Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2024. július 15, hétfő, Henrik és Roland napja van. Holnap Valter napja lesz.

Különös „hobby”

E-mail Nyomtatás

Az alábbi történet a Magyar Rendőr című lapban jelent meg a 70-es évek elején. Aki elküldte az újságoldalt, megígérte, hogy megkérdezi az ATV Újságíró-klubjának következő adásában Mészáros Tamást, hogy azonos-e a cikkben M. T. monogrammal szereplő személlyel. A cikkben szereplő urat 1971-ben többrendbeli lopásban mondta ki bűnösnek a bíróság, és hathavi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet tényként állapította meg, hogy szorongás okozta kóros tudati állapotban követte el cselekményeit.

 Ki lophatta el a pisztolyt? – töprengett a festőművész, akitől csak nemrég távozott a Magyar Televízió egyik munkacsoportja. Bánata érthető volt, hiszen a Rákóczi-korabeli pisztolyt féltve őrzött kincsként tartotta számon.

Később egy fából faragott angyalka „repült” el a Mátyás-templomból, 1969 januárjában pedig három közismert Szász Endre-grafika tűnt el a Derkovits-teremből, ahol a „Tv-előzetes” forgatott. A Bolgár Kultúrotthonnak egy ónfedelű német kupája bánta a televízió látogatását. De másutt is egyre-másra keltek lábra az értékes alkotások – mialatt a felvétel tartott.

A művész és a nagyvonalúság általában együtt jár. Így azután voltak, akik észre sem vették, hogy egy-egy alkotásuk csak volt. Másrészt nem mindegyik művész élt a feljelentés jogával. Persze, nem azért, mert nem tartották fontosnak, hanem mert nem tudták, hogy kit vagy kiket gyanúsíthatnak alkotásaik ellopásával. Emellett kellemetlennek is érezték volna, hogy a televízió náluk járt forgatócsoportját jelöljék meg mint gyanús személyek körét.

 

Furcsa műgyűjtő lehet!

 

Állapította meg a Budapesti Rendőr-főkapitányság társadalmi tulajdonvédelmi osztályán Péter Ferenc őrnagy, akire nem kisebb feladat várt, mint annak a megállapítása, hogy ki ez a nyilvánvalóan egyazon „műgyűjtő”, aki ilyen furcsa módon hódol a szenvedélyének.

Az nem volt kétséges előtte, hogy az „enyveskezű” ismeretlent – sajnos – a televíziónál kell keresnie. Ugyanakkor a tettes mielőbbi felderítése a televízió dolgozóinak presztízsét is jelenti, akiknek a jó hírnevét csorbította a tolvajlássorozat.

A különböző kerületi kapitányságok által korábban elrendelt és eredménytelenül megszüntetett – a témába vágó – ügyek nyomozati iratainak áttanulmányozása után határozta meg csoportvezetőjével, Pudleiner Gyula századossal a nyomozás irányát.

Ami a meglepetés erejével hatott: a Fészek Művész Klub gondnokának feljelentéséből az derült ki, hogy a náluk folytatott felvételek idején egy nem éppen műkincs, hanem egy nehezen beszerezhető, korallszínű telefonkészüléknek veszett nyoma, emellett a közelmúltban több jegyzőkönyv is készült a televízió Szabadság téri épületében arról, hogy az egyik kellékes egy bizonyos M. T.-t gyanúsít egy bronzveretes szivardoboz eltüntetésével…

 

A kör bezárul

 

E szivardoboz-ügyben készült jegyzőkönyvből egyébként az is kitűnt, hogy a szóban forgó – szakmai nyelven – külsős-másodasszisztens kikérte magának az „alaptalan” gyanúsítást, hogy a tiltakozásnak nagyobb súlyt adjon, megfenyegette a kellékest, hogy rágalmazás miatt feljelenti.

M. T. személyvizsgálata egyre alaposabbá tette az őrnagy gyanúját.

Az úgynevezett „jobb családból” származó, 22 éves fiatalember 1987 januárjától 1969 májusáig külsősként dolgozott a televíziónál. Ugyanakkor – másodállásban – egy művelődési otthon irodalmi szakkörét is vezette. A képzőművészet iránt érdeklődő M. T. 1968-ban az ELTE Bölcsészkarára is beiratkozott.

M. T. barátai közül külföldre történt utazásukkor többen megtagadták a hazatérést. Mivel M. T. minden esetben jelen volt ott és akkor, amikor a lopások történtek, joggal vetődött fel, hogy az értékes műalkotások esetleg az országhatáron túlra kerültek.

Péter őrnagy főként a művelődési otthon igazgatójának feljelentését és az ezt követően lefolytatott eredménytelen nyomozás adatait értékelte sokra. A feljelentés szerint ismeretlen tettes ellopta az otthon No. 65 20488-as számú Qualiton-magnetofonját. Az ügyben igen sok személyt hallgattak meg a nyomozást elrendelő kapitányságon, de M. T. – aki a magnetofonhoz szintén hozzáférhetett – nem került gyanúba.

 

Néma sértettek

 

A házkutatás váratlan időben és rendkívüli alapossággal folyt –, de az a feltevés, hogy a sorozatosan ellopott értékek külföldre kerültek volna, megdőlt. Hiánytalanul megtalálták azokat – még a Qualiton-magnetofon és a korallszínű telefonkészülék sem hiányzott!

M. T.-t azonban mindez nem hatotta meg, sőt, az előállítása után sem élt azzal a lehetőséggel, hogy enyhítő körülményként őszinte beismerő vallomást tegyen. „Mesével” próbálta félrevezetni az őrnagyot, miszerint ő nem tolvaj, hanem a nála megtalált tárgyakat részben ajándékba kapta, illetve vásárolta.

– És ezt a Rákóczi-korabeli pisztolyt mikor és kitől vette? – kérdezte Péter őrnagy olyan hangsúllyal, mintha a válasz nem is igen érdekelné.

– 1966-ban vettem az Ecserin az ócskástól.

– Biztos ebben?

– Természetesen.

– Hát ez nagyon érdekes. A pisztolyt ugyanis 1968-ban lopták el egy művész műterméből, amíg a televízió felvételt készített.

– Őszinte beismerő vallomást akarok tenni – horgasztotta le a fejét ekkor.

De amint rövidesen kiderült: az őszintesége ekkor még korántsem volt teljes értékű.

Őrizetbe vételére azonban nem került sor, mivel valósnak bizonyult az az állítása, hogy édesanyja súlyos beteg, és egy erősebb megrázkódtatás súlyos következményekkel járhatna.

A VI. kerületi kapitányságon még tart az ügy további vizsgálata és közben a bűnlajstrom egyre bővül. Sivák Barnabás őrnagynak nagyon nehéz a dolga, hiszen a rendőrség humánus intézkedése következtében a nem is csekély társadalmi veszélyességű „műgyűjtő” szabadlábon védekezik… egyelőre. Még a másodállása sem szűnt meg, tehát most is ott működik, ahonnan a magnetofont eltulajdonította.

Sivák és Péter őrnagy érdeklődése nyomán több olyan művészhez kopogtathatnak majd be a nyomozók, akik még nem tudják, hogy alkotásaik közül egyik-másik már régen nincsen a birtokukban, illetve olyanokhoz, akik csak boszszankodtak, ahelyett, hogy feljelentést tettek volna a lopás felfedezése után.

A kárérték megállapítása még nem végleges, de az már bizonyos, hogy jóval meghaladja az 50 ezer forintot.

(martinkó)

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség