Milyen az élet: éppen egy héttel ezelőtt arról tudósítottam Önöket, hogy Lengyelország júliustól újra bevezeti a rendszeres ellenőrzést az államhatárain, tekintettel a fokozódó terrorveszélyre. És tessék, alig telt el néhány nap, az ukrán–lengyel határon letartóztattak egy francia állampolgárt, aki fegyvereket és robbanószereket szállított. A huszonöt éves pasas beismerte, hogy egy franciaországi terrortámadást készített elő. Autójában az éber ukrán határőrök többek között rakétavetőket, Kalasnyikov gépkarabélyokat és mintegy száz kiló robbanószert találtak. Eme részleteket az ukrán határőrség szóvivője ismertette, ellenben az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SzBU) nem nyilatkozott az esetről.
Mivel a fickó bevallottan Párizsban akart merényletet elkövetni, a francia hatóság máris kérvényezte a kiadását. Nem túlzottan kockázatos megjósolni, hogy az ukránok e kérést teljesíteni fogják. Ha pedig csakugyan Párizsban akart robbantani, akkor nyilvánvalóan a jövő héten kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság valamelyik eseménye lett volna a célpont. Naivitás lenne azt hinnünk, ez a lekapcsolt férfi volt az egyetlen készülődő terrorista. Az Egyesült Államok múlt kedden figyelmeztette állampolgárait különféle terrortámadások lehetőségére Európában, kiemelten az Európa-bajnokság helyszínein. A francia hatóságok tavaly november óta folyamatos riadókészültségben vannak, amikor a párizsi vérengzésekben százharminc ember vesztette életét. A belga hatóságok pedig idén március, a Brüsszelben végrehajtott kettős terrortámadás óta tartanak riadókészültséget. Az akkori eszelős merényletek harminckét ember életét oltották ki.
Az ukrán végeken más fontos esemény is történt a mögöttünk álló héten, és ez már örvendetes. Ukrán értelmiségiek, vezető beosztású közéleti szereplők nyílt levélben fordultak a „lengyel néphez” – a lengyel állami vezetőkhöz, egyházi és kulturális személyiségekhez, valamint az egész lengyel társadalomhoz. Soraikat a két nép áldozatainak közelgő emléknapja alkalmából tették közzé. Miről is van szó? A második világháború idején, 1943-ban tömeggyilkosságokba torkolló etnikai összetűzésekre került sor ukránok és lengyelek között. Az öldöklés színhelye Volhínia (Voliny) volt – a terület a két világháború között Lengyelországhoz tartozott, jelenleg Ukrajna részét képezi. A hetvenhárom évvel ezelőtti eseményeket Lengyelországban és Ukrajnában sokan máig eltérően ítélik meg.
Lássunk néhány mondatot a levélből! „Különös fájdalma maradt egyaránt Ukrajnának és Lengyelországnak Voliny és a lengyel–ukrán konfliktus tragédiája a második világháború napjaiban. A szörnyű események örvényében ártatlan testvérek és nővérek ezrei pusztultak el.” Néhány sorral lejjebb: „Bocsánatot kérünk az elkövetett bűnökért; egyben megbocsátjuk a velünk szemben elkövetett bűncselekményeket és sérelmeket. Ez az egyetlen lelki képlet a békére és megértésre vágyó ukrán és lengyel szívek számára. Amíg népeink léteznek, addig fájni fognak nekünk a történelem okozta sebek. De népeink csak akkor maradnak fenn, ha a múlt ellenére megtanulunk valódi testvérekként viszonyulni egymáshoz.” Az ukrán és a lengyel szíveket egy érzés biztosan közelebb sodorja egymáshoz: az oroszok iránti ellenszenv. Ez az ellenérzés valós történelmi tényekből fakad. Nem véletlen, hogy az ukrán értelmiségiek levelében Putyin Moszkvájáról is szó esik: „Oroszország jelenlegi háborúja Ukrajna ellen még közelebb hozta egymáshoz az ukrán és a lengyel népet. Ukrajna ellen harcolva Moszkva Lengyelország és az egész szabad világ ellen is támadást intézett.” Varsóban jól értik e szavakat, és persze erős érzelmi töltettel viszonyulnak hozzájuk.
Az is érdekes, hogy kik írták alá ezt a levelet. Leonyid Kravcsuk, az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna első köztársasági elnöke; Viktor Juscsenko volt államfő; Filaret pátriárka, az Ukrán Pravoszláv Egyház (vagyis a kijevi patriarchátus) feje; Szvjatoszlav Sevcsuk kijevi–halicsi nagyérsek, az Ukrán Görög Katolikus Egyház vezetője, továbbá az ukrán politikai és kulturális élet számos ismert képviselője.
Mindeközben az Európai Unió hivatalnoki központjában folytatódik Lengyelország leckéztetése. Az Európai Bizottság múlt szerdán hivatalosan is elindította Lengyelországgal szemben a jogállamisági mechanizmus alkalmazását, illetve elküldte a varsói kormánynak az alkotmánybíróságra vonatkozó törvénymódosításokkal kapcsolatos álláspontját. E lépésnek milyen következményei lehetnek? Ha a jogállamisági mechanizmus keretein belül nem sikerül rendezni a vitát, akkor Brüsszel kezdeményezheti Lengyelország szavazati jogának felfüggesztését. Ez azonban kizárólag akkor lehetséges, ha a tagállamok teljesen egyhangúlag megszavazzák. Márpedig Orbán Viktor korábban határozottan kijelentette, hogy a magyar kormány nem fog támogatni semmilyen, Lengyelországgal szembeni szankciót. Miniszterelnökünk mellett más magyar kormányzati tisztviselők is ugyanúgy nyilatkoztak.
A politika olykor produkál vaskos meglepetéseket – most is. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy Magyarország mellett elsőként Románia áll ki a lengyel kormány mellett. Pedig így történt. Klaus Iohannis román köztársasági elnök egy biztonságpolitikai tanácskozáson kijelentette: az Európai Bizottság lengyelekkel szembeni intézkedése megkérdőjelezhető, nem időszerű. Úgy fogalmazott: „Határozott meggyőződésem, hogy a lengyel demokrácia képes megtalálni a jogállamiságnak megfelelő legjobb megoldásokat. Hiszen Lengyelországban hagyománya van a valós demokrácia megerősítésének a posztkommunista időszakban. Remélem, hogy az európai intézmények építő módon fogják támogatni Lengyelország erőfeszítéseit, mert a mostani, a keleti szomszédságban, de az Európai Unión belül is kialakult nehéz helyzet összefogást követel a legtágabban értelmezett stabilitásunk és biztonságunk érdekében.” Hozzátette, hogy Románia nagy várakozásokkal készül a NATO közelgő varsói csúcsértekezletére. Már csak azért is, mert Románia földrajzilag közel található a terrorizmus új formáival fenyegető Közel-Kelethez, a balkáni migrációs útvonalakhoz, nem mellékesen az Ukrajnát lerohanó, elhúzódó háborús konfliktust kirobbantó Oroszországhoz. Klaus Iohannis ezt pontosan úgy fogalmazta meg: „a nemzetközi jogot megsértő, az európai biztonság alapelveit megkérdőjelező” Oroszországhoz. Érthető, hogy Románia most szeretné kicsit nagyobb biztonságban tudni magát. Történelmileg pedig van törlesztenivalója Lengyelország felé – például a második világháború kitörésekor, a két tűz közé került lengyel állammal szemben tanúsított magatartása miatt. Reméljük, ezúttal lojálisabb szövetségesnek bizonyul.
Zsille Gábor
