Kádár János uralkodásának utolsó éveiben egy alkalommal bejelentkezett Bronfman, és tájékoztatta a magyar vezetőket szándékáról. A zsidó világkongresszus soron következő ülését Budapesten szándékozik megtartani. Ehhez kérte a magyar párt és állami vezetők szíves hozzájárulását. Elegáns volt Bronfman, nem vette félvállról a diplomáciai kötelmeket, tehát kért és nemcsak ukmukfukk jelentkezett Budapesten. Kádár összehívta a Politikai Bizottságot, mondván, ez nem mindennapi ügy, meg kell tárgyalniuk. Nem csinált belőle tikot, ő személyesen támogatja Bronfman úrék szándékát. Különös időszakban történt ez az üzenetváltás New York és Budapest között, akkor, amikor a Szovjetunió, meg természetesen a Magyar Népköztársaság, meleg, szívélyes viszonyt ápolt az arab világgal, és szavakban elítélte az izraeli imperializmust.
Ennek megfelelően a Politikai Bizottságban vita tört ki, fogadják-e a zsidó elöljárókat Budapesten, vagy nem. Érdekes módon Gáspár Sándor, a szakszervezeti fővezér, Németh Károly, a Központi Bizottság akkori titkára, a Politikai Bizottság tagja, és még néhányan aggályukat fejezték ki a ZSVK budapesti ülése miatt. Hosszan tartott a vita, azt tudni lehetett, hogy Aczél György támogatja Kádár elképzelését. Naná, hogy támogatta. A PB-nek ezidőben 11 tagja volt. Milyen különös: a 11 ember többórás vita után sem jutott dűlőre. Ez is mutatta a helyzet rendkívüliségét. Nem a zsidók ellen voltak ők, hanem a szovjeteknek paríroztak, vagy esetleg egyik-másik félt a nagyhatalomtól. Egyszer elhangzott egy kérdés: reálpolitikus vetette közbe: meg tudjuk-e védeni a ZSVK embereit Budapesten vagy nem? A mondat kapcsán megváltozott a hangulat a Politikai Bizottság ülésén. A balosak ódákat zengtek a mi rendőrségünkről. Mi sem természetesebb, hogy teljes körű védelmet nyújtsanak a Magyar Népköztársaság jeles vendégeinek. A PB-tag pragmatikus kérdése eldöntötte a vitát. Kádár be is fejezte a diskurzust, és kijelentette: akkor döntöttünk, jöhet a ZSVK kongresszusozni Budapestre. És jöttek, és tanácskoztak zárt ajtók mögött a saját dolgaikról a magyar fővárosban.
Hogy pontosan értsük a történetet, nem Ghanában, nem Etiópiában (ahol tudvalevőleg sok szefárd zsidó élt), nem Izraelben és nem New Yorkban tárgyaltak a ZSVK vezető emberei. Véget ért a budapesti ZSVK kongresszus. Az eseményt nagyszabású fogadás zárta le a Hilton Szállóban. Dúsan terített asztalok, és válogatott italokkal töltött palackok fokozták a fogadás a záróbankett fényét. Bronfman a vendégek és az asztalok között megdicsőült arccal fogadta a gratulációkat. Így lett arra az időre a zsidók fővárosa Budapest.
– bégyé –
