Halottak napja a földön élők felé mindig a felelősséget közvetíti, hogy hogyan éljük értékesen életünket. Ugyanakkor ezekben a napokban gyakran előkerül a túlvilág képe, a mennyországról, az égiekről való gondolkodás. A következő két történet ezt hivatott bemutatni. Hogyan is ér össze a földi lét az örök élettel, és hogyan élhető át a menny és a kárhozat kettőssége:
Volt egyszer egy szent életű fiatal szerzetes. Boldogan élte napjait. Mosogatás közben megjelent neki az Úr angyala és hírül adta neki:
– Az Úr küldönce vagyok. Magas megbízatásom van, hogy közöljem veled, elérkezett az idő, térj be az örök hazába.
– Köszönöm az Úrnak, hogy ilyen kedves, és gondol rám. Kérlek azonban, hogy mentsél ki. Te is látod, hogy milyen sok mosatlan tányér vár rám. Halasszuk el ezt a mennyei jelenést!
– Intézkedek – szólt az angyal.
A fiatal szerzetes elmosogatott. A kolostorban még számos munkát bíztak rá. Többek között a veteményes kert kapálását.
Az angyal ismét megjelent. A szentéletű barát a kapájával a sok gazra mutatott:
– Nem várhatna még valamit az örökkévalóság?
Az angyal mosolyogva újra eltűnt.
A szerzetes megkapálta a kertet, a magtárat is kifestette. Az említett munkák után a kórházba ment és éppen egy lázas betegnek adott egy pohár vizet, amikor újból megpillantotta az angyalt.
A szerzetes nem szólt semmit, csak részvétteljes mozdulattal rámutatott a betegekre. Az angyal mindent megértett és eltűnt.
Este, amikor a fiatal szerzetes a szobájában fáradtan lefeküdt, az angyalra gondolt és így szólt:
– Uram, el tudnád küldeni ismét angyalodat értem? Szívesen vele mennék az örökkévalóságba!
– Mit gondolsz, hol voltál egész idő alatt? – kérdezte tőle az angyal.
A mennyország titka:
Egyszer egy kövér és otromba szamuráj meglátogatott egy jelentéktelen szerzetest.
– Szerzetes – mondta neki –, tanítsd meg nekem, hogy mi a pokol és mi a mennyország!
A szerzetes felemelte a szemét, hogy megnézze a nagydarab harcost és végtelen megvetéssel válaszolta:
– Megtanítani neked, hogy mi a pokol és mi a mennyország? Neked semmit sem tudok megtanítani. Piszkos vagy és bűzlesz, a borotvád éle is biztosan rozsdás. Gyalázata vagy a szamurájok csapatának. Tűnj el a szemem elől, látni sem bírlak!
A szamuráj rettentő dühös lett, a dühtől remegni kezdett. Kirántotta a kardját, a magasba emelte, készen arra, hogy megölje a szerzetest.
– Ez a pokol – mormogta közben a szerzetes.
A szamuráj meghökkent. Mekkora szánalom, mekkora megadás van ebben a kis emberben, aki kész az életét is feláldozni, csakhogy tanítást adjon neki arról, hogy mi a pokol.
Lassan leeresztette kardját, tele hálával és megnyugtató békével.
– És ez a mennyország – mormogta a szerzetes.