Magyar Igazság és élet pártja

A vasárnapi SZDSZ-küldöttgyűlés kimondta a koalícióból való kilépést és megteremtette a feltételeit a további nem-kormányzásnak. Eddig ugyanis a két más-más néven liberális és a külföldi tőkét, elsősorban az izraelit kiszolgáló párt koalícióban nem kormányzott, ezentúl azonban úgy-nevezett kisebbségi kormányzásban akar nem kormányozni. szoveg>Kormányon lenni és nem kormányozni nem teljesen új szabadalom, de ez a Gyurcsány-Kóka- féle változat mégis megér egy Nagy Liba-díjat. szoveg>Egy elhúzódó büdös pangásról van szó, amelyben a fő attrakció a választási kampány. Az MSZP soha be nem váltható és kisebbségi kormányzás idején egyszerűen lehetetlen szociális ígéretekkel, szocialistaként kampányol, az SZDSZ pedig konstruktív ellenzékiként, avagy megmondó- emberként, meg ahogy jön. Az SZDSZ megpróbálja addig fenntartani a kormányt, amíg át nem cselezte magát, vagy legalább egy részét a másik oldalra, az MSZP megpróbálja a szociális demagógiával, ígérgetéssel visszaszerezni elvesztett tábora egy részét és a lerabolhatókat lerabolni.
Egy elképesztően ördögi hazugságba akar átcsomagolni bennünket, magyarokat, egy idegen alapú, idegen érdeket képviselő nemzetközi bűnbanda. Megbuktak, végük van, az ország nyolcvanhárom százaléka szemben van velük, mert mindent eladtak, mert végzetesen eladósítottak bennünket, mert már ötletük sincs semmire, ezért most kitalálták ezt a kilépési színjátékot és a kisebbségi kormányzást. Mi már ezt a múlt héten is leszögeztük: nem azért van válság, mert az SZDSZ kilépett a koalícióból, hanem az SZDSZ azért lépett ki, mert csőd van. Ez egy csődjátszma. Az MSZP-kormány rá van kényszerítve, hogy csak olyan törvényjavaslatokat terjesszen be az Országgyűlés elé, amelyek vagy jelentéktelenek, vagy a konvergencia körébe tartoznak, s amelyeket az SZDSZ ígéretéhez híven ezért megszavaz - és hősiesen küzd a reakciós túlerő ellen. Mint Rákosi Mátyás a reakciós kisgazdák ellen. Mint Kádár János az ellenforradalmi bandák ellen. Gyurcsány azt mondja, rákényszerül a reformok félredobására, a megszorítások abbahagyására, mert kisebbségben van. Így nem kell beismerni, hogy a megszorítások reformnak nevezett politikája megbukott, de ez a bukás nem sodorja magával a kormányt, csak kisebbségi helyzetbe állítja. Ez pokolian nagy ötlet, a minden felelősség nélküli további lopás lehetővé tétele.
Erről tulajdonképpen nem is érdemes többet beszélni. Ezeknek a gazembereknek ez a trükk jutott eszükbe és minden nemtelen eszközt megragadnak, hogy si-kerüljön hatalmon, vagy valamilyen hatalomszerűségen maradniok. Valószínűleg ez a megbízatásuk is, mert azok, akik az országot meg akarják szállni, azok a zűrzavarban ezt sokkal könnyebben megtehetik. Sokkal fontosabb tehát, hogy a többségi társadalom felelősségéről beszéljünk, a magunkéról.
Süllyesztőbe küldésüknek, tervük meghiúsításának két indoka is van, egy erkölcsi és egy nemzetpolitikai. Az erkölcsi indok az, hogy a packázás nyilvánvaló és a nyilvánvaló packázás eltűrése megszégyenítő. A magyarság minden tekintélyét, megbecsülését elveszti a világ szemében, ha ezt a most már mindenki előtt nyilvánvaló aljasságot eltűri. Még a baloldalinak mondható gondolkodású európai közvélemény is felismeri, milyen eszközökkel és kik kormányozgatnak, packázgatnak a magyar nemzettel. Mindenki undorral fordul el tőlünk és éhes, mohó területszerzéstől és magyarellenességtől fűtött szomszédainknak ad igazat, ha ezt a helyzetet eltűrjük. A nemzetek közössége kiveti magából a saját sorsuk intézésére gyenge, gyáva nemzeteket. Egy állam addig létezik, ameddig legalább minimális mértékben komolyan lehet venni. Ez a csikicsuki, amelyet egy volt kommunistákból álló társulat játszik itt velünk, a nemzetet teszi komolytalanná.
Az európai bizottság természetesen nem fog szót emelni. Még talán az európai parlament néppárti, jobboldali többsége sem. Ellenben az európai közvéleménybe mégiscsak beszivárog a magyar helyzet képtelensége, és a közvélemény kiábrándul a magyarokból. Nem azért, mert rosszak a gazdasági mutatóink, vagy mert nem áramlik ide a tőke. Sokkal rosszabb történik: megint hosszú évtizedekre kialakul a leki-csinylés és a "nem közénk való" képzete. Azok a nemzetek fognak felénk köpködni, amelyek már majdnem ennyire el vannak zsidósodva, mint mi. Szétfoszlik az a halványuló megbecsülés és elismerés is, amelyet 1956-os forradalmunk szerzett nekünk. Elvész a szabadságszerető, magyar nép képe. Mert ez alapjában véve egy bolsevista kormány, s ezt Európa előbb-utóbb felismeri. A globális tőkének, Izraelnek és Amerikának még tetszik ez a gyarmati kormány, mert olcsó, de az európai közvéleménynek már egyre kevésbé tetszik a globalizmus és a mindent kisajátító tőke. Dübörög az éghajlatváltozás, a nehéz idők kora és a népek egymásra lesznek utalva, a rokonszenv vagy ellenszenv mérhető érték lesz és mi elértéktelenedünk.
Az ellent nem állást tehát egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, mert ez történelmi bűn. Minden részvét elapad irántunk, minden segítségnyújtás megszűnik, minden imából kimaradunk. A Pápa őszentsége egyszer csak nem fogja magyarul elmondani az "Urbi et Orbi"-t, tekintve, hogy ilyen ország már erkölcsileg nem létezik.
A másik szempont még súlyosabb. Az elszegényedés, az ellátatlanság, a nyomor és a kilátástalanság minden percben megöl valakit. Azzal is, mert megakadályozza, hogy megszülessen. Minél később kezdünk hozzá, annál több piszok gyűlik össze és annál nehezebb lesz kitakarítani. Végül esetleg lehetetlen.
Ezért ezt a kormányt félre kell állítani és előre hozott választásokat kell kiírni. Természetesen csak első lépésként, mert utána rendszerváltást kell végrehajtani. Ennek most már nincs alternatívája. Hétfőn megláttuk, milyen nyomorúságosan, milyen pitiáner megoldással alakítja át a kormányát Gyurcsány. Függetlennek mondott őskövületek, régebbi cégeinek egykori beosztottjai, a belső ellenzéke elcsitítására szolgáló káderek - vicc az egész. Szakított az SZDSZ-szel, legalábbis úgy tett, pedig régen le van vajazva minden. Még utoljára is adott nekik egy zsarolási lehetőséget, a kormány felsorolása, azaz a kormány-szerkezet megváltoztatása ugyanis feles törvény. Azt az Országgyűlésnek meg kell szavaznia. A jövő héten kiderül, mennyire konstruktív ellenzék az SZDSZ. Ha nem szavazza meg a törvényt, nem lehet új mi-nisztériumokat felállítani.
Eljött a pillanat, amikor mindenkinek színt kell vallania. A népszavazás hatalmas győzelme után az ellenzéknek joga és kötelessége hathatós lépéseket tenni. Nem elég várni. Nem lehet tovább az alkotmányosság látszata mögé elbújni és a kormány öszszeomlására, teljes hitelvesztésére várni. Most kiderült: eltervezett, megrendezett színjátékkal áll szemben a társadalom. Minden lépés ki van számítva és meg van tervezve. Ez csak egy álkormányválság, amely a további harácsolást szolgálja. Már leírtuk és kimondtuk: a Fidesznek joga van újra kordont bontani. A hazugság, az álkormányválság időhúzó kordonját le kell bontani. Előre hozott választásért harcot kell szervezni. A harcot annak az erőnek kell megszervezni, amelyik a legnagyobb.
Mi, a MIÉP, megtesszük, amit megtehetünk. Megkezdjük aláírásgyűjtő akciónkat az előre hozott választásokért. Ezzel az a célunk, hogy tudatosítsuk: csak ez az egyetlen megoldás. Azért vártunk ezzel eddig, mert sejtettük, hogy ez a nap, az új kormány bejelentése és a két párt árulkodó magatartása mindenre végérvényes választ ad. Megtörtént!
Műsor az egész. Ha hagyjuk, idők végezetéig elvegetálnak kormányon és ellenzékben és közben tovább fosztogatnak. A jelenlegi kormányátalakításból az szűrhető le, hogy rövidesen jöhet a következő. Már a liberális zsoldos sajtó is Gyurcsány ellen ágál. A felemelkedésekből és a sülylyedésekből - béljósi módszerekkel is arra lehet következtetni, hogy Bajnai Gordon van kiszemelve következő időhúzó mi-niszterelnöknek. Õk úgy gondolják, hogyha majd az olimpia után a Gyurcsány-kormánynak ez a "mindent Somogyért" változata is kiélte magát, akkor az előre hozott választás helyett megadják Dávid Ibolyának és a kollaboráns MDF-nek azt az ajándékot, hogy leváltják Gyurcsányt. Jön egy olyan kormány, amelyiknek még a nemi identitása is bizonytalan lesz, de ez is elhúzza egy ideig. Ez a jövőnk, ha tűrünk. Megalázás.
Mi kiállunk az utcákra, a terekre és kérjük a támogatást. Nem magunknak, hanem az ügynek. Annak, hogy mi most csak ekkorák vagyunk, felelőse a Fidesz is, amely 2002-ben sok szavazatot elkötött tőlünk demokratás álradikalizmussal (amely a Magyar Gárdába torkollott), de nem vállalta a radikális politikát. Most azonban kiderült, hogy a radikális gondolkodóknak van igazuk. Már nem lehet tovább halogatni a szembenállást a nemzetpusztító li-beralizmussal. És, ha a parlamenti eszközök nem elégségesek, másokat is be kell vetni.
Mi megtesszük azt, amire pillanatnyilag képesek vagyunk. Tegye meg más is, tegye meg minden magyar. Most nem a gyanús eredetű leleplezésekre és a nemzetbiztonsági és rendőrségi szervezésű randalírozásokra és hőzöngésekre van szükség, hanem, ha kell, a valóban többszázezres, elsöprő kiállásokra.
Meg kell értetni Gyurcsány Ferenccel és bandájával, hogy ez volt az utolsó dobás. Gyurcsány, a blogger maradhat, de Gyurcsánynak, a miniszterelnöknek takarodnia kell. Bajnai Gordonjával egyetemben.
A végső szavunk pedig ez: nem Gyurcsányé a felelősség, hanem a miénk. Valamenynyiünké, magyaroké.
Csurka István