Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2021. január 28, csütörtök, Károly és Karola napja van. Holnap Adél napja lesz.

Amiről nem beszélnek: a gondoskodó állam

E-mail Nyomtatás


Belém ivódott szokás a rádióhallgatás autózás közben is. Egy gyermek vagy tinédzser erkölcsi forrongásával űzöm ezt, visszabeszélek a műsornak. Ha az atmoszféra vonzó, a példa meggyőző, a szebb élet varázsát lopja belém. Szeretni való műsort Kondor Katalin megszüntetett szombat délelőttje óta nem találtam magamnak, de Szikra Zsuzsa Történetét hangszerelve most meghallgattam, s benne Stumpf Istvánt, akinek rádiós és tévés megszólalásai érdekelnek, mert vele kapcsolatban nincs az az érzésem, hogy valamelyik kampányguru bedumálta neki az új frizurát vagy a trendi szlogent.

Szóval szerintem nem a szokásos hasbeszélő politológus. Kancelláriaminiszter volt Orbánék idején, ma pedig Járai biztosítójában, a felügyelőbizottságban együtt ül Bod Péter Ákossal és Vértes Andrással (?). A riporter kérdésére egyenesen válaszol: Szabadkőműves nem vagyok, titkosszolgálatok alkalmazásában nem állok. Tagja vagyok viszont egy pártpolitikától független klubnak, amelynek tagjai a civil társadalom legjobb értékeit hordozzák. Legyünk őszinték – mondja –, a virtuális dumát abba kell hagyni, a valóságot kell mondani. Előre hozott választás kell, mert káosz van, rendet kell teremteni, nemzeti közigazgatás kell, kétkamarás parlament, új alkotmány és stratégiai gondolkodás szükségeltetik, mert béklyóban van az ország a rövid távú, önérdekű szavazat- és profitmaximalizálási kényszerben szenvedő kétpólusú pártokrácia miatt. Annyira a szívemből beszélt, hogy mikor a történet vége felé a riporter felhozta a Moncloa-paktumot, bekiabáltam: utasítsd vissza! De nem tette azt. Azután még rosszabb következett, bulvárosra vették a figurát, a közös teniszezéssel a kormány és az ellenzék között. A Szilvásy György–Balázs György párost nevezte meg, mint a legkeményebb ellenfeleket. Ma teniszkönyökkel kínlódik – mondta még –, de jól érzi magát, szeretne használni, nem feltétlen politikusként. Újra bekiabáltam, még szerencse, hogy nem hallották, csúnya volt, amit mondtam. Kiábrándult lettem.  Azután teltek a napok. Szerencsére az idegrendszer magasabb régiói irányítják az alsóbbakat,  s az időtávolság is segíti az embert a helyesebb gondolkodásban. Már inkább emlékeztem a szebb, hangulatosabb részekre, s ennek kapcsán arra is, hogy a Horthy-film bemutatóján éppen a Stumpf család mellé szólt a jegyünk. A mobilomat nem tudtam kikapcsolni, s a legnagyobb kislányuk kérés nélkül segített. Édesanyjával együtt szépek voltak, közvetlenek, minden manír nélkül. Ott, az Urániában meg is állapítottam magamban, jól választott ez a pasi. S most a műsorban felemlegette: A feleségem nem örült, amikor beszálltam a politikába, de „nincs mód nem menni, ahova te küldtél” – indokolta döntését Jónás könyvéből. Mióta kiszálltam a politikából, megtanultam becsülni a rózsák illatát, mert a kancellária hajszájában erre nem maradt már érzékszervem.  Tehát ma újra működik Stumpf minden érzékszerve s ez lényeges. Ha érzi a különbséget, akkor tudja, hogy az élet minden gátoltsága rossz közérzetet teremt akkor is, ha voltaképpen meg lehetnénk sorsunkkal elégedve. Szenvedhetünk-e ettől a gátoltságtól? Ha az ember szervezetében ott zsong a LEHET, de nincs módja a magához méltó megvalósulást kiküzdenie, akkor szenved. S ma ez a szenvedés társadalmi méretű. A népszavazáson leadott hárommillió fölötti szavazat azt bizonyítja, hogy a társadalom jelentős hányadában mint élő szervezetben ez a súlyos, létbe vágó ügy (a népszavazás) erkölcsi kérdéssé emelkedett, és nem a háromszáz forint megspórolása céljából esett meg. Ezt egy nagy és szép, kibontakozást elősegítő állapotnak érzékelem. Ezt senki nem rombolhatja le holmi paktumozással. Nem eresztheti el a füle mellett a Fidesz-vezérkar azt a Stumpf által is megállapított tényt, hogy nem a saját teljesítménye miatt népszerű a Fidesz, hanem azért, mert egy rossz, gonosz, hülye, hazug, tolvaj banda uralja az országot, valóban egy idiótával az élen.  Pénz kell mindenhez, tudjuk, de nem lehet alternatíva az SZDSZ diktátuma: szüntessük meg az államot, a maradék kicsiny biztonságot is vegyük el az emberektől, mindenki éljen meg, ahogy tud, szívjon egy kis kendert, úgy könnyebb, nézze a buzik felvonulását vagy szórakozzon Korda Gyurikán.  Tehát nem megszüntetni kell az államot, hanem szipolyozó, korrupt, túlbürokratizált állam helyett gondoskodóvá kell átszabni. Ez alternatíva. S ha már Babitsot idézte egy szép mondat erejéig, álljon itt Jónás könyvéből a versszak: 
Atyafiáért számot ad a testvér:
Nincs mód nem menni, ahova te küldtél.
Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra.
Lám megcsúfoltak, Egek Alkotója!
Szolgádat pellengérre állították,
Mert gyönge fegyver szózat és igazság.
Nincs is itt haszna szépszónak s imának,
Csak harcnak és a hatalom nyilának
Én Jónás, ki csak a békét szerettem
Harc és pusztulás prófétája lettem
Harcolj velük hát, Uram, sújtsd le őket!
Irtsd ki a korcs fajt, s gonosz nemzedéket.
Nem lesz addig igazság, se béke,
Míg gőgös Ninive lángja nem csap az égre.
 

czyla

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség