A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének – (ott aztán kemény kutatás folyhat hétfőtől péntekig!) – Erdélytől örökölt, kissé izgága munkatársa, Tamás Gáspár Miklós úr a Népszabadságban végre arról írt, amihez nagyon ért: a munkásmozgalom ideológiai történetéről. Szó van ott Lenintől Kautskyn át Rosa Luxemburgig minden zsidóról, aki számít: Révai Józsefről, Mód Aladárról, Böhm Vilmosról, Justus Pálról, Horváth Zoltánról, hogy csak a klasszikusokat említsem. Nincs az a gazdag választékú üzlet, ahol egzotikus, vörös tollú díszmadarak ekkora választékával találkozhatna az ember. Na és persze elsősorban és mindenekelőtt Szabó Ervinről volt szó, TGM úr „mesteréről”, hiszen az ő védelmében keletkezett a heves indulatok szülte, lendületes cikk, melyet olvasva, egyet biztosan állíthatok: nagy tudású gondolkodónk sokra vihette volna, ha nincs közben ez a fránya rendszerváltozás.
Tamás Gáspár Miklós urat az hozta ki a sodrából, hogy az új kormány kulturális államtitkára felvetette, hogy a Fővárosi Könyvtár ezentúl ne viselje a marxista Szabó Ervin nevét, mert ez 2010-ben finoman szólva is anakronizmus. Ugyan már miért lenne az, kérdezi filozófusunk, és – hála a Népszabi nagyvonalúságának – egy teljes kolumnán keresztül bizonygatja: Szabó Ervin száz évvel ezelőtti, marxista írásai frissek, üdék, fogyaszthatók ma is, és ha egyáltalán bármi baja van a mai magyar társadalomnak, hát az éppen abból ered, hogy nem tanulmányozzuk szüntelenül Szabó Ervin korszakos műveit, úgy, ahogyan ezt ő teszi: „vigaszért”. Hogy ez a vigasztaló Paraklétosz-szerepkör mennyire válik be, maradjon az ő magántitka. Lényegesebb ennél az érvelés. Azt ne higgyük már, figyelmeztet TGM, hogy a Szabó Ervin és fentebb már nevesített követői köre által képviselt politikai eszméknek bármi – hangsúlyozom: bármi – köze is lehetne a későbbi sztalinista politikához. Ó, nem! Erről szó sincsen, valójában az is kérdéses, hogy nevezhető-e Szabó Ervin kommunistának? Ez tárgyi tévedés – figyelmeztet TGM – hiszen, ha egyáltalán bármi eszmeáramlatnak elődje lett volna a kiváló Szabó Ervin, „akkor az ’ultrabaloldal’ néven a III. Internacionáléból kiakolbólíntott tanácskommunistákénak”. Megnyugtató, hogy így van, bár nem egészen értem, hogy ez miért indokolja, hogy továbbra is e tanácskommunista úrnak, TGM úr mesterének neve álljon a Fővárosi Könyvtár homlokzatán?
Talán csodálkozni fog filozófusunk, de a magamfajtának is vannak mesterei, nekem négy is: Pascal, Szabó Dezső, C. G. Jung és Csurka István. Pascal és Jung külföldiek, ők eleve kiesnek, miként Csurka is, mert kortárs. Maradhatna Szabó Dezső jelöltemként a Fővárosi Könyvtár névadójának, mégsem javaslom őt. Nem javaslom, mert komikus változtatás lenne, ha egy intézménynek csak a keresztneve változnék, továbbá azért sem, mert szomorúan kell belátnom, a 23 éve működő Szabó Dezső Emléktársaság vezetőjeként is, magánemberként is: a kutya sem ismeri ma műveit, az átlag magyarnak, még ha diplomás is, nem mond semmit a neve. Azt viszont nem látom be, hogy a szélesebb körben ismert nevű nagyságok közül például Kölcsey, Vörösmarty, Madách, Katona, Arany, Ady, Babits, Juhász, Mikszáth vagy Móricz miért ne lehetne nagyobb joggal a Fővárosi Könyvtár névadója, mint TGM barátunk vigaszt nyújtó marxista mestere?
Tamás Gáspár Miklóst – az Északi-sark jégtakarójához hasonlóan egyre fogyatkozó – tisztelői köre nemes egyszerűséggel TGM-ként emlegeti, csupán nevének monogramja által, mint azt a legnagyobbaknál szokás, például Kennedy esetében: JFK, Rákosi pajtásnál: RM, vagy Pogány Ödön Gábornál: PÖG. Nekem viszont, egy sajátos asszociáció folytán a TGM-ről mindig a TGV jut eszembe. Ha valaki nem tudná, ez utóbbi a francia vasutak büszkeségének, a 300 km/óra sebességgel száguldozó szuper expressz nevének a rövidítése: „nagy sebességű vonatot” jelent. A TGV-vel repülni lehet a földön, bárhonnan bárhová el lehet jutni néhány óra alatt, ma ezek az elegáns, formatervezett, légkondicionált, csendes acélkígyók az európai csúcstechnológia képviselői, az előrehaladás szimbólumai. Ezzel szemben szegény TGM – mint valami laudátor temporisz akti - egyre szánalmasabban képviseli a rég megbukott, jobb esetben áporodott múzeumi légkört, rosszabban hullaszagot árasztó marxista múltat.
Aki TGM irányítására bízza magát, soha nem fog előre menni, csakis hátra.
Szőcs Zoltán
