Magyar Igazság és élet pártja

(És nálunk vajon mikor?)
 Latin-Amerikában eldőlt egy újabb dominó. Miközben az Egyesült Államok figyelmét és erőforrásait a közel-keleti térség köti le, a kontinensen, épp az USA hagyományos felségterületén, egyre-másra diadalmaskodnak a nemzeti érzelmű, szocialista, antiglobalista erők. Április 20-án Paraguayban elnökválasztásokat rendeztek. A Hazafias Front a Változásért elnevezésű ellenzéki pártszövetség jelöltje, Fernando Lugo a szavazatok 41%-át elnyerve győzött. A 61 éve kormányzó Colorado Párt színeiben induló Blanca Ovelar a voksok 31%-át gyűjtötte be. Lino Oviedo, aki korábban a hadsereg főparancsnoki tisztét is betöltötte, a harmadik helyre szorult 22%-kal. Az eredmény meglepőnek semmiképpen sem nevezhető, hiszen Dél-Amerika népeinek láthatóan elege van Amerika gyámkodásából, és a rájuk erőszakolt neoliberális gazdaságpolitikából. Ami nyomort és a társadalmi különbségek fokozódását, a természeti és erkölcsi értékek pusztulását eredményezte. A "rózsaszín-vörös" hullám így végül elsöpörte a világon leghosszabb ideig kormányzó pártjának hatalmát.
1989-ben, amikor az antikommunista, és feltétlen Amerika-barát Alfredo Strossner diktatórikus rezsimje megbukott, a Colorado Párt képes volt megőrizni uralmát demokratikus körülmények között is. Annak ellenére is, hogy a leválthatatlannak tűnő kormánypárt a korrupció mocsarába süllyedt. De ne csodálkozzunk egy pillanatig sem, hiszen a kelet-európai kommunista pártok is jeleskedtek úgy a hatalomátmentésben, mint a korrupcióban. További hasonlóság az elvileg jobboldali Colorado Párt, és a kelet-európai posztkommunista pártok, így az MSZP között, hogy mindegyikük él és hal a neoliberális gazdaságpolitikáért. Valamint az amerikai világbirodalomért. És az eredmény is ugyanaz: a "rendszerváltás" óta Paraguay népe egyre nehezebb körülmények között él. A polgárok 38%-a munkanélküli vagy részmunkaidőben kénytelen dolgozni, és az emberek 32%-a tengődik a létminimum alatt. Az elmúlt közel két évtizedben majdnem 2 millió paraguayi kényszerült elhagyni hazáját, mert nem tudták megélhetésüket biztosítani. Többségük Argentínában, Spanyolországban, illetve az Egyesült Államokban telepedett le. A mezőgazdasági termelésre alkalmas földterület 90%-a a lakosság mintegy 2%-át kitevő földbirtokos réteg kezében van. Ugyanakkor 300 ezer paraszt föld nélkül tengődik. A bűnözés rohamosan terjed, a feketekereskedelem és a kábítószer-csempészet lassan ellenőrizhetetlenné válik. Íme a neoliberalizmus pusztító következményei! Hogy a csudába mondhatja bárki ezek után, hogy a neoliberalizmus a gyógyír a gazdasági bajokra? Pedig Európa és Amerika számos országában, így sajnos hazánkban is, még mindig ezt a szörnyűséges és embertelen politikát ajánlgatják. És akik nálunk így cselekszenek, még baloldalinak és szocialistának is nevezik magukat!
Úgyhogy ajánlatos óvatosan bánni a hagyományos politikai kategóriákkal. Már csak azért is, mert a győztes Fernando Lugo olyan kijelentéseket tett a kampány során, amelyek nálunk szélsőjobboldalinak minősülnének. Hiszen nem csupán a szegények fölemeléséről és a földreformról beszélt, de az ország függetlenségének megerősítését is gyakran emlegette. Lándzsát tört az energiaipar visszaállamosítása mellett is.  Továbbá a Bibliából is rendszeresen idézett - lévén, hogy ő maga katolikus pap, sőt mielőtt politikai pályára lépett volna, püspök volt. Ami újdonság, hiszen a világon nem volt még példa arra, hogy egy volt katolikus püspököt államfővé válasszanak. És ellentétben a mi harácsoló, pénzhajhász, milliárdos "baloldali" politikusainkkal, Fernando Lugo tényleg jól tudja, mit is jelent a napi betevő falatért küszködni. Hiszen hosszú éveken keresztül élt a legszegényebb indián földművelők között. Strossner diktatúrája idején menekülnie kellett - egy időben Ecuadorban végzett papi szolgálatot, és tanította a parasztok gyermekeit. Majd Rómában folytatott tanulmányokat. Hazájába visszatérve rövidesen az ország legszegényebb városának, San Pedronak a püspökévé választották. Olyannyira népszerűvé vált a legelesettebbek körében, hogy a "szegények püspökének" kezdték őt nevezni. És mint Latin-Amerikában oly sok, a nyomor rémségeit közelről ismerő katolikus pap, Fernando Lugo is - Róma rosszallását is kiváltva - a felszabadítási teológia hívéül szegődött. 2004-ben pedig úgy döntött, akkor tud igazán segíteni a szegényeken, ha a politikai pályára lép. Rövid idő elteltével pedig ő lett a legalább 20, bennszülött, munkás- és paraszt érdekképviseleti szervezeteket, de baloldali és konzervatív pártokat is tömörítő ellenzéki pártszövetség vezetője. A mi megmondó embereink alighanem populistának neveznék őt. Ennek megfelelően a választási kampány fő témájává is az elviselhetetlen szociális különbségeket tette. "Hogyan lehetséges ekkora távolság a szinte már luxuskörülmények között élő kevesek, valamint a kétségbeejtő nyomorban tengődő milliók élete között?" - tette fel a kérdést választási gyűlésein. Mindamellett mindvégig igyekezett az együttműködés és a kiegyezés hívének mutatkozni. "Nem vagyok sem jobboldali, sem baloldali, hanem középen állok" - hangoztatta legutóbbi washingtoni látogatásán is. Annál is inkább rákényszerült, mert ellenfelei azzal vádolták, hogy jelentős összegeket kapott a kampánya alatt Venezuela radikális szocialista elnökétől, Hugo Chaveztől, valamint a hasonlóképpen radikálisan baloldali, bennszülött indián származású bolíviai államfőtől, Evo Moralestől. Lugo azonban valótlanságnak nevezte ezeket az állításokat. Washingtoni tárgyalásain azt mondta vendéglátóinak, nem lehet őt Hugo Chavezzel egy lapon említeni, mivel a venezuelai vezérrel ellentétben ő mélyen vallásos. Sőt bírálta is Chavez némely lépését, így például az egyik ellenzéki televízió-állomás engedélyének visszavonását. Egyik lapinterjújában arról beszélt, hogy a Venezuelában kialakuló rendszer bizonyos elemei "veszélyeztetik a demokráciát" , és "egy ember hatalmának kiépítését szolgálják". "Vannak politikai vezetők, akiknek személye és politikája megosztja a társadalmat... nem kívánok a paraguayi Morales lenni... hazánknak saját útját kell követni" - foglalta össze egy másik alkalommal hitvallását.
Sokszor viszont dicsérte a venezuelai és bolíviai, valamint más latin-amerikai államokban életbe léptetett reformokat. Elsősorban is azok az intézkedések nyerték el tetszését, amelyek a nemzeti jövedelem igazságosabb elosztása, és a nyomorgó milliók sorsának javítása irányába mutattak. Több alkalommal is méltatta a radikális venezuelai földreformot, Chavez "XXI. századi szocializmusát" pedig "érdekesnek" és "roppant bátorítónak" nevezte. Paraguay jövendő elnöke szerint pedig Washingtonnak nincs más választása, minthogy elfogadja az utóbbi években Dél-Amerikában bekövetkezett változásokat. De nem csupán az Egyesült Államok számára okoz fejtörést Fernando Lugo diadala. Brazíliával is kiéleződhet a feszültség. Két okból is. Egyrészt azért, mert az új paraguayi elnök elégedetlen a kontinens államainak kereskedelmi uniójával, a Mercosurral, illetve Brazíliának a szervezetben élvezett túlsúlyával. Könnyen elképzelhető, hogy az új, baloldali paraguayi vezetés támogatja majd Venezuela felvételi kérelmét a Mercosurba, amit eddig Brazília elutasított. Másrészt Lugo jelezte: szeretné újratárgyalni Brazíliával az itaipui vízi erőmű energiatermeléséről szóló megállapodást. Ezt a hatalmas létesítményt még Strössner diktatúrája alatt építették paraguayi területen a nagy szomszéd segítségével, ám Lugo álláspontja szerint a diktatúra idején kötött egyezmény súlyosan sérti Paraguay érdekeit. Többek között azért is, mert Brazília mélyen a piaci ár alatt vásárolhatja meg az áramot, amit az erőmű termel.
Az utóbbi években hatalomra jutott baloldali, Amerika-és globalizációellenes dél-amerikai politikusoknak két csoportja van: az egyik csak a száját jártatja, a másik pedig a beszéd mellett cselekszik is. Az előbbire példa a brazil elnök, a magát szocialistának nevező, de a multik és a bankároligarchia érdekében ténykedő Lula da Silva. Az utóbbi csoport jellegzetes alakja pedig Hugo Chavez, illetve a bolíviai elnök, Evo Morales. Egyelőre nem lehet tudni még, Paraguay új államfője melyik oldalra áll majd. Amerika és a nemzetközi bankárvilág mindenesetre joggal aggódik. Dél-Amerika megelégelte az IMF, a Világbank és Amerika uralmát. Választást nyerni mostanában Latin-Amerikában szocialista, nacionalista, demokratikus, Amerika-és globalizációellenes jelszavakkal lehet. A hatalomra jutott politikai erők persze elárulhatják választóikat. De talán Fernando Lugo, Paraguay újdonsült elnöke mégsem tesz ilyet: elvégre katolikus pap, sőt püspök volt valamikor.
Zábori László