékelten, mondván, hogy nekünk ezek kilövéséhez nincsen területünk, maguknak meg ott a Szovjetunióban hatalmas földjeik és térségeik vannak, lőjék ki maguk ezeket, és mi így olcsóbban, takarékosabban tudunk az újabb rakéták hadrendbe állításához hozzájárulni.
Grecskó marsall megdöbbent a magyar párt vezető tisztségviselőjének ötletén, és jó szovjet szokás szerint elment Kádár Jánoshoz panaszkodni Fehér Lajosra. Ez akkor derült ki, amikor Kádár János 1974-ben menesztette Fehér Lajost minden funkciójából. Menesztette a politikai bizottságból és a miniszterelnök-helyettesi székből. Felsorolta azokat a bűnöket, amit Fehér elvtárs elkövetett. Kádár mondta Fehérnek: és te engem nehéz helyzetbe hoztál a Grecskónál a rakéta leértékelési ötleteddel. Fehér Lajos mit tehetett? Mondta, hogy igen, ezt akartam elérni. Mert azért baloldal ide, vagy baloldal oda, ez a gyorsbeszédű, szeghalmi származású valamilyen módon szerette Magyarországot meg a falut, és nemigen szívlelte az oroszokat. Egy moszkvai látogatása idején kíséretével együtt a tárgyalások után estefelé kisétáltak a Vörös térre Lenin elé. A Fehér-féle kíséret istenkedett a téren, hogy micsoda gyönyörű a város, milyen impozáns a mauzóleum, és hogy ez a világ közepe, ez a Moszkva. Fehér Lajos hallgatott, hallgatott, a fülét vakarta, ránézett a mauzóleumra, és csak önmagának ismételgette: nem modern nép, nem modern nép, ezek hullaimádók.
– bégyé –
