Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2019. augusztus 24, szombat, Bertalan napja van. Holnap Lajos és Patrícia napja lesz.

Csurka István: Történelemhamisítás - Szerzett joggal a kormány ellen

E-mail Nyomtatás

Állapítsuk meg, hogy sokféle szerzett jog létezett a magyar történelem során. Szerzett jog volt például báró Hatvani Deutsch Lajosnak és családjának a bárói cím használatához és az ebből eredő előnyök élvezéséhez való joga, amit I. Ferenc József császár és király adományozott nekik. A „Cukorbáró”, ahogy Hatvani Lajost irodalmi körökben nevezték, gazdag ember volt. Családjáé volt a hatvani cukorgyár s ez a hatalmas vagyon tette lehetővé irodalmi és politikai ambíciói kiélését, a Nyugat finanszírozását, Ady Endre mecénásakénti tündöklését és részvételét a bűnös, rothadt Károlyi-kormányban, amely végül a kommunista, bolsevik, zsidó 133 naphoz vezetett.

De szerzett jog volt végeredményben az egész magyar nemesség joga az adót nem fizetéshez, a földbirtokához és a föld jobbágyokkal – szerzett jog nélküliekkel – való műveltetéséhez. Erről a szerzett jogról a reformnemzedék nemessége 1848-ban lemondott és felszabadította a jobbágyságot.

 Haladva az időben, ugyanígy szerzett jog volt ávós tisztként kiemelt kórházban, különleges és biztonságos környezetben gyógyulni, vagy szocialista hazáért érdemrend alapján nagyon jutányosan birtokhoz jutni, amelyet másoktól vettek el. Szerzett jog volt például egy Szemlőhegy utcai hatalmas – egyébként egy gazdag zsidó család által épített – villa használata és tulajdonlása, amelybe Apró-Klein Antal költöztette be családját, s amelyben ma a Fittelina uszoda, Gyurcsány Ferenc szerzett jogú uszodája honol.

Az 1945-ben hazánkat megszálló és meggyalázó Vörös hadsereg a szerzett jogok garmadáját hozta magával. Szerzett jog lett például 1951-ben a kitelepítendők körét meghatározni és a kitelepítettek otthonába beköltözni, a kitelepítetteket pedig  másféle, szolgálati privilégiumokkal, például szadizmusuk kiélésével jutalmazni. Szerzett jog volt elsősorban a korábbi üldözöttség okán ávós tisztnek lenni, pártfunkcionáriusnak lenni, élet-halál fölött dönteni. Szerzett jog volt Pobjedával járni és a csomagtartót megrakatni az alattvalók természetbeni ajándékaival, valamint magasabb körökben déligyümöl-csöt fogyasztani.

Később, a Kádár-Aczél korban szerzett jog lett kultúrpolitikát csinálni, színházat vezetni, tévét irányítani, majd, sajnos már a rend-szerváltás után, ebből kereskedelmi tévékbe átcseleződni, sztárrá lenni és minden fárasztó és alacsonyrendű, csak magyarnak, jobbágyivadéknak való fizikai megterheléstől tartóz-kodni. Nem soroljuk.

A szovjet típusú rendszer mindegyik formája a fegyveres testületek és a fegyveres testületeket esetleg kisegítő félfegyveres, de erősen megszervezett testületek magához kötésével kezdi a működését. A katonapolitikai osztály, ÁVÓ, AVH, rendőrség, határőrség, katonatiszti kar mind szerzett jogokkal van kötve a hatalomhoz. Természetesen ezek a szerzett jogok különböző mértékűek. Az ávós tiszté, pártfunkcionáriusé nagy és titkos, a katonatiszté sokkal kisebb, majd más testületeké, például a tűzoltóé már szinte csak névleges, mert hát a tűzoltónak éreznie kell, s érzi is, hogy őt is oltják, ha kell.

A szerzett jogot a rendszerváltás után Horn Gyula hozta vissza mint kormányvédelmi intézményt. Mert ő már egyszer élvezte. ’956 végén felcsapott pufajkásnak, fegyvert is kapott, menetelt, rendet csinált, verte a népet és védte a rendszert és kiemelt, káder, szerzett jog birtokosa lett. Pontosan tudta, hogy a munkás-paraszt hatalomnak fegyveres védelemre van szüksége a munkások és parasztok ellen, és ez csak a fegyvert birtoklók privilégiumokkal a rendszerhez kötésével érhető el. A magasabb fizetés ide kevés. Ekkor kapták azokat a szerzett jogokat, köztük az igen rövid szolgálati idő utáni nyugdíjba vonulás jogát is azoknak az elődei, akik most szerzett jogaik fenntartásáért szállnak síkra.

Történelemhamisítás tehát azt állítani, hogy ezek a szerzett jogok pusztán és elsősorban a nehéz és veszélyes, fizikai teljesítményhez és korhoz kötődő szerzett jogok. Nem, ezt mindenki elsősorban azért kapta, hogy ha kell, ha felszólítják rá, álljon ki Horn Gyuláért és rendszeréért. Vonuljon ki puskával, gumilövedékkel, fecskendővel és aprítsa, terelje, rugdossa a rendszerelleneseket, akár polgárok, akár parasztok, akár tetszik nekik a fal, amihez a rádió udvarán és az akkori rádió tudtával állítják őket, akár nem.

Horn Gyula lehetőségei azonban nem voltak korlátlanok. Őt 1995-ben már nem fedezte Szerov, neki demokratikusan szét kellett terítenie ezeket a szerzett jogokat és humánusan kellett eljárnia. Ezért elsősorban az emberi szervezet fizikai kopására és a korral előrehaladó teljesítmény csökkenésre hivatkozott. Ravasz volt a kisöreg: korai nyugdíjat ígért és adott is, amit majd azoknak kell megfizetniük, akik ellen odaadják. Ha jól őrzöl engem és privatizáló, korrupt, állítólagosan szocialista, de valójában idegen tőkét szolgáló liberális rendszeremet, akkor elhasználódván a tested hamar nyugdíjba mehetsz, mert híven őriz-ted Tocsik Mártát vagy Apró Piroska bankárnőt.

Azok, akik most a szerzett jogokra való hivatkozással a kormány ellen lépnek fel, ügyesen keverik a jogos igényt a korhoz kötött, fizikai elhasználódáshoz fűződő és mindenképpen méltánylandó joggal – szerzett, magától értetődő jogosultsággal a politikai privilégiumot. Azt, ami eredetileg bolsevik-védelem volt. Mert világos, hogy senkitől sem lehet megkívánni, hogy felrohanjon a tűzoltólétrán és élete kockáztatásával életet mentsen, ha már elkopott a szervezete. Nem, magától értetődő, hogy ami életkori sajátosságokhoz és a terheléshez van kötve, az ma is elsősorban méltánylást érdemel. Az valóban egy munkával, fegyelmezett élettel, szolgálattal kiérdemelt, szerzett jog. De csak az. Az a rendőr, az a tűzoltó tiszt, aki aktákat gyárt és jelentéseket ír, nyomozást elemez íróasztalnál, satöbbi, az, aki soha nem tette kockára a bőrét a tűzben, a  bűnüldözésben, ugyan miért részesülne esetleg szépen fejlett, gondosan takart pocakja miatt kedvezményben. Tehát gondos, személyenkénti mérlegelésre van szükség, pontosan meg kell állapítani, kik azok mindegyik testületben, hogy kik jogosultak, hogy kik szereztek jogot valamilyen különleges elbánásra, adott esetben még nyugdíjra is. Noha nem valószínű, hogy ez a legcélszerűbb megoldás. Senki sem akar továbbra is olyan feladatok megoldására kényszeríteni embereket, amelyekre már nem képes fizikailag. Ez ostobaság volna és veszélyes a társadalomra.

A mai sztrájkbizottság-alakítókban, a most feltűnt szakszervezeti vezetőkben nyoma sincs ennek a gondolkozásnak. Ez most egy új taxisblokádot szervező mozgalom, amely úgy véli, hogy rést talált a kétharmados törvényhozáson, netán egy ballépésen kapta rajta és a végletekig ki akarja használni ezt  a helyzetet. Sztrájkot szervez olyan körben, ahol ez tilos. Engedetlen. Azt mondja, a kormánynak meg kell hátrálnia, Különben kő kövön nem marad. Természetesen ezt nem kell mind elhinni neki. Nem eszik a kását olyan forrón, de ez azért akkor is fenyegetés. Amikor valaki kijelenti, hogy a kormánynak meg kell hátrálnia, akkor nem kell tőle születési anyakönyvi kivonatot kérni, sem iskolai végzettséget, netán tűzoltási gyakorlatot igazolót, mert teljesen világos az illető háttere. Akár be is ülhetnek a Fittelina uszoda tulajdonosa és haszonélvezője mellé.

A kormány egyelőre nyugodt és türelmes. Hagyja őket beszélni, sztrájkbizottság szervezést bejelenteni, ki-be járni  a Belügyminisztériumba, becsmérlő kijelentésekkel a szájukon. A kormány meghátrálása azt hiszem és remélem is, lehetetlen. De meglehet, az elvtársak sem azt képzelik el, hanem csupán egy valamilyen összetűzést akarnak kiprovokálni. Erre mutat, hogy már első tüntetésükön maguk közé engedtek és fogadtak olyan alakzatokat, amelyek létezése ellen liberális és zsidó küldő szervezeteik hevesen tiltakoznak, amelyeket a rendőrség már kitessékelt Gyöngyöspatáról. Ez érthető: a zavargásszervezőknek zavargási szakkáderek kellenek és az igazi tűzoltó nem ilyen ember. A profi zavargó mindig beszervezett. A cigány sorozatgyilkosság fővádlottja másfél éves izraeli kiképzésben részesült. Állítólag egy kibucban.

Elképzelhető, hogy ez az egész szerzett jog-hecc egy zavargás kiprovokálására irányul. Felvonulnának és szétveretnék magukat. Ez kéne. Hogy bemutassák a világnak, hogy ez a kormány is, lám, ugyanolyan, mint az övék volt 2006-ban és ráadásul a szerzett jogaikért küzdő becsületes tűzoltókra támad. Vagyis az egész szerzett jogi mozgalom célja nem is a szerzett jogok megtartása, hanem a kormány visszacsapásra kényszerítése, provokálása. A többi aztán a sajtó dolga.

A kezükben lévő magyar és nemzetközi sajtó korábbi lejárató kampányainak, ágálásainak, hazudozásainak igazolását kapná meg egy budapesti csatában, újra felkelhetne a médiatörvény ellen, újra felléphetne Daniel Cohn-Bandit. Felébredne a remény, hogy újra visszaszerezhetik a hatalom egy részét, újra paktumot lehetne kötni és magyar Magyarország boldogulása újra hátrébb kerülne.

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség