A 80-as évek második felében tárgyalt az MSZMP Politikai Bizottsága a Magyar Rádió munkájáról. A beszámolóban – amit a rádió készített – volt egy kitétel, amin fennakadt Kádár János, ez pedig úgy szólt: a nemzeti főadó, a Kossuth Rádió kiegyensúlyozottan teljesíti feladatát. Hogy miként teljesítette feladatát a Kossuth, azt most hagyjuk, Kádár azért emelt szót, hogy a nemzeti főadó kifejezést használták a szerzők. Elvtársak, ne használjuk a nemzeti szót, írjunk helyette országos főadót. Mindenki értette, mire célzott nagyon is egyértelműen „az öreg”. Kicserélték a nemzetit az országosra, de ettől függetlenül Kádárnak nem sikerült végérvényesen szétvernie a nemzeti intézményt, a Magyar Rádiót, mert az több-kevesebb sikerrel teljesítette feladatát a Kossuth Rádióban is, a Petőfi adón is, valamint a Bartók Rádióban, a körzeti és a nemzetiségi adásokban is. Létezett akkor még a külföldi adások főszerkesztősége is.
Aztán más lett a helyzet a négy év alatt. Négy évvel ezelőtt vette át az elnöki dirigensi pálcát egy Such György nevű, világot megjárt fiatalember. Innentől datálódik a Magyar Rádió tudatos szétverésének története. Először is Such, akit meglehetősen vitatott körülmények között választotta meg a kuratórium a Magyar Rádió elnökének. Odavitte helyettesének egykori főnökét, Mészáros Lászlót, ő lett a gazdasági elnökhelyettes. A műsorlebonyolítási elnökhelyettes nem kapott lényegében semmilyen feladatot, ő korábban is rádiós volt az ifjúsági főosztályon. Új igazgatóságokat alakítottak a Magyar Rádióban. Az ügyvezető igazgató egy Cseh Gabriella nevű talentumos hölgy lett. Hozzá tartoztak a kereskedelmi iroda meg miegymás, de mindenekelőtt a művészeti szerkesztőségek. A szimfonikus zenekar, a Stúdió 11, az énekkar, lényegében a rádió lelkét adó területek. Persze nagyobb lelke volt a rádiónak, azt lényegében maga Such György felügyelte, ez volt a Kossuth Rádió, a Petőfi és a Bartók. Először nem ezzel törődött az új menedzsment a rádióban. Teljes egészében kicserélték a bérügyek intézőit. Létrehozták a Humán Politikai Igazgatóságot, ebbe került a személyzeti osztály, a bér- és munkaügyi osztály. Megszületett a Controlling Igazgatóság, mint ahogy a neve mondja, ők kontrolláltak mindent. Ne becsüljük le ennek az igazgatóságnak a munkáját, mert ők nézték meg, hogy ki, mikor kattint rá számítógépére, kit hív és mit olvas a Magyar Rádióban. Mindent ellenőriztek. A bérügyről egy hír ki nem mehetett, nemhogy a rádióból, hanem a folyosóról sem. Aztán volt még sok más igazgatóság. De vegyük sorba, hogy mit csináltak az igazgatóságok, az új emberek.
Itt van mindjárt az ügyvezető igazgató feladatköre. Megvizsgálták a szimfonikus zenekar helyzetét. Cseh Gabriella feltette a kérdést: minek annyi próbaterem a zenekarnak? Mondták a zenészek, hogy külön próbálnak a rézfúvósok, a vonósok, meg a zongorán is külön próbálnak, majd aztán egyszerre együtt a 6-os stúdióban mind. Állítólag az a kérdés is elhangzott, hogy miért jár be keveset dolgozni a hárfás. Mondták, hogy a zenekari művekben kevésszer szerepel. Az ügyvezető igazgató – bár ezt később tagadták – kijelentette: tanuljon meg hegedülni is. Teljes egészében lerobbantották a nagy múltú, nagy műveltségű, nagy tudású tehetséges szimfonikus zenekart. Éhbérért dolgoztak a zenészek a korábbiak miatt. A korábbiak azt jelentette, hogy Kondor Katalint, a Fidesz-időkben megválasztott elnököt akarták megbüntetni, tűnjön el a rádióból. Görgey Gáborhoz ment be végső kétségbeesésében Vásáry Tamás, a Kossuth-díjas karmester, hogy segítséget kérjen a kulturális minisztertől. Görgey így fogadta: ne is mondd, ne kérj semmit, mert nem adhatunk a rádiónak egy also grandot sem, mert büntetésben van. Ezért a rádió zenekara az „éhség” miatt elkezdett karcsúsodni. E karcsúsodási időszak után jött Such György és az ő válogatott csapata. Először is megszüntették a Stúdió 11-et, a híres, nevezetes zenekart. De jó, hogy nem érte meg ezt a vezető, Zsoldos Imre. Sírjánál még egyszer eljátszották az Il silencio-t. És vége. A többi zseniális zenész meg elmehetett oda, ahova akart. Nem volt, aki megmentse őket. Pórul járt az énekkar, jó, hogy még a gyerekkórust úgy-ahogy meghagyták.
Július utolsó napjaiban a nyilvánosság előtt a rádió Déli Krónikájában elbúcsúzott a közönségtől Such György. Saját magát fényesre csiszolta. Azt mondta – legalábbis az MTI nyomán –, hogy legyengült intézményt vett át az elődjétől. Bankkölcsönt kellett felvennie a 42 millió forint hiányra. Egy több mint tízmilliárdos költségvetési intézménynél a 42 milliós hiány bakfitty. És azt nem is az elnök vette fel, mármint Kondor, a kuratórium írta alá a hitelkérelmet. Azzal dicsekszik búcsúzó szép üzenetében Such György, hogy a Magyar Rádió bankbetétje 2 milliárd forint és 187 millió forint a mérleg szerinti nyeresége. A költségvetési intézményeknek nincs mérleg szerinti nyereségük, a 2 milliárd forintnak viszont története van. Könnyű úgy bankbetétet teremteni, hogy az intézményből százszámra kirúgják az alkotó embereket. Könnyű úgy spórolni, hogy nagy beruházásokat tervezünk, azokat nem hajtjuk végre, és kimutathatjuk a takarékoskodást. Játék a számokkal a Magyar Rádióban. Mert kétségkívül a pénzre ment ki a játék. Perbe ment a rádió elnöke és a kuratórium. Suchnak százmillió forint prémium, illetve gazdálkodási jutalék járt volna. Hogy vége van-e végül is ennek a pernek, ma senki nem tudja. Vitatkoztak néhány forinton!!! Miközben azt hirdette a távozó elnök, hogy uralkodásának idején a Magyar Rádió dolgozóinak bére 50%-kal nőtt. Nőtt ám a fészkes fenét. Az úgy volt, hogy a tengernyi igazgatóság új vezérkara milliós fizetéseket vitt haza, és régi, rádiós szerkesztők változatlanul megkapták a havi 200 ezer bruttót. A munkatársak jövedelme nem nőtt, a vezetők viszont dúskáltak a pénzben. Such György azt is kijelentette, hogy a reggeli 180 perc című Kossuth rádiós műsor és a Déli Krónika hallgatottsága az egekig ér, e két műsor piacvezető a médiavilágban. Mindig a reggeli és a déli műsor volt a leghallgatottabb rádióműsor, semmi változás nem történt ebben, csak romlott a reggeli műsor hallgathatósága és színvonala. Korábban három és fél órában szólt a Jó Reggelt című műsor. Hivatásszerűen dolgozott. Nem túlfecsegett műsort készítettek a műsoremberek. Elmondták az időjárást, a jelenlegit és a várhatót, bemondták a pontos időt, meg a közlekedés híreit és 1-2 politikai szösszenettel eligazították a hallgatót az akkori lehetőségek szerint a politikai világában. Most 180 perc lett a műsor, kiűzték belőle a zenét, ami az emészthetőséget szolgálta, és végeláthatatlan fecsegések és magyarázkodások tömege foglalta el a helyüket. Politológusok és szociológusok mondták a magukét és e mondatokhoz, azok értelmezéséhez bizony az idegen szavak szótára kell. Levegő nélkül beszéltek a beszélők. Megtalálták az igazi moderátorokat. Az igazi találat egy fiatalember volt, akit a televízióból csábítottak el. Drávai Balázst. Amúgy tisztességes, rendes ember. Aztán hamar megunta az ifjú ténykedését a rádió vezetése, és kitalálták helyette Baló Györgyöt, aki ugyan oly beszédhibás volt, hogy sokszor érteni sem lehetett, de meg kell hagyni, művelt, tehetséges újságíró volt, a televízió tudta őt alkalmazni, mert a páciens csúfsága elterelte a figyelmet a beszédhibáról. A rádiósok nem véletlenül nevezték Baló Györgyöt E. T.-nek. Na de hagyjuk a személyeskedést, mert nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy a Kossuth Rádió szerkezetét teljesen átalakították, szinte hallgathatatlanná tették. Valamikor 30:70% volt a zene és a próza aránya. Most mindent idezsúfoltak és kikerült a zene. Idejött az irodalmi osztály maradéka, idejött a dramaturgia, bár arra nincs szüksége már a rádiónak, idejött a rádiószínház, arra sincsen szükség, idejött a szórakoztató osztály, annyira, amennyi megmarad belőle, szóval az egész Kossuth Rádió egy dal lett, egy kacagás, de nóta nem, mert arra új adót találtak ki. Több száz embert kényszernyugdíjaztak, eltávolítottak 50 éves újságírókat a porondról.
Látszatcselekedetek sorozatát hajtották végre Such Györgyék. Megszületett az új név. MR1 Kossuth Rádió, a Szavak ereje. Nincs ember a földön, aki megmondaná, mit akart ezzel a szavak erejével a Such. De jött az MR2 Petőfi Rádió és pont. Itt is volt egy mondat bemondva: Nagyon zene. Hogy mi is a nagyon zene, ezt se tudta senki kitalálni a rádióban. Szóval nagyon hülyeség. Aztán MR3 Bartók, ott még hallani lehetett azért hangversenyeket is. De most tessék figyelni, kialakították az MR4-et, ez a nemzetiségi műsorok Rádióját. A németek meg a horvátok kaptak egy-egy órát. A többi meg heti 30 percet. Erről mondták azt az újkeletű vezetők, hogy a világon egyedülálló, hogy ennyi nemzetiség nyelvén beszél a Magyar Rádió. Rendben van, heti 30 perc mellett ott ez a beszélő rádió, még ruszinul is, de hogy mit csinál azon túl, amikor nem beszél, ezt se tudni. (Mit csinál a szél, amikor nem fúj?) Nem baj, ott van az MR5. A körzeti és a külföldi adások főszerkesztősége. Ők többnyire este dúdolnak. Aztán van még a parlamenti közvetítések rádiója az MR-ben, amikor nincs parlament, akkor ez az MR5 arról híres, hogy hallgat, mint egy csuka. Nem járt jobban a hetedik adó sem, amelyik már nem is tudom, hogy mivel foglalkozik. Látszatcselekvés, pénzgyártás ez a javából.
Most, amikor Such György letette a lantot és augusztus 1-jével kivonult a rádióból, a magyar rádió kuratóriuma nem vette át elszámoló papírjait. Az elszámolást Such elkészítette. És azt is bejelentette, hogy vele együtt távozik az intézményből Mészáros László gazdasági alelnök, Cseh Gabriella ügyvezető igazgató, Kerényi György, az MR1 Kossuth Rádió főszerkesztője és helyettese, Szikra Zsuzsanna, valamint Csillag János, az MR2 Petőfi főszerkesztője, egyben a rádióújság főszerkesztője. A kuratórium nem vette át az átadom-átveszem című dossziét. Mi lehet ebben a paksamétában? Azt el kell olvasni. Miért nem akarta elolvasni a kuratórium? Azt mondták, majd az új elnök tegye meg. Illetve nem elnök lesz, hanem vezérigazgató. Az ő dolga. Olyannyira különös az eset, hogy a kuratórium elnöke, Rangos Kati szabadságra ment, hogy ne is tudja átvenni a dokumentumokat. Ilyen esetben legfeljebb hazajön az elnök vagy az elnök asszony és átveszi a dokumentumokat, majd visszamegy lubickolni, de nem ez történt. Mi van ezekben az elszámolásokban? Ma ezt még jótékony homály fedi. Majd meglátjuk.
Milyen a hangulat a rádióban? Nyomorult. A menedzsmentváltás után kiürült a Bródy Sándor utcai és Pollák Mihály téri háztömb. A híres Pagodát már nem látogatták a színészek, írók, újságírók, nem volt hangos a ház és nem volt semmiféle pletyka. Nem tűrte a vezetés a lébecolást. Az új munkatársak és a régiek egymás torkának estek. A bizalmatlanság légköre uralkodott el, mindenki a másikat figyelte. Beindult a nagyszabású helyezkedés. Mindenki mindenkinek ellensége lett, keserű, kétségbeesett hangulat uralkodott a rádióban. A gazdasági igazgató állandóan körúton volt a házban, azt figyelte, mit csináltak a technikusok a stúdióban. Mit csináltak volna? Egy stúdióban mit lehet csinálni, Mészáros úr? Aztán a rádió főemberei budapesti politikai gyűlésekre jártak megfigyelni, melyik rádiós vesz részt azokon, mert azt sem volt szabad. Talán lehet megtiltani egy újságírónak, hogy tájékozódjon? Lehetett. Azután itt volt ez a szörnyűséges 2006 őszi emberverés, szemkilövés és a rabomobilok csattogása az utcákon meg a rádió udvarán. Amikor rendőrök szállták meg a rádiót, ez volt a támaszpont, ide hozták be az előállított fiatalokat, magyarokat, egyetemistákat és bolti segédmunkásokat. Itt randalíroztak a rendőrök a Pollák Mihály tér háta mögött a rádió területén. Such azt mondta, hogy ő erről nem tudott, pedig bent volt a rádióban. Ilyen szégyen a rádión még ’56 után sem esett. Ez a gyalázat mutatta, hogy hogy néz ki a Magyar Rádió belső erkölcsi tartása. Az embereket elüldözték, a bevált módszereket kiiktatták és jött helyette a drill és keveseknek a mérhetetlen kaszálás és pénzkereset. Csodálkozni azon, hogy még a Kossuth Rádió szünetjelét is megszüntették, meg a Petőfiét is? Mert ez a Kossuth szünetjel úgy szólt: éljen a magyar szabadság, éljen a haza. De ezt már a Magyar Rádió nem hirdette. Most itt tartunk. Az egykori híres nemzeti intézmény, a Magyar Rádió romokban hever, de Such György, az MR Zrt. búcsúzó elnöke jól megdicsérte magát, hogy a legyengült rádióból egy nagyszerű intézményt gründolt össze.
Győri Béla
