Nagyon sürgős feladata volt az MSZMP-nek a vallásos világnézet elleni eszmei harc. Természetesen nem csak eszmei volt ez a háború, hanem brutális gyilkosságsorozatok is
fémjelezték a párt útját. 1958. július 22-én az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága határozatot hozott a vallásos világnézet elleni eszmei harcról, a vallásos tömegek közötti felvilágosító és nevelőmunka feladatairól. Nézzük, miből állt ez a harc.
Mindenekelőtt rágalmazták és gyalázták Mindszenty József bíborost, a magyar katolikus egyház fejét, aki az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségén talált menedéket 1956. november 4-én. A november 2-i, a rádióban is elhangzott Mindszenty-beszédről azt ordították, hogy a főpap visszakövetelte a nagybirtokot. Amiről természetesen Mindszenty József soha egyetlen szóval sem beszélt.
A magyar vidéken fiatal római katolikus papokat, káplánokat és plébánosokat egyszerűen eltettek láb alól. Brenner János fiatal káplán, a szombathelyi püspökség papja egy este decemberben beteghez ment, szentségeket vitt hozzá, és hárman vagy négyen egy erdei ösvényen brutálisan meggyilkolták. Az ország másik végén, a Tisza partján Kenyeres Lajos plébánost Tiszavárkony mellett dróttal fojtották meg és dobták a folyóba. Pap Béla református lelkészt ismeretlen módon gyilkolták meg, a lelkipásztor egyik lábát, rajta bakanccsal találták meg egy dunántúli erdőben. De nem, most nem soroljuk fel a gaztetteket, a párt eszmei harcáról szólunk.
Azt írja a határozat:
„A jelentős fejlődés ellenére a vallásos ideológiának mély gyökerei vannak, elsősorban a társadalom elmaradottabb rétegeiben; a falusi lakosság és a városi kispolgárság között, az elmaradottabb munkásrétegek, asszonyok és fiatalok, valamint az értelmiségiek között. Egyes párttagoknál is fellelhető a vallásos ideológia hatása. Bizonyos társadalmi csoportok, elsősorban a volt uralkodó osztályok deklasszált elemei, reakciós politikai beállítottságból, tüntetésként vesznek részt vallásos szertartásokon.”
A mondatokból kiolvasható, hogy a jelentős fejlődés ellenére az ország jelentős hányada elmaradott, buta, bigott ember, aszszony és gyerek, és hatása alatt áll valamenynyi a vallásos ideológiának. Nem éppen jó szövetségi politikát hirdetett ez az MSZMP. Az meg különösen szép kitétele a pártnak, hogy a volt uralkodó osztály deklasszált elemei tüntetésként jártak a templomba. Kádárék nem számolták ki, hány uralkodó osztálybeli állampolgár szaladgált nálunk a misére vagy istentiszteletre ebben az időben.
De folytassuk a párt szövegét:
„A vallás reakciós világnézet, a haladás ellenségeinek egyik eszmei fegyvere. Gyökerei az osztálytársadalom és a tudatlanság.”
A tudatlanság! A tudatosságot képviselte Czinege Lajos, Nezvál Ferenc, meg Kossa István, meg természetesen Kádár János. De így folytatja a tanítását az MSZMP Politikai Bizottsága:
„A szocializmus győzelme az osztálytársadalom felszámolása megszünteti a vallásos ideológiát társadalmi, valamint a gondolkodás területéről fokozatosan kiszorítja a vallás misztikus, tudománytalan tanításait, s ezáltal megszünteti a vallás szellemi alapjait, a tudatlanságot.”
Ezek után a nagy tudás jegyében a párt elemzi a helyzetet. Azt mondja a határozat 4/C alpontjában:
„Az egyházi-vallási szertartásokon való részvétel a pártfunkcionáriusok, a pártapparátus függetlenített munkatársai és az alapszervezetek vezetőségi tagjai számára megengedhetetlen. E szertartásokon való részvételnél meg kell különböztetni az aktív és a passzív részvételt. Az olyan funkcionáriust, aki saját elhatározásából gyermekét megkeresztelteti, hittanra járatja, bérmáltatja, egyházi esküvőt rendez, templomba jár vagy körmeneteken vesz részt, pártfegyelmi úton felelősségre kell vonni, pártfunkciót nem tölthet be.”
Kemény ukáz. De azért azóta nagyot változott a világ. Az MSZMP jogutódjának, az MSZP-nek egykori elnöke, majd miniszterelnöke saját maga mondta el, hogy ő bizony járt ministrálni gyermekkorában, sőt „bérmálkozni is szokott”. Érdekes, hogy Gyurcsány Ferenc nem kapott pártfegyelmit.
A vallásosság elleni harc gyógymódjairól beszél a határozat. Az 5. pont B bekezdése szerint:
„A párton belül s a fejlettebb munkások számára közvetlenül kell a vallás és kereszténység eredetéről, a klerikális reakció szerepéről, a vallás tudományellenességéről stb. előadásokat tartani. Ezt egyes helyeken, ahol ennek megfelelő feltételei vannak, falun is lehet alkalmazni.”
Nesze neked munkás-paraszt szövetség, kaptak a parasztok az arcukra a párttól.
Azt ajánlja a párt a 6. pont A bekezdésében:
„Támaszkodni kell a haladó magyar gondolkodók, írók, tudósok, politikusok antiklerikális örökségére.”
Kire gondolhatott itt a párt? Ungvári Tamásra vagy Aczél Györgyre?
És végezetül kategorikus imperativuszként leszögezi a Politikai Bizottság:
„Fel kell tárnunk a Vatikán és az imperialista monopóliumok érdekazonosságát. Meg kell világítani a katolikus pártok és a keresztény szocialista mozgalmak szerepét a nyugati országokban. Foglalkozni kell a protestáns egyházak világtanácsának tevékenységével, reakciós szerepével.”
Szegény reformátusok! Megvizsgálták – már ugye nemzetközi szinten – a protestáns egyházak világtanácsát, és ehelyett megalakították a KBK-t, a Keresztény Békekonferenciát, ami egyébként a KGB egyik fedőszervezete volt, hiszen ők szervezték Moszkvából Európa-szerte.
– bégyé –
