Magyar Igazság és élet pártja

A csőd, az összeomlás és az ezekkel való fenyegetés egyszerű és közönséges beszédtéma lesz lassan a médiákban. A kétségbe- esés és még az aggodalom sem szólal meg az előadókban. A hallgatóság is elereszti a füle mellett a hírt. A roppantul megdrágult élet, a naponta felkúszó élelmiszerárak és közszolgáltatások, benzin és olajár már elég régen rak elviselhetetlen terheket a családok, a vállalkozások nyakába, tehát a csőd már jelen van. Ez a csőd voltaképpen már a Kádár-Aczél rendszerben bekövetkezett és akkor azt mondtuk rá: "ez van". Amikor két ember találkozott és meghányta-vetette a dolgokat, s megállapította, hogy tehetetlen a sok bornírtsággal szemben, széttárta a karját , fanyar mosolyt rajzolt az ábrázatára és"ez van"-t cserélt társával.
Vannak azonban nagy különbségek. A kádári "ez van" népi, spontán termék volt. Az "ez van" a porban hevert, a verebek közt született, az üzemi étkezdében és az eszpresszóban termett állapotjelző volt, a mostani "ez van" viszont felülről sugalmazott, az egész tudatiparból árasztott közöny terméke. Irányított kísérlet - támadás a józan ész ellen. Mert most minden józan megítélés szerint aggódni kellene a fenyegető csőd bekövetkezése miatt. Akkor nem, minthogy minden felelősség Moszkváé és a pártközponté volt, ha ők nem ismerik be a csődöt úgysincs csőd, s az egyes embernek csak az a lehetősége maradt, hogy a maga számára minél elviselhetőbbé tegye a hiányokat, amelyben a csőd megjelenik. Most viszont a már beállt csődöt a kormány nem ismeri be, de az egyes embert, és különösen a családot megakadályozza abban, hogy a maga számára elviselhetőbbé tegye a csőd körülményei közötti életet. A mostani csődért nyolcvan százalékban a kormánynak és a kormány mögött álló gyarmati burzsoáziának, a ha-szonélvező rétegnek kellene vállalnia a felelősséget, de nem vállalja és azért, hogy a számonkérést is elkerülje, maga gerjeszti a tudatiparával az "ez van"-os hangulatot. Nagyon ravasz dolog ez. Józan paraszti ésszel szinte követhetetlen. A magyar kormány talmudista módra gondolkodik és politizál. Nem a megoldáson és a konvergencián töri a fejét, hanem a közember fejéből akarja kimédiázni a számonkérő gondolatot.
Egy-két gondolkodó emberen kívül senki sem beszél a 2002 óta folyó borzalmas eladósodásról, amit a szociálliberális kormány és vagyonügynöksége borított az országra, senki sem beszél a Nemzeti Banktól átvállalt és költségvetési teherré tett óriási adósságtömegről és külföldnek eladott, elkótyavetyélt magyar vagyonról, amelyek együtt alkotják az összeomlást. Éppen az ellenkezőjét sugallják: az egész politika a felelős mindenért, az állandó politikai hercehurca és természetesen a szélsőségesek. A Fidesz, az egész ellenzék is felelős, sőt a népszavazás óta az egész nép is. Mindenki felelős, tehát senki sem felelős.
Ha az egész folyamatot tekintjük, természetesen mindannyian felelősek vagyunk. A rossz, a kiárusító politikát, a külföldi tőkének való alárendelést már Antall idejében elkezdték. Engem végeredményben a nómenklatúra burzsoáziával való kiegyezés ellenzése miatt zártak ki az MDF-ből, s emiatt vagyok elhallgatva ma is, már akkor ellenkeztem, amikor még senki, mégis elismerem a felelősségem, mert talán még erőteljesebben kellett volna ellenállnom, még hangosabban szólnom, vagy más technikával fellépnem. No persze, ez a felelősség nem is hasonlít arra felelőtlenségre, amivel sokan mások ha-szonélvezőivé váltak a szörnyű csődnek. A külföldi tőkének való alárendelődés és az ebből származó kizsákmányolás már akkor elkezdődött, amikor még Közép-Európa jótanulói voltunk és minden nap adott egy barackot a fejünkre a művelt Nyugat. Elégedettségében, hogy ez a kicsi, de központi fekvésű ország úgyszólván ellenérték nélkül engedi át neki piacát, erőforrásait. Az Antall-kormány után következő Horn Gyula-féle felgyorsított privatizáció, majd a goromba Bokros-csomag, aminek következtében minden magyar eladásra kínált vagyon értéke szinte nullára íródott, és hazánkban csak az az européer és az a "közelkeletiáner" (egy új szóviccet illik idézőjelbe tenni...) nem szerzett valamit, aki AIDS-es volt. És most mégis, az új "ez van"-ban mindannyian felelősek vagyunk?
Most megint a hatalomról van szó. Mert a magyarság nem a vizitdíjról és másik két tételről szavazott március 9-én, hanem a hatalomról. Most ismét a műsorvezetői posztokról, bankelnökségekről, magas állásokról és a lopott pénzzel tömött tárcákról van szó, és ezért kellett az "ez van" beletörődését elővenni. Ezzel szemben pedig csak az egyenes, nyílt fellépés a célravezető. Ki kell nyilvánítani, hogy ki mit akar. Most a középutasnak mondott politika is megbukott. A vegetálásnak vége. Ezért a saját sikere érdekében sem háríthat el magáról valamennyi - tetemes - részességet a 98-ban színre lépett Fidesz-kormány sem: most, mielőtt még akármi is bekövetkezett volna, meg kell mondania, hogy akar-e, mer-e rendszerváltást. Akar-e, tud, mer-e felelősségre vonást, még akkor is, ha ez egyes volt kádereit is érinti. Mert mindez most nem elriasztja, hanem éppenséggel hozzáköti a másik oldalról hozzá átállt szavazókat. Annak a félmillió nyugdíjasnak, lakótelepi nyomorgónak, aki eddig baloldali szavazó volt és most a józan esze ide húzta, nem kell tartania a felelősségre vonástól. Nincs bűne. Az nem bűn, hogy eddig nem is szavazott. Nem bűn, hogy megtévesztett ember volt. Ma csak a tudatipart irányító, a pénzt és a munka feletti rendelkezést bitorló balliberális elit bűnös, akiket felelősségre kell majd vonni. Mert, ha soha nem lesz felelősségre vonás a kommunizmus és a bűnös liberalizmus miatt, akkor soha nem lesz tiszta lap sem. Akkor jobb, ha nem történik semmi és megmaradunk az "ez van" dagonyában. Az a gazember, hazaáruló, kiárusító és eladósító politika, ami itt 2002 óta folyik, nem maradhat büntetlenül. Az pedig, hogy nem lesznek megválasztva 2010-ben, vagy előbb, nem büntetés, csak egyszerű következmény és voltaképpen felmentés számukra.
Szociológiailag és etnikailag is meg lehet állapítani a felelősök körét, táborát. A kormány, mindegyik összetételében, az országgyűlési frakciók, az intézmények és gazdasági társulatok vezetői, a kinevezettek és az egész rendszert fenntartó "Sas-elit." (Sas József a maga csinálmányosságával, állandó feldicsértségével, tündöklésével és bukásával, származásával és az adózáshoz való viszonyával jellegadó figurája a magyarságon uralkodó elitnek. Benne van Demszky, Pető, Gyurcsány, az Apró család, a Wallis Rt., Kulcsár és volt bankja mindenestül.)
Ezt a szándéknyilatkozatot a nemzeti oldal felelős vezetőinek mielőbb meg kell tenni, mert a népet nem szabad bizonytalanságban hagyni. Rossz tanácsot adnak azok a tanácsadók, akik szerint most ismét "toleránsnak" kell lenni és meg kell várni, amíg a koalíció pártjait belülről szétrágja a keserűség. Nem. Ezek most az idő ellen is játszanak. Számukra minden hatalmon töltött idő pénz. Tudják, hogy a tehetetlenség és a bizalomhiány legalább annyira öl, mint a keserűség. A nép tehetetlennek érzi magát, és hiába fejezte ki bizalmát március 9-én a népszavazás kezdeményezői és támogatói iránt, ha nem történik semmi, ha a vezető nem bizonyul erőteljes érdekvédőnek, radikálisnak, felpuhul a bizalma. A mindent egybemos "ez van" kampány meg fogja tenni a hatását. Olyan erővel mondják, hazudják, ordítják és blöffölik minden csatornán, hogy mindannyian felelősek vagyunk, hogy nincs a nemzetnek felelős vezetője, hogy senki sem tud jobbat, hogy a tegnapi ideálltak, akik emelt fővel jöttek szavazni, megint lehajtják a fejüket.
Gazemberséggel, talmudista ravaszsággal a szociálliberalizmus logisztikai központjai zsúfolva vannak. Kifogyhatatlanok. Ezzel szembe csak az egyenes beszéd szegezhető. A nép ez után a győzelem után nyílt, egyenes beszédet vár. A politikai taktikázásból elege van. Valakinek fel kell állni és meg kell mondani mit akar. Munkát, kenyeret, családot, Istent és hazát, magyar hazát. Meg kell mondani, hogy a csőd már bekövetkezett, legfeljebb még nem nyilvános. Meg kell mondani, hogy lesznek súlyos nehézségek. De első perctől fogva az igazságosság és a magyar nép szeretete fog érvényesülni, és ezért a becsületes munkáért több pénz jár és valamivel könnyebb megélhetés. S ez még azon az áron is bekövetkezik, hogy a Nyugat sok lépést - banklépést - nem helyesel, vagy egyenesen tilt. Meg kell mondani, hogy új rendet, új rendszert akarunk. Kevesebbet fogunk beszélni a szabadságról és a demokráciáról, mert a szabadság csak kötelességtudás és fegyelmezettség közben érvényesülhet, a hazaszeretet égi súlya alatt, és a demokráciának sem az a lényege, hogy képviseleti-e vagy közvetlen, népakarati, hanem az, hogy elnyomják-e benne a népet vagy hagyják megélni. Megélhetés, megmaradás. És, bizony, dolgozni kell. Az állam feladata, hogy mindenki dolgozhasson.
Nem a vállalati profitért születtünk. Ha a profitéhes tőkésnek ez nem tetszik, menjen el. Abba kell hagyni a felesleges tőke-óbégatást. Mivel az egész természet és benne az ember óriási s nagyon nehezen kivédhető kihívások előtt áll, számot kell vetnünk azzal is, hogy ezeket a legnagyobb erőfeszítéseket, lemondásokat követelő védműveket, óvintézkedéseket, gátépítéseket és életforma változtatásokat semmilyen idegen tőke nem fogja itt megcsinálni. Nekünk kell, magunknak, magunkért.
Most azonban a legfontosabb az egyenes beszéd, a tervek és szándékok nyílt feltárása. Hárommillió-kétszázezer magyarnak tartozik ezzel az, aki megszólította ezeket a magyarokat.
Csurka István