Megjelent a Magyar Fórum XX. évf. 21. számában (2008. május 22.)
A múlt héten a bögözújfalui katolikus templom vízből még ki-fel, s égre meredő tornyának képét közöltük, jelképeként annak a falu- és élettérrombolásnak, amely ezt a kis székely falut a Ceausescu-időkben elárasztotta. Most pedig tulajdonképpen egy megfoghatatlanabb, valóságon kívülibb képet kellene közölnünk egész hazánkról, Magyarországról, amelyet eláraszt az értelmetlen szóömleny. Már nem is egyszerűen a hazugság, hanem a teljesen értelmetlenül, pusztán az idő- és helykitöltés céljából kimondott szavak óceánja. Erről fénykép nehezen volna készíthető, megfesteni is bajos lenne. Mégis valóság. Benne élünk, elborít, megfullaszt.
A jelenség sajnos egy nemzeti kultúra haldoklása közben észlelhető. Azok, akik benne élnek a folyamatban, akik beszélik a magyar nyelvet még nem is értik, hogy miről van szó. A nyelv visszaütött. A több ezer éves magyar nyelv, amely természetesen élő szervezet, saját védekezőrendszerrel. A nyelvben is keringenek fehérvérsejtek, amelyek szavatolják a romlandó anyag kilökődését, de esetleg egy idő után, a túlterhelés következtében elpusztulhatnak. Ma mintha a bomolhatatlannak hitt ma-gyar nyelv megroggyantnak látszódnék. De most, ebben a rothadt, sötét korban mégis, talán utoljára összeszedte volna erejét egy nagy visszaütésre. Így használtok, gaz bitorlók? Így ragoztok, így gyilkoltok? Akkor én szétcsapok köztetek, és nem fogjátok érteni egymást. Ami komolynak volna szánva, azon röhögni fogtok, ami nevetés céljára készül, azon sírni fogtok.
Megölöm a kabarétokat, mondta a magyar nyelv. És mit látunk? A politikus még azt hiszi, minden szava a helyén van és eléri a kívánt hatást, a hírszerkesztő dörzsöli a markát, hogy megint átejtette az egész társadalmat, és közben a magyarok mindent másképpen értettek. A szereplők, a szóvivők még azt hiszik, már különösebb erőfeszítésre sincs szükségük valamely hazugság elővezetéséhez, csak beszélniök kell, aztán itt van, ni, az emberek nemhogy megértik őket, hanem át is világítják mindőjüket. A nagyközönség megszokta a hazugságot, és már csak azt lesi, hogyan van előadva. A hazudozás ma már magától értetődik, senki rá se ránt, ellenben az előadás módja fontos lett. Ma nem beszélni kell megtanulni, hanem öltözni és pózolni. A tolmácsolás lett a lényeg, és a tolmácsolásból olvassa ki a legbumburnyákabbja is az emberi értéket. S ha az nincs, az értéktelenséget. A nyelv kibújt a felelősség alól, a hangsúly a hajzselézettségre és az orrba vagy a fülcimpába akasztott karikákra került. A celebritás - a híres ember, a rövidítve ma "celeb"-nek mondott személy - megjelenése fontosabb körülmény állításainál. Régebben ez nem így volt. A hazugság elővezetőjének fel kellett készülnie, marxista-leninista hivatkozásokkal, később a szocialista demokrácia szükségleteivel kellett hazugságát megtűzdelnie, majd pedig, már mélyen bent az úgynevezett rendszerváltásban a valóság bizonyos tényeire és a Nyugat példáira kellett hivatkoznia. Az ember láthatta, hogy a celeb megdolgozik a pénzéért. Ma elég, ha mikrofont kap, vagy ha felültetik valamely magas bárszékre a kamerák előtt. Ez mellesleg, a magas bárszék, a hazugsággyártás és az emberkiürítés egyik új fogása, lévén, hogy egy ilyen bárszéken, amelyen régebben csak a westernfilmek tehénpásztorai ültek, sajátságosan kopásálló nadrágviseletükben, hatlövetűikkel az övükben, nem lehet választékosan nyilatkozni. És a tehénpásztorság szókincse, választékossága nem is volt nyelvi ideál. Ma az. Mert mire az interjúra beidézett pofa megtalálja, hogy hová rakja a csülkeit és hogyan oldja meg a nem-leesés kérdését, vége a műsornak és a szellemességei benneragadván, örül, ha cowboyos "gyia, te"-t ki tud erőltetni.
No, de ne vesszünk el a formai kérdésekben. Hétfőn reggel az iszonyú burmai és szecsuáni hírek mellett az MR-1 l80 perce magának a kitűzött időnek a kitöltése céljából először hírként bemondta, hogy újjáalakult az MSZP baloldali ifjúsági szervezete, majd idézte a szervezet új vezetőjét, akinek a nevét még , sajnálom, nem tudtam megjegyezni. Mert az én szóömlés alatt úszó és néha oxigénfelvétel céljából cethalként - nem celebként - felbukkanó figyelmem, még a régi baloldali ifjúsági szervezett volt celebjének, Zuschlag Jánosnak, a kiskőrösi gyereknek a nevét őrzi. Õ volt a jogelőd. Némi, felületesen megszámolt milliókkal a zsebében. Egyszer azonban elszólta magát egy nyilvános rendezvényen, vagy rosszkor röhécselt, mert azt hitte, hogy a bab is hús, és ezért ő soha többé nem lehet jogelőd - és vadnyugati. Ezért most szervezete farmeros jogutód nélkül szűnt meg. A magyar nyelv azonban visszaütött: az újjáalakulást senki nem hiszi el. Zuschlag él, Zuschlag élni fog. Sőt mi több, van. Akárhogy adták elő a dolgot, mindenki ezt hallotta meg. A magyar nyelv feldobta, mint egy bűvész a buzogányát, a holokausztot, és elkapta Zuschlagot, a bácskai gyereket. Jogelőd ide, jogutód oda, ő a baloldali ifjúság örökös elnöke, ami sose volt.
De ez még semmi! Az új vezető mindjárt megválasztásakor azt a kemény hangú nyilatkozatot tette, s az MR-1 l80 perce ezt is idézte, amit csak úgy tudnék a magam köznapi nyelvén előadni, hogy "Zuschlagok kíméljenek!" Ilyen kemény, bátor, hősi elhatárolódást a társadalom és különösen a fiatal magyar társadalom korrupt elemeitől régen hallottam. Az új góré szinte nekirontott a Zuschlag-féléknek. Maga és a szervezete nem kér belőlük. Az új baloldali ifjúsági szervezet makulátlan lesz. Ez fix. Csak csupán Gyurcsány miniszterelnök úrhoz van, lesz, kell hogy legyen valamilyen, talán nem is evilági kötődése. Sem a hírolvasó, sem a szerkesztő, sem a nyilatkozó, az új ifjúsági vezető nem érzékel a két állítás között - makulátlanság és Gyurcsányhoz kötődés - semmilyen ellentmondást. Nem így a magyar nyelvű hallgató! Nem bizony, mert a magyar anyanyelvű hallgató harsányan röhög. Magam is ezt tettem. Szólítottam is a hozzátartozóimat, gyertek, kabaré van korán reggel.
Ha ugyanis annyit mondtak volna, hogy jogutód nélkül azért szűnt meg az MSZP baloldali ifjúsági szervezete, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia és kártérítést fizetnie azokért a szajrézásokért, amelyeket a jogelőd elkövetett, akkor az ember azt gondolhatta volna, ezek gazemberek, de van eszük. Más források szerint Zuschlag János és társai már valamit törlesztettek, még a vádemelés előtt. Eszerint még enyhe büntetés vagy akár felmentés is elképzelhető. Zuschlag kijön, de nem léphet viszsza. Mert a nem jogelőd közben megtisztult. Még akkor sem veszik vissza Z. J.-t, ha Gy. F. akkor már nem lesz szabad és a baloldali ifjúság új vezére - erre gondolni is rossz! - viszont előzetesben lesz? Honnan tudja az új, abszolút tisztakezű MSZP-és ifjú vezető ember, hogy a kiskőrösi komát el fogja ítélni a bíróság? Hát, amíg nincs elítélve, nem bűnös, nemde? Valamint honnan tudja az új Tisztakéz, hogy a baloldali ifjúságot rossz szándékú elemek megint félre akarják vinni? A korrupció mocsarába. Már megint.
Ugyancsak szóvá kell tennem vasárnap esti szóömlenyélményem. Ez is nem akart kabaré volt. Az MTV-1-en a "Szólás szabadsága" alatt ért utol. Baló Györgynek, a műsorvezetőnek jeles vendégei voltak. Bajnai Gordon, a gazdasági csúcsminiszter és két független gazdasági szakember, amolyan jogutód, azaz tulajdonosféle. Szóval, aki már privatizált valamicskét. A négy celeb férfiú arról cserélt eszmét, hogy - röviden és egyszerűen - így nem mehet tovább. Mármint a magyar élet. A társadalom kisebbik és egyre fogyatkozó része tartja el a nagyobbik felét, és ami a legfelháborítóbb: a minimálbér nincs megadóztatva. Nem elég, hogy van minimálbér, ami önmagában is felháborító, noha, természetesen nem lehet belőle megélni, és ez nem felháborító, csak tény, hanem még meg sincs adóztatva. Az urak mind a négyen egyetértettek. Balót is úrnak számítva.
Az asztalnál sok milliárd forint foglalt helyet. Legtöbbje, becslések és hitelt érdemlő korábbi közlések szerint Bajnai Gordonnak volt - van -, aki a Wallis Rt. elnöki pozícióját és mint ilyen, több öngyilkos libatenyésztő hulláját hagyta maga mögött - igaz, ezek a volt libatenyésztők vagy nem voltak minimálbéren, vagy ha azon voltak, legyen libatollas lelkük fent az égben. Mindenesetre a halált nem érdemelték, és sokat güriztek, amíg kivívták maguknak a Hajdú-bétes Wallis-halált.
Reform kell és nagykoalíció, egyeztek meg a beszélgetőtársak, így nem mehet tovább. Azt a tarthatatlan állapotot, amelyet ők teremtettek és különösen az a kormány, amelynek Bajnai a tagja, jogutód nélkül meg kell szüntetni. Ez egyöntetű vélemény volt, amelyet ők az állapotra értettek, a nagyközönség viszont a kormányra. A magyar nyelv csalafintasága következtében.
A minimálbér megadóztatása elemi kötelessége minden magyarnak. És ezenfelül európai kötelezettség. Felzárkózás kérdése, azaz konvergencia. De hát a magyar nyelv, ez az urál-altaji, ez a Csodaszarvas- nyelv megint visszaütött. Senki így ezt a csevejt nem értelmezte. De mindenki jól szórakozott. Magam is. Hiszen kabaré volt, tökéletes politikai kabaré. Négy úr arról csevegett, hogy mennyire jó lenne kiegyezni a népszavazáson nyolcvanhárom százalékos győzelmet arató magyar oldal és a tizenhét százalékra zsugorodott tolvaj oldal között. Mert hiszen, ha belegondolunk, Bajnai Gordon, finom mosolya mögött öngyilkos libatenyésztőkkel, most csak egy kisebbségi kormány tagja, és ez kínos. Legyen kiegyezés, a többség osztozzék meg a hatalmon fele-fele arányban a libások libásaival, vagy esetleg úgy, hogy minden hatalom maradjon Bajnai Gordon avatott kezében. A magyar nyelv megint kitolt a tudatiparosokkal.
Mert amikor az ember ennek a szóömlenynek a holt tengerébe belesüllyed, belenyomatik és azt hallja odafentről, milliárdoséktól, hogy minden bajunknak a megélhetésre édeskevés, de adózatlan minimálbér az oka és nem az, hogy hogyan s miből lett a Wallis Rt., akkor kezdi rosszul érezni magát az elraccsolt, gyomorhangon kimondott szavak tengerében. A csevej-ben egy mondatot sem hallottunk arról, hogy hogyan kormányoz és hogyan nem a milliárdosok kormánya - nem minimálbéren. Azt sem hallhattuk, hogy az általuk felvett, ellopott, szétszórt hitelmilliárdok mire fordítódtak és mennyivel nyomják a vállunkat. Egyetlen szó sem esett erről, én mégis így értettem. A magyar nyelv boszszút állt: az urak beszéltek, reformot követeltek, és a nagyközönség valami pfujolást hallott.
A szóömleny ma mindent elborít. A szóömlenyezés gátlástalan bajnokai ma mindent elmondanak és mindennek az ellenkezőjét is. Ez már nemcsak a "következmények nélküli ország", mert itt már következmények nem is lehetségesek. Ahol egy önkormányzati miniszternek kijelölt elvtársat azért nem fogad el az országgyűlési bizottság, mert neki korábban, húsz, huszonöt évvel vagy akárhány évvel ezelőtt gyanús ügyletekhez is köze volt és ki is hallgatták, de ennek a kormánynak már teljes jogú tagja Bajnai Gordon és az elnöke Gyurcsány Ferenc, akkor ott valami nincs rendben. Mellőzve most már Bajnait, Gyurcsány Ferenc kft.-t létesített, hogy elkerülje az adót, amelyet a saját házában létesített uszoda felépítése után kellett volna fizetnie. Mint hírlik, mint ahogy az ellenségei mondják, mondták, amint azt Fidesz-körökben beszélik.
Mi nem védjük Gyenesei elvtársat, természetesen. Csak egy kicsit furcsa a tisztasági buzgalom körötte. Az Altus Rt. és Gyurcsány, háttérben a sakkozó-sokkoló Leisztingerrel, a leggazdagabbal, valamint kicsinyke életrajzi foltocskával, hogy a maga volt cégének, a Motim Rt.-nek a villanyáramot olcsóbban adatta mint mi-niszterelnök, mi nem védhetjük Gyeneseit. Gyeneseit Gyurcsány bűnei védik. De most hirtelen csak Gyenesei számít. Mert most minden a tisztaság.
A magyar nyelv azonban megint mindent megvilágított. Gyenesei nem lehet tiszta ember. Aki ebbe a kormányba be akar kerülni, aki vállalja Gyurcsányt és Bajnait, az nem lehet tiszta ember.
Hétfőn Gyenesei letette a hivatali esküt. Erre a magyar nyelvnek már nem volt válasza. Erre nekünk, magyaroknak kell kemény választ adnunk.
Csurka István
